Az ukrajnai átmeneti kormány bérelte fel a majdani ...

Tisztelt Högyeim és Uraim! Az EU külügyi megbizottjának, Catherine Ashtonnak, illetve az észt külügyminiszternek, Urmas Paetnek lehallgatott...

Az EU félelme a függeten szomszédoktól

Ez év április 3-án, csütörtökön a Spiegel online a következő kérdésről tudósított: Mennyire stabilak az EU-val szomszédos országok?...

Előre megszervezték az ukrajnai zavargásokat?!

Egy fiú és kutyája

(The Story Behind The Home – Owen and Haatchi)

Egy fiú és kutyája

(A Boy and His Dog)

Haatchi és Owen: Egy igaz barátság története

Történetünk 2012 januárjában kezdődött, amikor Haatchit, az akkor még nem egészen egy éves juhászkutyát valahol Észak-Londonban, gazdái a vasúti sínek mellé kötözték, és mire a mozdonyvezető észbe kapott, addigra magával sodorta szegény ebet. Haatchi öt napig tántorgott, mire a helyi állatvédők megtalálták, sajnos ez az idő elég volt ahhoz, hogy egy fertőzés megtámadja, aminek következtében az addigra már amúgy is teljesen legyengült állat elvesztette a farkának egy részét, és az egyik hátsó lába is súlyosan megsérült. Annyira, hogy nem sokkal a baleset után amputálni kellett. Az állatvédők valamennyien egyetértettek abban, hogy ez a szerencsétlenül járt kutya egy újabb példája az emberi kegyetlenségnek, de akkor még nem is sejtették, hogy Haatchi megpróbáltatásokkal teli élete ellenére egy új esélyt jelent egy kisfiúnak, aki egy ritka genetikai betegséggel küzd.
A nyolcéves Owen Hawkins Schwarz-Jampel szindrómában szenvedett, ami egy ritka betegség, legfőbb tünete pedig az izmok hirtelen összerándulása. Mielőtt a kisfiú találkozott Haatchival kirekesztettnek érezte magát és képtelen volt bármilyen közösségbe beilleszkedni. Aztán jött ez a kutya, és minden megváltozott. Talán az a különleges kapocs az oka, ami embert és állatot összeköt, vagy egyszerűen csak érezték, hogy mindkettőjük hasonló megpróbáltatásokon ment keresztül, nem tudjuk… De Owen egyik pillanatról a másikra többé már nem ódzkodott attól, hogy emberek közé menjen, sokkal kiegyensúlyozottabb, és vidámabb lett, pont olyan, mint ahogy az egy korabeli kisfiúhoz illik. Haatchi pedig új gazdára lelt Owen személyében, és a képeket elnézve… látszik, hogy milyen nagyon szeretik egymást.
REP Interactive, Dog Blog, Neszeszer blog, Szabad Riport/Fort András

Így lehetne megszabadulni egy csapásra az államadósságtó!

Előbb a tények:

1. Kevesebb készpénz van forgalomban, mint amennyi pénz a számlánkon vezetve van, kb ez az arány 1:10, 1:20-hoz.

2. Ez azért van, mert nem teljes értékű pénzrendszerben élünk, hanem hitelpénzrendszerben, vagyis a pénz a hitellel keletkezik és ennek visszafizetésével megünik.

3. A hiedelmek ellenére a pénzt nem a jegybank, hanem a kereskedelmi bankok teremtik. Ebben az esetben ez csak fizetési eszköz és nem törvényes pénz.

És most hogy működne a társadalom adósságmentesítése?

- Első lépesben a bankok az összes kiadott hitelüket ugyanennyi betéttel kellene fedezzék. Sajnos ez ma nem így van, de ez egy másik elmélyülést jelent a témában.

- Ezt a pénzt az államtól kell kölcsön kérjék. Pánikba nem kell esni, nem kormányt mondtam, hanem államot. Erre a célra egy külön hatalmi ágat hozhatna létre a társadalom, hogy a politikai befolyást (értem ez alatt a korrupciót) jobban ki lehessen zárni.

- Mivel az állam a hitelező, ezért ebben az esetben a bank egy mérlegrövidítést készíthet és az állam adóssága eltünne. A követelést az adóssággal szemben törlik. Magyarán egyik sem tartozna a másiknak, és megérkeznénk egy új rendszerben, amit németül teljes értékű pénzrendszernek (Vollgeldsystem) angolul, 100%-money-nak neveznek.

Ezt már régebb egy csikágói közgazdász is ajánlotta, de a bankok nem mentek bele. Túl nagy üzlettől estek volna el a tőketulajdonosok. Ennek a változtatásnak a költsége majdnem a nulla, de a gazdasági és össztársadalmi előnye óriási.

Ezt az ötletet nemrég két IWF kutató is felvetette és egy tanulmányt is kiadott róla. Sikeresen sikerült minden szinten elhallgatni, holott annyira egyszerű és meggyőző az érvelésük. Azt hiszem ebből is látszik, hogy társadalmunknak semmi köze a demokráciához, a média és a politika a pénztőkések kezében van. Aki a témát felhozza, az repül, mint a szaró macska, a szakmai karriertől elbúcsúzhat, a tévébe többé nem léphet fel stb.

A történelemben a teljes értékű pénzrendszer gondolatát mások is és sokszor felvetették, a legnevesebb személyiségek Benjamin Franklin, David Ricardo, Thomas Jefferson és Milton Friedman (1967) voltak. A "Chikago-i tervet" Irving Fisher is jól kidolgozta és közzéadta. Mindhiába. A pénzhatalom, vagy mondjuk ki, az elnyomó hatalom túl nagy ahhoz, hogy ez az ötlet megvalósuljon.

Ami cseppet sem elhanyagolható, hogy nem lenne ennyi háború a világban, mert minden háború egy óriási pézmennyiségszaporítást igényel, amit csak a hitelpénzrendszerben lehetséges.

Most a svájciak egy népszavazást is kezdeményeznek.

https://vimeo.com/86052351
http://www.imf.org/external/pubs/ft/wp/2012/wp12202.pdf

A jóléti államok gazdagsága

Hogyan támogatják a szegények a gazdagokat?
A nemzetközi segélyezés ideája mindössze egy jól sikerült PR-kampány, ami eltereli a figyelmet a fejlődő országok kifosztásáról - állítja a London School of Economics tanára, Dr Jason Hickel, 2013. decemberében megjelent cikkében. A fejlődő országoknak nyújtott segélyek eltörpülnek a szegény országokból a gazdagok felé áramló tőke nagysága mellett.

Ki támogat kit?
Egyes kutatások szerint a fejlett Nyugatról a fejlődő Dél felé áramló pénz nettó egyenlege mínusz 2,8 billió (azaz 2.800.000.000.000) dollárt tett ki 2002 és 2007 között. Azaz a pénz visszafelé, a szegény országoktól a gazdagok felé áramlott.

A fejlődő országok cirka 136 milliárd dollár segélyt kapnak évente az adományozó országokból. Ugyanakkor ezek az országok adósságaik kamatos kamatai után minden évben kb. 600 milliárd dollárt fizetnek a fejlett országoknak.

Számítások szerint továbbá a fejlődő országok évente 1 billió dollárt veszítenek az offshore tőkekiáramlás révén, nagyrészt a multinacionális vállalatok adóelkerülésének „köszönhetően”. Adóminimalizálása miatt keltett 2012-ben közfelháborodást pl. a Vodafone, a Google, az Amazon, a Starbucks és az Apple stb. is (az adóelkerülések visszaszorítása érdekében az OECD létrehozta a nemzetközi adóügyi együttműködést szabályozó többoldalú egyezményt 2011-ben, melyhez 2013 novemberében Magyarország is csatlakozott).

A multiknak ezen túlmenően évente kb. 138 milliárd dollárral több marad a zsebükben a fejlődő országok által nyújtott adókedvezmények révén is. Az adókedvezmények intézménye nálunk sem ismeretlen: ezeket jellemzően azért nyújtják a kormányok (vagy önkormányzatok), hogy bizonyos vállalatokat, iparágakat a térségbe vonzzanak.

További évi 60 milliárd dollárt visznek el a WTO TRIPS egyezményében előírt szabadalmi díjak, amelyek a szellemi tulajdon után illetik meg a tulajdonost. Az egyezményt alapvetően a fejlett országok nyomására fogadták el 1995-ben.
Mindezekhez hozzájárulnak még a kizsákmányolás nehezebben számszerűsíthető formái is, amilyen pl. a földszerzés.

Az alapvető probléma nem az, hogy a szegény országok nem képesek fejlődést elérni; sokkal inkább az, hogy ebben nemhogy nem segítik, hanem aktívan gátolják őket. Ennek eszköze részben az előzőekben bemutatott kizsákmányolás, részben pedig az IMF és a Világbank által megkövetelt „strukturális átalakulás”, melyet a segélyek feltételeként szabtak a 80-as években. Az általánosan elfogadott doktrína szerint ez a fajta sokkterápia élénkíti a gazdaságot, a szegény országokban azonban ennek pontosan az ellenkezője ment végbe. A University of Massachusets közgazdászának becslése szerint a fejlődő országok kb. 480 milliárd dollárnyi potenciális GDP-től estek el a strukturális átalakulás hatására.

A fejlett országok gazdagsága a szegény országok szegénységén alapul. Más szóval a szegények „jóvoltából” és kárára lehetnek gazdagok a gazdagok. A segélyezés intézménye valójában illúzió: a jótékonyság álarca mögé rejti azt a tényt, hogy A SZEGÉNY ORSZÁGOK TÁMOGATJÁK A GAZDAGOKAT.

Fent és Lent

Kifosztási útmutató