2015. március 24., kedd

Simicska megfojtja Orbán hátországát?

Hatalmas ütések érik Orbán Viktor és Fidesz újonnan kiépült hátországát, amelyben Simicska Lajos immár nem “nemzeti nagytőkés”, hanem “akkora gazember” amilyet még nem láttak. Maguktól zuhannak ki a csontvázak a páncélszekrényekből, vagy valaki lökdösi azokat?
Nem szeretnénk Rogán Antal sorsára jutni, akinek mindig mindenről ugyan az jut az eszébe – amíg a miniszterelnök másként nem rendeli. Azonban nehéz anélkül elemezni az elmúlt hónapok eseményeit, hogy lépten-nyomon ne Simikcsa Lajos nevébe botlanánk. A kormányoldali kommunikációban egy évig tagadott háborúskodás az egykori szobatársak között mára minden konfliktus origójává érett. (A kiváltó okról azonban még mindig alig tudható valami. Nehezen hihető a kormányoldali magyarázat, miszerint a 2013-ban naponta másfél milliárd forintnyi közbeszerzést nyerő Simicska megsértődött a százmilliós nagyságrendű reklámadón. De ugyan így sántít az ellenoldali verzió, miszerint az oligarcha épp egy éve elégelte meg az orbáni politizálást.)
A most felvázolandó magyarázat nem az objektív, tényekkel alátámasztható igazságot tükrözi, hanem az eseményekben különböző mértékig részt vevő vagy érintett személyek spekulációit a mélyebb rétegekben meghúzódó folyamatokról.
Még a ma Simicska ádáz ellenségeként pózoló Bayer Zsolt is elismerte néhány hete, hogy a pénzember tevékenysége nélkül a Fidesz nem vállhatott volna a mai kormánypárttá. Az egykor hivatalosan is pártpénztárnoki rangban tevékenykedő üzletember és Orbán Viktor kapcsolata azonban nem egyszerűen megromlott, hanem ádáz csatává fajult, amelyben sem egymást, sem a másik érdekköreit nem kímélő ütéseket osztanak. Míg a miniszterelnöknek lehetősége van adminisztratív eszközökkel visszavágni Simicska befolyását (emberi leváltása a kulcspozíciókból, az oligarcha érdekeltségei számára kedvezőtlen gazdasági döntések, jogszabályok), addig a volt szobatárs a felszínen morális karaktergyilkosságot igyekszik elkövetni a miniszterelnökkel szemben (ügynök-vád), míg a háttérben komoly erőket vet be a helyébe lépő, új “nemzeti nagytőkések” amortizálására.
Informátoraink ennek a harcnak tulajdonítják az elmúlt hetek-hónapok, számukra is váratlan fordulatait. A Questor-ügy kapcsán egyre pontosabban kirajzolódik egy egy irányba mutató “elkövetői kör”. Tarsoly Csaba, a Questor vezérigazgatója közös üzletet vitt a nemrég letartóztatott Kiss Szilárddal, mindketten ezer szállal kötődtek Szijjártó Péter külügyminiszterhez -hisz részben épp a keleti-nyitás farvizén halásztak a zavarosban. De Kiss – bármennyire is igyekszik tagadni ezt az érintett – Mészáros Lőrinc, felcsúti polgármesterrel is vállalkozott közösen. A legmeglepőbb talán, hogy Kiss környezetében még Sziky Gyula is megjelenik, akinek egyik érdekeltsége Kaya Ibrahimnál fantomizálódott. (Ma már a 168 óra sem számolja: hány napja nem tudjuk, kicsoda Kaya Ibrahim és Josip Tot.)
De nem csak ez a vonal kapott mélyütést. Az Orbán legszűkebb köréhez sorolt Garancsi Istvánnak is tartogat a közeljövő néhány kellemetlen pillanatot. A szocialista Tóth Bertalannak sikerült a bíróságon kikényszerítenie, hogy a Magyar Villamos Műveknek (MVM) ki kell adnia a MET-tel kötött szerződéseit. A magyar energiapiac ezen üstökösét – részben épp Garancsin tulajdonrészén keresztül – kötik a Fideszhez. A MET részben az Ausztria felől érkező, nagyon olcsó földgáz – az állami vállalatok által legalábbis erősen segítve – értékesítéséből halmozott fel nagyon rövid idő alatt hatalmas vagyont. Garancsit természetesen megtaláljuk a lelátón is, övé a székesfehérvári Videoton, amely köztudott Orbán kedvenc csapata.
A MET-szerződések napvilágra kerülése ugyan nem fogja ellehetetleníteni a vállalkozást, ám jelenlegi homály eloszlása után a működése sokkal transzparensebb lehet, emellett komoly politikai nyomás nehezedik majd az MVM-re is, ha – ahogy a mai hírek szólnak – újabb, a magáncég számára kedvező üzletek megkötésével próbálkozik.
Ha e két, Orbánhoz igen közeli üzleti kör jelenlegi és várható veszteségei nem lennének elegendőek, még a miniszterelnök vejének bizniszébe is beleköptek. Ahogy lapunk is megírta, immár rendőrségi nyomozás folyik négy – összesen 1,2 milliárd forint értékű – közbeszerzés ügyében, amelyet a Tiborcz István érdekeltségébe tartozó Elios nyert el, legalább is sajátos körülmények között.
Az új “nemzeti nagytőkések” szorult pillanatiból pedig ketten húznak egyértelműen hasznot: Simicska Lajos és Lázár János. Forrásaink szerint ma Magyarországon kizárólag Simicskának van ahhoz kellő befolyása és kapcsolati rendszere, hogy a fent vázolt folyamatokat beindítsa. Számára ideális helyzet lenne, ha a helyére lépőket – bármilyen eszközzel – diszkerdiálja. Így ugyanis ismét az ő hatalmára szorulna Orbán Viktor.
Lázár ugyancsak komoly előnyt kovácsol abból, hogy bár reputációja neki sem sértetlen, a mostani botrányok látványosan elkerülik. Ezzel a kormányzati adminisztrációban már most is megkerülhetetlen kancellária miniszter csak tovább erősítené hatalmát, amely már ma is a miniszterelnökével vetekszik. Amíg tehát Orbán a sajátjait igyekszik megmenteni és tűzoltás-szerű kormányzati intézkedésekkel fenn akarja tartani új hátországát, az intakt Lázár könnyen a fejére nőhet, magához ragadva az ország informális irányítását.
(sztarklikk)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése