Elon Musk és Larry Fink davosi pódiumbeszélgetése az AI, a humanoid robotika, az energiaellátás és az űripar gazdasági-társadalmi következményeire fókuszált. Fink Muskot a 21. század kiemelkedő ipari vállalkozójaként méltatta, majd a technológiai „kivitelezés” és a skálázás kulcskérdéseire terelte a beszélgetést. 
Musk szerint a humanoid robotok és az olcsó, széles körben hozzáférhető AI teremtheti meg a „fenntartható bőséget”, akár olyan világot is, ahol több robot lesz, mint ember, és a robotok képesek kielégíteni szinte minden emberi igényt. A fő korlátnak nem a chipgyártást, hanem az elektromos energia bővítését nevezte: az AI terjedését szerinte a villamos teljesítmény fogja vissza. 
Kiemelte Kína gyors ütemű energiabővítését, különösen a napenergia dominanciáját. Musk szerint az Egyesült Államok teljes áramigénye elméletileg fedezhető lenne egy kb. 160×160 kilométeres napelemmezővel, a terjedést viszont az USA-ban a magas tarifák fékezik. Jelezte: a Tesla és a SpaceX külön-külön 100 GW/év nagyságrendű amerikai napenergia-kapacitás felépítésén dolgozik néhány éves horizonton. 
Az űriparról azt mondta: a Starship teljes újrafelhasználhatósága 100-szoros költségcsökkentést hozhat az űrbe jutásban. Ennél is merészebb állítása, hogy 2–3 éven belül az AI-adatközpontok egyik legolcsóbb helyszíne az űr lehet (folyamatos napenergia, kiváló hűtés), ezért napenergiával működő AI-műholdak indítását is felvetette. 
Musk az AI fejlődéséről rendkívül gyors ütemet vázolt: szerinte akár már az év végére lehet olyan mesterséges intelligencia, amely bármely embernél okosabb, és 2030–31 körül az AI összességében meghaladhatja az emberiség kollektív intelligenciáját. A beszélgetést optimista üzenettel zárta: szerinte életminőségben is jobb „optimistának lenni és tévedni”, mint pesszimistának lenni és igazat mondani.