…”Így bánik el tehát a bank és strómanja az öregekkel, s mozgáskorlátozottakkal, – akiktől nem számíthat komoly ellenállásra, – a fosztogatás számba menő uzsora hiteleik és egyoldalú kamatemeléseik miatt…”
A 77 éves bicskei Irma nénit kilakoltatták, utcára tették bicskei házából, ahol 1965 óta élt. Férje hamvai még mindig az egykori, – ám előlük teljes mértékben lezárt otthonukban vannak.
Devizahitelt vettek fel 2007-ben, a második Gyurcsány kormány idején. (Mely kormányzat egyáltalán nem figyelmeztette az embereket a devizahitelezés veszélyeire, – holott az ő figyelmüket már előzőleg kétszer is felhívták külföldről, – ezen hitelkonstrukciók rendkívül kockázatos voltára. – Először a Svájci Nemzeti Bank elnöke 2004. július 2-án Járai Zsigmondnak, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) akkori elnökének küldött levelében, – majd a Nemzetközi Valutaalap 2005. június 15-én figyelmeztette Veres János akkori pénzügyminisztert, a devizahitelezés veszélyeire.)
Irma néniék hitelének összege 4 millió forint volt. Tetőt újítottak fel, garázst építettek, autót vettek az akkor még Budapesten rendőrként szolgáló fiúknak 2007-ben, s korábbi adósságot is rendeztek. Havonta 33 ezret fizettek kezdetben, ami később majdnem háromszorosa lett – 80 ezer forint – ám, mint, ahogy már annyi devizahitelessel megtörtént; ezt az irreálisan megemelt összeget már nem tudták fizetni. – És nem reklamáltak, nem pereltek, nem kifogásoltak, hanem belementek abba, hogy más nevére kerüljön át a ház. Az új tulajdonos(ok) felé vállalták viszont; – hogy havi 40 ezer forint bérleti díjat fizetnek – annak az óbudai cégnek, aminek a nevére került az otthonuk.
Áprilisban azonban kitették őket a lakásból. Az önkormányzat sem igazán tudott, (vagy nem is akart?) segíteni rajtuk.
Irma néni az életét végigdolgozta, – majd nyugdíj mellett – a költségvetési üzem dolgozója volt, míg két évvel ezelőtt elhunyt férje a bicskei mgtsz traktorosaként dolgozott.
Egy néhány négyzetméteres, – az idős és beteg emberhez méltatlan szükséglakásba költöztek. Az öreg néni és a fia, mindketten leszázalékoltak. Amúgy is nehezen látták el magukat, de ezen a helyen ez még nehezebb lett, sőt szinte már-már lehetetlen, a néni kora és mindkettőjük mozgáskorlátozottsága miatt.
Így bánik el tehát a bank és strómanja az öregekkel, s mozgáskorlátozottakkal, – akiktől nem számíthat komoly ellenállásra, – a fosztogatás számba menő uzsora hiteleik és egyoldalú kamatemeléseik miatt.
Mert Bicskén a verebek csiripelik, hogy azé az óbudai cégé lett a néni jó fekvésű otthona, – amelyiknek két etyeki munkatársnője a hitelt leszervezte. A kilakoltatást az a munkatárs irányította áprilisban, aki előtte havonta beszedni érkezett a 40 ezres bérleti díjat abban a házban, ahol ötven évig élt a néni. – A mi gondunk ezzel az információval csak az, hogy a források nem merték konkrétan megnevezni a bankot, de a stróman céget sem. (Ám, ha olvasóin között van olyan, aki a konkrétabb információkat sem fél közreadni, – ne rejtse véka alá előttünk. Email címünk az impresszumban).
A család kilakoltatása idején egy segítőjük azt kérdezte a cég képviselőitől: “Hogyan tudják megenni azt a kenyeret, amit ezzel a munkával keresnek?”
Szabad Riport
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése