A New York Times liberális média egy publikációban sürgette, hogy az Európai Bizottság minél hamarabb vonja meg az uniós forrásokat Magyarországtól. A liberális sajtóorgánum arra hivatkozva tartja szükségesnek a magyar kormány anyagi mozgásterének csökkentését, hogy Orbán Viktor illiberális államról beszél, emellett a kormány jelentős lépéseket tesz a média irányítás alá vonására. A NYT publikációja részletezi is, hogy a kormány a média hirdetési bevételeinek csökkentésével akarja rossz helyzetbe hozni az ellenzéki sajtót, hogy így azt nyomott áron felvásárolhassa. A liberális sajtóorgánum leginkább azt tartotta felháborítónak, hogy ennek hatására a külföldi média is "meghátrál" és kivonul az országból. A publikáció említette az Origo esetét is, ahonnan a szerkesztőnek vélhetően politikai nyomása kellett távoznia.
Minderre nem lehet azt mondani, hogy ne lenne igaz. Azonban azt sem lehet mondani, hogy ne lenne jogos, vagy helyénvaló. A kormány nyilvánvalóan nagytakarítást végez a hazai médiában, ennek hátterében azonban más indokok állnak. Az Origo politikai nyomásra távozott főszerkesztője annak a Sáling Józsefnek a fia, aki a hajdani ÁPV Rt. felügyelőbizottságának volt tagja, és az árun alul értékesítések, a nyomott értékbecslések felett szemet hunyással aktívan részt vett az állami vagyon elherdálásában, emellett párhuzamos politikai pályafutása volt az MSZP színeiben. Az Origo lefejezése az MSZP alternatív médiafelületeinek elvételét jelenti.
A kormányt ugyanakkor más motiválja, nem az ellenzék felszámolása, vagy a médiamonopólium építése. Az Orbán-kormány sorban kontroll alá vonja a mérsékelt atlantista médiafelületeket, ahová nyilvánvalóan saját embereit ülteti. Más is saját embereit ültette oda, nem véletlen volt Sáling az Origo főszerkesztője. Az új főszerkesztők viszont árnyalatnyilag más hangnemet követelnek meg. A kormány a mérsékelt atlantista média kontroll alá vonásával arra törekszik, hogy a radikális atlantista sajtóorgánumok maradjanak meg egyedüli ellenzékinek. Ezzel a művelettel a kormány sikeresen marginalizálja a radikális atlantizmust, ami köszönhetően a médiaösszpontosítás miatt kialakuló pánikhangulatnak, retorikai váltásra kényszerül és olyan hangnemet üt meg, ami értelmes ember számára már nem felvállalható. Így a radikális atlantizmus Magyarországon már soha nem juthat tömegbázishoz. Nem véletlen, hogy elsősorban nyugati érdekeltségek kritizálják ezt a folyamatot.
A New York Times publikációja ugyanakkor kivonulásról is beszél, vagyis az amerikai sajtó már többet tud, mint ami Magyarországon hivatalosan be lett jelentve. A külföldi média kivonulása nyilvánvalóan az RTL kivonulását jelenti. Amit a New York Times nem említ ennek kapcsán, hogy a kormány médiaösszpontosításával csak a profitalapú külföldi média vonul ki. Van viszont helyette brüsszeli pénzből működtetett EuroNews, ami az atlantizmus hangja Magyarországon és a kormány soha nem tudná kontroll alá vonni, mert külföldről pénzelik és működtetik. Egy ilyen brüsszeli pénzen működtetett külföldi média jelenléte durva beavatkozás a magyar belügyekbe. Ha a kormány az ellenzéket akarná elhallgattatni, az EuroNews-hoz hasonló propagandaoldalakkal kezdené, mert ezek valóban ellenzéki média, de nem hazai, hanem külföldi ellenzék. Mivel mindeddig ezekre nem került sor, nem mondható, hogy a kormány egyeduralomra törne a médiában. A radikális atlantizmus viszont marginizálva lesz, tetszik vagy nem ez egyeseknek. Minél hangosabban reklamálnak, annál könnyebb a kormány dolga.
Arról nem is beszélve, hogy amennyiben az Európai Bizottság befagyasztja az uniós forrásokat, a kormánynak alternatív bevétel után kell néznie, - és hol máshol tudna alternatív bevételhez jutni, mint az olyan, külföldi propagandaoldalak megadóztatásával, mint az EuroNews? Brüsszeli pénz ez is, az is. A különbség csak a behajtás módszerében van.


http://www.hidfo.net/2014/09/09/magyarorszag-anyagi-mozgasteret-csokkentene-new-york-times