– Csak főmunkaidőben járnak a postások, amikor jóformán senki sincs otthon –
De mi azért ugyanannyit fizetünk, ha kézbesítik a küldeményt, ha nem.
Kérdésünk: Miért nem kézbesíti a Posta rendesen azt a küldeményt, amely kézbesítésének árát megfizette az ügyfél?
***
Az átlag munkás többnyire
délelőtt van munkában, úgy 6 és 15 óra között. Az irodisták
hasonlóképpen, bár később kezdenek és végeznek 2-3 órával. De sem ők,
sem a melósok nincsenek otthon a délelőtti, vagy a déli órákban, amikor
a postás kiviszi a küldeményeket.
Bár vannak, akik 2-3 műszakban
dolgoznak, de a délutános, vagy éjszakás dolgozók sem tudják lesni a
postás urat, vagy hölgyet, hogy vajon mikorra ér oda?
Dolgozzon
csak keményen végig valaki néhány éjszakát, az biztosan nem lát ki a
fejéből másnap délelőtt, nem képes magához térni, átvenni
küldeményeket, amiket kihozott a postás.
Úgyhogy mehet be másnap a
postára, természetesen csakis hivatali időben, ami a legritkábban
egyezik a dolgozó emberek szabadidejével. Pláne akkor nem, ha valaki
délelőttös, vagy irodában dolgozik. Akkor nem kézbesítik neki a
hivatalos iratot, csak egy olvashatatlan cetlit hagynak számára a
postaládában, hogy átveheti másnap hivatali időben, (ami az ő
munkaidejével persze megegyezik).
***
Tehát a kb. majd 4.5 millió aktív
dolgozó közül, alig néhány százezer lehet az, aki otthon tartózkodik,
amikor jön a postás, s van is olyan éber állapotban, hogy át tudja
venni a hivatalos küldeményét. A többi több mint 4 millió pedig egyszerűen nem kapja meg hivatalos küldeményét, nem kapja kézhez, s neki kell utána járnia,
vagy csak több napos keresgélés után jut hozzá. Mert vagy elkéredzkedik
munkahelyéről, vagy kivárja a postai hosszú napot, a hétfőt, amikor át
tudja venni. Ha ugyan addig nem küldik vissza. Úgy kell neki, minek
dolgozik akkor, amikor a postás úr vagy hölgy tiszteletét teszi nála.
De a feladó a teljes kézbesítési
díjat kifizette. És eredetileg azért fizetett, hogy a címzett meg is
kapja a küldeményt. S nem azért, hogy az ne kapja meg, s még neki
kelljen utána kajtatni, hogy hol is van.
Elmondható tehát, hogy a posta nem végzi el azt a munkát, amit rábíztak, s amit elvégez azt is rosszul és hanyagul teszi.
DE BESZEDI ÉRTE A TELJES
KÉZBESÍTÉSI DÍJAT, ANNAK ELLENÉRE, HOGY AZ ESETEK TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGÉBEN
nem is kézbesít kézhez, ahogyan ez magában a szó gyökében is benne van.
Itt van már az ideje, hogy;
1. A postások vagy akkor járjanak,
amikor, a dolgozók otthon tartózkodnak, s valóban a kezükbe kézbesítsék
a hivatalos küldeményeiket. (mint egy valódi szolgáltató), vagy
2. a meghiúsult kézbesítés esetén térítsék vissza a kézbesítési díjat a feladónak, de legalább egy részét.
Mert szerintünk ez így etikus. Hiszen egy normális gazdaságban csakis a rendesen elvégzett munkáért jár juttatás.
A hanyag, vagy el nem végzett munkáért
nem jár semmi. De legalábbis a hanyag munka minőségével egyenes
arányban csökkentett honorárium.
***
Ezen anyag megjelenése után
érdeklődni fogunk a posta ügyfélszolgálatánál; hogyan fogadnák a két
ötletünket, a posta szolgáltatási idejének ügyfélbaráttá módosításáról,
nevezetesen;
délután, vagy este, netán szombaton kézbesítsenek, (uram bocsá’; vasárnap), amikor a dolgozók többsége otthon van.
Addig
is, ha a jelen u.n. hagyományos munkarendben nem valósul meg a
kézbesítés, a posta térítse vissza a kézbesítési dij 50%-át.
Azt, hogy a posta hogyan fogadta ezt a két ötletünket, – olvasóinkkal is közölni fogjuk.
És
ez a következő alacsonyabb lépcsőfok a postai szolgáltatás
színvonalának további süllyedésében. A kézbesítetlen küldemények a
mocsárban landolnak. Onnan halásszák ki a lakók, ahogyan ezt a csomagot
is. Kép: Veresegyház Fb. oldala.
Szlobodka Zoli / Szabad Riport
