Számítógép által „megszállt” emberek

„És megtéveszti a föld lakosait azokkal a jelekkel, amelyeket a fenevad előtt képes megtenni, és azt mondja a föld lakosainak, hogy készítsék el a fenevad képmását, akin fegyverrel ejtett seb van, de életre kelt. Megadatott neki, hogy a fenevad képmásába lelket adjon, hogy a fenevad képmása beszéljen, és hogy megölesse mindazokat, akik nem imádják a fenevad képmását.” – Jelenések 13:14-15

Mi történne, ha egy számítógép átvenné az irányítást egy emberi test felett? David Robson egy ilyen „echoborg”-gal, vagyis a mesterséges intelligencia jövőjét vizsgáló kutatás egyik szereplőjével találkozott.

Sophia Ben-Achour tipikus londoni diák, rövid barna hajjal, vidám tekintettel és mindig mosolyra álló szájjal. A találkozás során az időjárásról, a zenéről és angoltanári munkájáról csevegtek. Senkinek nem jutna eszébe, hogy Sophia elméjét több mint 200 mérföldre található processzorok irányítják.

Sophia szerint nem túl nyugtalanító számára, hogy egy számítógép szállta meg.

„Ma volt az első nap, hogy úgy éreztem, nem vagyok egyéb, mint egy test,” mondja.

A tudományos meghatározás szerint Sophia egy „echoborg” (ami magyarra fordítva visszhang-kiborgot jelent), egy oly élő, lélegző személy, aki ideiglenesen megengedi, hogy egy számítógép szája legyen. Minden, amit mond, egy internetre kötött chat robottól származik és egy apró fülhallgatón keresztül jut el hozzá.

A legtöbb olvasó számára a kísérlet valószínűleg a disztópikus tudományos fantasztikumok világát idézi, azonban a kísérlet nagyon is komoly céllal indult. A London School of Economics kutatói azt próbálják megérteni, hogy a mesterséges intelligencia megjelenése miként befolyásolja az emberek érzékelését, felfogását.

A kísérlet különösen fontos a mesterséges intelligencia felfogása szempontjából, ugyanis a jövőben olyan gépek vehetnek körül bennünket, amiket nem fogunk tudni megkülönböztetni az embertől, így tudnunk kell, hogy miként fogadjuk majd kommunikációjukat.

„Ma még a mesterséges intelligencia nem több, mint egy mechanikus interfész,”

mondja Kevin Corti, a kutatás egyik résztvevője. Szerinte erre egy robot aggyal ellátott emberi test használata a megoldás.

„Ilyen módon el tudtuk érni, hogy az emberek elhiggyék, hogy egy másik személlyel van dolguk.”

Corti és felettese, Alex Gillespie, egy jóval korábbi kísérletből merítettek inspirációt, amit Stanley Milgram, egy igen vitatott munkásságú pszichológus végzett az általa kitalált úgynevezett „cyranoid”-okon. Milgram arra a kérdésre kereste a választ, hogy beszélgetés közben vajon tényleg figyelünk arra, amit a másik személy mond vagy véleményünket a másik fél külseje határozza meg.

A válasz után kutatva Cyrano de Bergerac történetéhez fordult, amelynek főhőse, de Bergerac, jó katona, szellemes költő és tehetséges zenész volt, azonban magát túl rondának tartotta ahhoz, hogy meghódítsa szerelme, Roxane szívét. Ehelyett felajánlotta egy jóképű, de nem túl eszes riválisának, Christian-nak, hogy segít neki Roxane meghódításában, azzal, hogy pontosan megmondja neki, mikor mit mondjon. A darab leghíresebb jelenetében Cyrano a bokrok mögé bújva suttogja Christian-nak, hogy mit mondjon, aki mindent szó szerint elismétel az erkélyen álló Roxane-nek.

Milgram rájött, hogy ezzel a módszerrel letesztelheti, milyen mértékben befolyásolja a test az elme által felfogottakat. Kísérleteiben egy másik helyiségben tartózkodó ember, rádióadó segítségével mondja meg a „cyranoid”-nak, hogy mit mondjon. Roxane-hoz hasonlóan, a „cyranoid” beszélgetőpartnereivel sem közlik, hogy miről van szó, tehát, hogy pontosan kivel és hogyan beszélgetnek.

Milgram meghökkenve tapasztalta, hogy a legtöbben egy 20 perces beszélgetés után sem vettek észre semmi furcsát.

„Az a tény, hogy minden, amit a másik személy mondott egy távoli forrásból eredt… egyszerűen fel sem merült,” írta.

Élő zombik

Filozófiai szempontból a kutatók azt találták, hogy az emberek nem nagyon képesek megítélni, hogy valaki szabad akaratából cselekszik vagy zombiként egy másik fél parancsait teljesíti.

„Mindegy milyen nagy az összhang hiánya a test és az elme között, az emberek nem veszik észre,”

mondja Corti. Más szóval az emberek inkább a látszat alapján, nem pedig egy ember gondolatainak lényegi tartalma szerint ítélnek.

Forrás: bbc.com