Az ideális demokratikus működés ismérve, hogy a nép által felhatalmazott képviselők kötelesek beszámolni tevékenységükről, munkájuk eredményeiről. Nálunk azonban a nyilvánosság hozzáférése a politikához nem éppen zavartalan. Legutóbb az index.hu, a hvg.hu, a Nol.hu és a 24.hu újságíróinak Parlamentből való kitiltása kavart port, ám ugyanide sorolhatjuk a titkosításokat, az adatok rejtegetését szolgáló törvények létrehozását, az adatokhoz való hozzáférés akadályozását, az újságírói kérdésekre való válaszadás ignorálását is.
Milyen lenne az ideális helyzet?
Egy politikus feladata az állampolgárok érdekeinek védelme, képviselete. Egy képviselő politikai jogokkal való felruházása a nép által magával vonja azt is, hogy kötelezettséget vállal feladatai ellátására a tőle telhető legjobb módon, mindent megtéve az állampolgárokért, akik számára bizalmat szavaztak. Ezek után a képviselőnek számot kellene adnia előirányzott céljairól, tevékenységéről, munkája eredményéről.
Az állampolgároknak joguk van ahhoz, hogy tudják, az általuk felhatalmazott politikusok hogyan végzik feladataikat; valóban az ő érdeküknek megfelelően járnak-e el, vagy csak saját hatalmi érdekeik mozgatják őket a politikai folyamatokban; valóban arra költik-e el a pénzeket, amire azt fordítani kellene, mindenekelőtt akkor, ha közpénzek elosztásáról van szó. Alapvető jog a sajtószabadság, így pedig fontos a különböző médiumok jelenléte, amelyek közvetítő szerepet töltenek be a politikai szereplők és az állampolgárok között.
Ez lenne egy ideál-tipikus demokratikus működés elméleti kerete. Azt azonban már megszokhattuk, hogy Magyarországon ritka az, ha valami minden a kívánnivalónak megfelelően működik. Nálunk a nyilvánosság hozzáférése a politikához nem éppen zavartalan. Legutóbb az index.hu, a hvg.hu, a Nol.hu és a 24.hu újságíróinak Parlamentből való kitiltása kavart port, ám ugyanide sorolhatjuk a titkosításokat, az adatok rejtegetését szolgáló törvények létrehozását, az adatokhoz való hozzáférés akadályozását, az újságírói kérdésekre való válaszadás ignorálását is.
Matolcsy György neve újabban elég sokat van jelen médiában az MNB alapítványain keresztül kiosztott közpénzek ismerősökhöz juttatása miatt, amelyet nemcsak most akarnak eltitkolni a nyilvánosság elől, hanem korábban is megkísérelték. Mára már mindenki ismeri Kósa Lajos méltán hírhedt magyarázatát, hogy a „közpénz miért veszíti el közpénz jellegét”, ám ezt Áder János nem engedte törvényerőre lépni. A költéseket muszáj volt nyilvánosságra hozni – ezt egy péntek késő esti időpontban megtenni is hagy némi kivetnivalót maga után – ezek tartalma pedig nagy port kavart. A képviselők nem tudták kikerülni az újságírók és a kamerák kereszttüzét, ezért a „nem hallottam róla”, „úgysem válaszolok rá”, „nincs komment”, „már nyilatkoztam”, „más is kapott”, „örüljünk az alaptörvénynek inkább”, „minden a törvényeknek megfelelően történt” válaszok nyilván jobban csengtek, mint az igazság.
Ennek a következménye az lett, hogy Kövér László házelnök határozatlan időre kitiltotta a fent említett újságírókat a Parlamentből, mondván, meg nem megengedett helyszínen forgattak, illetve a felszólítás ellenére sem tettek másképpen, holott eddig is ugyanitt forgattak más alkalommal is, csak most mégsem voltak olyan megengedőek az újságírókkal szemben Kövérék, mint korábban. Ahol megengedett a forgatás, ott viszont lehetetlen elcsípni a képviselőket – gyakorlatilag ördögi kör. Nem ez volt az első alkalom: 2011 szeptemberében és decemberében is volt már kitiltásos incidens.
Az említett megünnepelendő alaptörvényben egyébként ez szerepel: „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit” . A jelenlegi helyzetet kiválóan prezentálja a következő néhány perc:
A terelés és figyelmen kívül hagyás nem új keletű dolog a parlamenti képviselők körében. Míg korábban Kósa Lajos is azon az állásponton volt, hogy szolgálniuk kell a választókat – mindenkinek meg kell állnia az utcán, akár még a piacon is – ma már saját szabályait meghozva, csak az általa meghatározott témában hajlandó nyilatkozni. Orbán Viktor is rendre kerüli a kritikus kérdések megválaszolását, Farkas Flórián pedig úgy döntött, hogy az Országos Roma Önkormányzatot érintő ügyekben csak Farkas Félix parlamenti szószóló tarthat majd tájékoztatást. A Parlamentben történő forgatások szabályai szigorodnak, a forgatási területek egyre inkább csökkennek, így a politikusok bármikor kitérhetnek a válaszadás alól (a 17 ezer 745 négyzetméteres alapterületű Parlamentben, csupán egy 50 m-es folyosó áll az újságírók rendelkezésére, így a képviselők nagy része sosem kerül a kamerák elé).
Folyamatosan nehezítik az igazság kiderítését
A közérdekű adatigénylés sem megy egyszerűen Magyarországon – minden egyes adatot, amelyről hivatalosan tudomásunk kellene, hogy legyen, minden reakció nélkül, vagy a legkülönfélébb indokokkal kifogásolva (leginkább üzleti titkokra hivatkozva) kerülnek elutasításra, vagy csak hosszú huzavona után, általában perrel kerülnek nyilvánosságra – és az ügyvédek természetesen közpénzzel vannak fizetve.
Ennél már csak az szebb, amikor a Posta 70 millió forintot kért a közérdekű adatokért cserébe Tóth Bertalan szocialista képviselő igénylésére (korábban a Szépművészeti Múzeum is 450-600 ezer forintot kért az igényelt dokumentumokért) – mivel már 2011 óta törvény van arról is, hogy a nyilvános, államnál kezelt adatokért pénzt lehet kérni, mértéke viszont még azóta is meghatározatlan. 2013-ban pedig a „lex Átlátszó”-val korlátozták a közérdekű adatokhoz való hozzáférést, válaszolva az atlatszo.hu nagyszámú, „visszaélésszerű” adatigényléseire, amely így már csak a törvényben ellenőrzésre felhatalmazott szervek számára lett teljes mértékben elérhető. Ez a helyzet sem egyedülálló, idén a postát (a folyamatban lévő perekre, tehát Tóth Bertalan adatigénylésére is még visszaható hatállyal) és az MNB-t is ki akarták vonni a közérdekű adatok hozzáférhetősége alól, ám az utóbbit már az Alkotmánybíróság is kifogásolta.
Számunkra homály fedi azokat a dolgokat is, amelyek például a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos törvény titkosítása, vagy Farkas Flórián miniszterelnöki biztos elleni büntetőeljárás dokumentumainak titkosítása által nem kerülnek napvilágra.
Ez tulajdonképpen nem más, mint a sajtószabadság korlátozása, a közérdekű adatokhoz való hozzáférés meggátolása. A hatalomgyakorlók azon munkálkodnak, hogy a hatalomgyakorlás ne legyen ellenőrizhető. A tájékoztatás csak kontrollált közegben működik, a médiumok, a riporterek blokkolva vannak, nem tudják elvégezni a feladatukat, az állampolgári tájékoztatást. Már egyre több incidens mutatta meg azt, hogy a nyilvánosságnak a politikához való hozzáférése szűkült, azért hogy a politikusoknak nagyobb legyen a mozgástere a sokszor ugyancsak etikátlan, törvénytelen lépések megtételére. Ám, hogy ez ne legyen ennyire nyilvánvaló, egyszerűbb arra hivatkozni, hogy az újságírók magatartása méltatlan az állampolgárokkal szemben.
TényTár
