Emlékszem, a Rákosi-korszak alapvicce volt, hogy feláll Kohn a taggyűlésen és kérdez:
- Elvtársak, felépítettük Sztálinvárost, sztahanovista módon dolgozunk Csepelen a Rákosi Mátyás Művekben, de hol a hús, hol a tojás, hol a kenyér?
A következő taggyűlésen feláll a Grün és ő is kérdez:
– Elvtársak, engem már nem érdekel, hogy hol a hús, a kenyér, a tojás – de hol van a Kohn?
Lassan így vagyunk ezzel ma is, habár Schmidt Mária még talán nem adta bérbe panoptikuma alagsorát, pedig igény valószínűleg mutatkozna rá…
Sajnos, a helyzet nem túl vicces, az embernek a hideg szaladgál a hátán, ha eszébe jut, hogy meglehetősen sok a hirtelen haláleset, melyek áldozatai a napi politikához köthető emberek.
Ott volt ugye a Welt 2000 Kft. és Komáromi András üzletember ügye. A cég tulajdonosai számára a szoftver, mely az uniós támogatások pénzét kezelte, valóságos aranytojást tojó liba volt, de a kormány szemet vetett rá.
Bár a tulajdonosok nem akarták eladni, később kaptak Lázár Jánostól egy olyan ajánlatot, melyet már nem lehetett visszautasítani, és meggondolták magukat…
Az adásvételi szerződés állami résztvevő esetén szokásos szombati aláírása utáni napon Komáromi András, a szoftver 47 éves jogtulajdonosa váratlanul meghalt.
Van ilyen, az infarktus szereti ezt a korosztályt és ezt a foglalkozási kört…
De aztán váratlanul elhunyt Welsz Tamás is, akinek személyét a politikával az MSZP volt alelnöke és még néhány, ezidáig ismeretlen politikus kapcsolta össze.
Ő vidáman ment az örökkévalóságba, a rendőrautóban érte a halál, miután a zsaruknak bejelentette, hogy bevett valamit, és (hihi!) – úgysem tudják megmenteni.
Ezt meg a magyar társadalom vette be. Szerintem a magyar társadalmat sem lehet megmenteni… Mindenesetre az ügy szépen elhalt, majdnem olyan szépen, mint Welsz, akinek egyébként néhány üzlettársa is jó ütemérzékkel meghalt vagy eltűnt, egyik közülük a szlovák rendőrség előzetes letartóztatásában.
Hiába, a rendőrség soha nem volt egy nyugodt hely a bűnözőknek, akik egyes esetekben hullanak, mint a legyek ősszel.
A szegény néhai állítólag bissau-guineai útlevelekkel üzletelt, de hogy ki kapott ilyet, arra senki nem kíváncsi.
Mint ahogy Simon Gábor ügyére sem kíváncsi senki, pedig már eltelt egy kis idő bukása és Welsz halála óta, melyet amúgy nem vizsgált komolyabban senki, jóllehet rendőrök is érintettek az ügyben.
Meg aztán ki is az a Simon Gábor?
Hogy az MSZP elnökhelyettese volt – na és?
Hogy a párttársak nem forszírozzák a vizsgálatot, az még csak rendben is van, de a Fidesz is kussol keményen, pedig hasonló esetekben az erre kijelölt vitézek összekarmolják az arcukat, hamut hintenek a fejükre, megtépik gönceiket és letakarják a tükröt, úgy gyászolják a szocik által sírba helyezett erkölcsöket – de most egy szó nem sok, annyi sincs.
A szálakat elfércelték… Egy értelmes nyomozó ezeket öt perc alatt állítaná fejre, de az értelmes nyomozókkal a cigánybűnözést nyomoztatják, mely a legutóbbi fejlemények szerint nem létező műfaj.
Aztán jött a létra, mely igen alkalmas időben és helyen leesett a felcsúti juhász autójáról, akit elütött valaki, aki állítólag öreg és vétlen, azt se tudja senki, hogy kicsoda, de – eltekintve egy apróbb döccenéstől – annyira meggyőzően vezette autóját, az út és a látási viszonyoknak megfelelően, hogy a legenyhébb büntetés kiszabása is feleslegesnek tűnik.
Végtére is csak egy polgármester-jelölt halt meg, jóllehet meghalhatott volna egy komplett testület is, ez igazán csak létra kérdése, az meg nem drága – alacsony költségvetésű megoldás lett volna az is…
A halottat eltemették, a százados úr vagy a dédapó (a gázoló) meg otthon ül és számolgatja a pénzecskéjét, vagy büszkén nézegeti friss kitüntetését, majd elmegy egy-két évre Azerbajdzsánba, de nem KGB továbbképzésre… Utána már a balta és a láncfűrész műfajban is brillírozhat.
(Ha egyszer – akár holnap, akár a bármilyen távoli jövőben - az ellenzék hatalomra jut, ezeket az ügyeket egytől-egyig ki kéne vizsgáltatni és tisztázni, hogy kinek milyen szerepe volt bennük.)
Amikor évekkel ezelőtt olvastuk, hogy a bolgár titkosszolgálat esernyőbe applikált injekcióstűvel tette el láb alól az ellenzéki politikust Londonban, az egész szürreálisnak tűnt és csóváltuk a fejünket, hogy ilyen nálunk nem eshetne meg.
Akkor diktatúra volt, most meg demokrácia, így a fél ország gyanakvással kezeli ezeket a haláleseteket, melyek tisztázásában elsősorban a kormány és Orbán lenne érdekelt.
Nem várok csodát, hiszen a Vezér és harcsabajszú haverja imád kémesdit játszani, márpedig a kémfilmekben úgy hullik az ellen, mint a makk a tölgyről, vagy a bugyi a hölgyről.
Komáromi márciusban halt meg, Welsz szintén, Váradi András, az alcsúti juhász októberben, a tüntetések motorja, Rózsa Milán pedig nemrég lett – szinte minden hír szerint – öngyilkos, jóllehet szemtanú nincs, a mozdonyvezető sem látta, hogy hogyan történt az eset. De a köztudatba már ezt a verziót sikerült betáplálni, így aztán egyszerűbb lesz lezárni a nyomozást…
Bő fél év alatt, nekem kicsit soknak tűnik ennyi tisztázatlan és zavaros ügy… És még hány zavaros ügy aszalódik különféle fiókokban, várva a feledés jótékony homályát!
Ami itt igazán érdekes, hogy az érintettek mindahányan a hatalom érdekeire voltak veszélyesek, vagy azzal szálltak szembe.
Tulajdonképpen már maga az is rémes, hogy akárcsak spekulációk szintjén felmerülhet a gyanú a magyar állam és vezetői ellen!
Tessék már mondani: hova jutott ez az ország?
(számunkra ismeretlen szerző tollából, e – mailben kapott írás)
