A síneket követve hamarosan Magyarországra értek!

Kilenc óra alatt, csütörtök délután három órától éjfélig körülbelül háromezer menekültet vittek el a horvátok szerb határtól Pélmonostorra, a magyar határig.

Elképesztő tempót diktálnak a menekültekkel teli buszok éjszaka a szerb határ menti Tovarnik és a magyar határhoz közeli Pélmonostor (horvátul Beli Manastir) között. A sebességkorlátozásra és a közlekedési szabályokat teljesen figyelmen kívül hagyva száguldanak. Egyszerre három busz vár arra az egykori laktanya bejáratánál, hogy letehesse az utasait. A rendőrök a tömeghez képest nincsenek sokan. Körülbelül tízen irányítják azt a háromezer embert, aki délután három óta a Pélmonostorra érkezett.

Az egykori pélmonostori laktanya területén és a környékén délután egész menekültváros nőtt ki a semmiből. A közepén a Vöröskereszt sátra áll, ahol a menekültek élelmet és vizet kapnak, a nemzetközi jótékonysági szervezet egyik munkatársnője pedig arról beszél, hogy ők mindössze egy órával azelőtt érkeztek, hogy az első busz befutott volna. A menekültek azóta nem csak a laktanyát foglalták el. Sátrak állnak mindkét oldalon az autóút mentén, többen az árokparton terítették le a hálózsákjukat, a két benzinkúton pedig szinte lépni sem lehet, annyi menekült áll sorba ételért és más árucikkekért. Néhány óra alatt kinőtték a laktanyát és az út mentén végig, valamint a szomszédos benzinkutak környékén vertek sátrat. Pélmonostorra már éjfélkor ki lehetett volna tenni a megtelt táblát, ennek ellenére hajnalig egymást váltották a menekültekkel teli buszok.

A pélmonostoriak kis társaságokba verődve verődve beszélik meg a kialakult helyzetet. Egy idős férfi az egyik rendőrtől kérdezi, mi lesz ezekkel az emberekkel, mire a válasz gyorsan érkezik: „Ne aggódjon, nem maradnak sokáig.” Ezt támaszthatja alá az az információ is, miszerint péntek reggel elküldik a menekülteket a városból, de hogy hova, azt senki nem tudja.
Bár szinte minden menekült azt mondja, hogy nem Magyarországra, hanem Szlovéniába menne, kissé nehéz megérteni, hogyan képzelik ezt akár ők, akár a horvát kormány, amikor valaki Zágrábban kiadta az utasítást, hogy a menekülteket Pélmonostorra vigyék.
Pélmonostor Horvátország északkeleti szegletében fekszik, 245 kilométerre a szlovén határtól, de csak négy kilométerre Magyarországtól, arról szóló elképzelést pedig sem a hatóságok, sem a menekültek részéről nem hallottunk, hogyan érnék el Szlovéniát, ahová innen sem vonat, sem busz nem indul.

Találkoztunk olyan afganisztáni menekültekkel, akik egy egyszerű kérdésre elárulták, hogy Magyarországon keresztül akarnak eljutni Nyugat-Európába, és már az érkezésükkor nyilvánvalóan tisztában lehettek azzal, milyen közel van a magyar határ.
Végül is ahogyan Szerbiában a horgosi átkelőnél, itt is csak egy vasúti sínt kell követniük, ha át akarnak jutni.
(NOL)

Bal-Rad komm: Csak a legnaivabbak gondolhatták azt, hogy a Duna majd megállítja a migránsokat. Ők is ki kell hogy ábránduljanak. A migránsok valami “furcsa logikát követve” mindenáron Magyarországon keresztül kívánnak eljutni az őket invitáló Bundesmutti szoknyája alá.

Hírlik, hogy a Duna-Tisza közti lekerített határszakasznál hoszabb Dél-dunántúli határra ezer katonát vezényelt Simicskó! De mit tudnak csinálni? Félő, hogy ismét elérjük a napi háromezres “fogadási létszámot.”

Hiszen csak a síneket kell követniük a migránsoknak!