Valószínűleg soha nem fogom megérteni, hogy egyáltalán hogyan és miért van az, hogy bárki, pláne ilyen sokan még mindig előfizetnek erre a szarságra (TAP - orvosok "gyilkolják a tehetetlen ártatlan és bizalmatlan" embereket?) és továbbra is vidáman részt vesznek az emberiséget gyűlölő kormány "Simon mondja" játékában.
Ijesztő,
ugyanakkor morbid és szomorú, hogy az emberek ennyire vakok tudnak
lenni arra, ami az orruk előtt van. Még mindig azt hiszik, hogy minden
rendben van, és olyan téveszmékkel nyugtatják magukat, mint például:
"Ó, ez csak egy balszerencsefolt, de a hatóságok mindent kézben
tartanak - tudják, hogy mit csinálnak, úgyhogy hamarosan minden
visszatér a normális kerékvágásba".
És
ami még ennél is zavaróbb, hogy sokan annyira hozzászoktak ehhez az
"új normális állapothoz", hogy valójában szeretik a szolgaságukat.
Legalábbis egyelőre...
Vajon
felébrednek-e, amikor a szabadságolási pénzek és egyéb segélyek
elapadnak, amikor végleg elveszítik mindazt, amiért életük nagy
részében keményen megdolgoztak, és mindent, amiért alapvetően éltek?
Amikor minden álmuk végleg és visszavonhatatlanul szertefoszlik.
Valószínűleg
nem... Még azt is elhiszik majd, amit a tévécsatornák harsognak nekik
arról, hogy milyen nagyszerű az élet, most, hogy SEMMIJük sincs. De
aztán amikor hajléktalanok és nincstelenek lesznek (tévé és közösségi
média nélkül), hogy eligazodjanak a VALÓDI "új normális" életükben,
amikor olyan sokáig elkényelmesedtek a műanyag művilágukban, ki fogja
őket vezetni? Senki. Nem élnék túl, és nem is tudnák túlélni.
Valójában ennek kell történnie, hogy felébredjenek. A megtévesztett, szájkosaras idiótáknak el kell érniük egy mélypontot, ahol a valóság, amit saját tudatlanságuk és ostobaságuk révén építettek maguknak, úgy fogja őket sújtani, mint egy tonna tégla. Vagy felébrednek és követnek minket, vagy továbbra is áltatják magukat az MSM propagandájával, amíg az végül meg nem öli őket.
Ezek a szerencsétlenek olyanok, mint az alkoholisták, a drog- vagy szerencsejáték-függők: Akik sikeresen legyőzik a drogot, az italt, vagy bármilyen problémás függőséget, ami eluralkodott az életükön, szinte mindig át kellett élniük egy pusztító pillanatot az életükben - egy mélypontot, ahol már nem volt többé támogatás másoktól, akiket felhasználtak és visszaéltek, hogy megtámasszák őket - végül egy olyan sarokba kényszerültek, egyedül, ahonnan csak ők maguk tudtak kimászni. Szükség volt egy nagy sokkra, ami felébresztette őket, hogy végre úgy lássák magukat, ahogy mások látják őket: reménytelen esetként, amivé váltak. A valóságot, hogy érzelmileg, szellemileg és fizikailag mennyire sérültek - hogy milyen sokáig áltatták magukat.
Amint életüknek ezt a mélypontját elérik, teljes szemléletváltást indítanak el, és azon dolgoznak, hogy újraépítsék magukat, és sikeres és produktív, drog (vagy más függőségtől) mentes életet éljenek.
Hasonlóan a drogosokhoz vagy alkoholistákhoz: ezek az emberek reménytelenül függnek a média FÉLELMÉTŐL és a hisztériától - egyfajta adrenalinlöketet élnek át az egészből, ami a drogokhoz hasonlóan erősen addiktív. Ki kell törniük ebből a nagyon romboló függőségből, és élvezniük kell a normális, hétköznapi, hétköznapi életet - amely mentes a felesleges félelemtől.Bocsánat a szónoklatért...
- Forrás: tapnewswire.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése