A közösség erejében rejlik a kiszámítható, biztonságos jövő

Már korábban mutattunk be B-A-Z megyei zsákfalukat, ahol a mai uralkodó széljáráshoz képest normális kerékvágásban megy az élet. Most is ezt tesszük, csak az ország másik feléről. Ha nem marad más hátra, akkor ilyen kis - 100-150-fős - hungarista közösségek létrehozásával tarthatjuk meg tisztességben maradék nemzetünket, utódainkat. Ilyen közösségi szellemiségben és jellemben van csak esély arra, hogy ne férközzön be közénk a gonosz. Egyszerű, hétköznapi példákkal mutatjuk meg most ezen közösségek valódi erejét. Sérsekszőlősön a tősgyökeres helyiek azonnal kiszúrják az idegent, s mint ahogy Szilvásszentmártonban, úgy a Koppány-völgyi zsáktelepülésen sem volt egyetlen bűncselekmény sem a rendőrségi statisztikák szerint az elmúlt két évben. Bemutatjuk a béke somogyi szigeteit.

Sérsekszőlős

Nincsenek bevándorlók. Figyelünk egymásra. Jó emberek laknak. Még a „nemzetiség” is beilleszkedett. A templom előtt diskuráló helybéli asszonyok fejtegetik így annak a titkát, hogy Sérsekszőlősön egyetlen bűncselekmény sem történt az elmúlt években. Jól látható, hogy az alig másfélszáz lelkes Koppány-völgyi zsáktelepülés nagy becsben tartja impozáns templomát. A hölgyektől azt is megtudom: negyven éve épült, tavaly ünnepség is volt emiatt, amire Takács Lajos atya is eljött, ő volt az, aki annak idején kezdeményezte az építését. – Az atya volt a kőműves, a tetőfedő meg a festő, a falu apraja-nagyja a segédmunkás – emlékszik vissza a legidősebb hölgy. – Régebben evangélikus sváb község volt Sérsekszőlős, aztán a ki- és betelepítésekkel átalakult a lakosság...


Teleki Ákos polgármester a másik büszkeségüket, az új parkot mutatja a falu közepén, amit az öt éve működő és igen aktív Sérsekszőlősért Egyesület pályázata révén alakítottak ki nemrég. – Nagyon jó a közösség, az egyesületnek harminc tagja van, ami százötven lakoshoz képest nem rossz arány, van azután kórus, színjátszó kör, nagyon erős az egyházi közösség is, nem csak egy-ketten lézengenek a miséken – sorolja. – Ezeknek én mind nagyon örülök, hiszen az összetartást erősítik, fontos, hogy ne hidegüljenek el az emberek egymástól, ne csak aludni járjanak a településre. Valahol ebben rejlik annak a titka is, hogy az elmúlt időszakban egyetlen bűncselekmény sem történt.
Sokat számít persze az is, hogy zsáktelepülés, ugyanaz a ki- és a bejárata is. – A lakosság itt olyan, hogy ha ismeretlen autót, személyt lát, akkor azonnal megkérdezik, miben segíthetnek – magyarázza a polgármester. – Erre magam is biztatom a helybélieket, előfordult többször már, hogy nekem szóltak, ha „gyanús” mozgást észleltek. Több alkalommal kértük meg magukat házaló árusoknak mondókat, hogy a legrövidebb idő alatt szíveskedjenek elhagyni a települést, mert nem rendelkeztek a jegyző által kiállított árusítási engedéllyel. Mindez pedig nyilván közismert a falunkról.

Amikor megjegyzem a településvezetőnek, hogy az asszonyok szerint Sérsekszőlősön nincsenek bevándorlók, úgy pontosít: – Jó bevándorlók vannak. A falu huszonöt százaléka nyugdíjas, figyelnek a szomszédokra, ez a legjobb bűnmegelőzés. Néhány ingatlant, amiből az idősek már kihaltak, pesti fiatalok megvásároltak, de olyan mértékben nem lendült föl az ingatlanpiac, ahogyan azt reméltük. Két éve készült el a lulla-endrédi összekötő út, az itt visz el a falu határában, ezáltal a Balaton negyed órányira került tőlünk és a fővárosba eljutni is alig több mint egy óra. Arra számítottunk és ebben még mindig bízunk, hogy nyaraló, hétvégi ház célra felfedezik az elhagyott házakat, a település jövője is múlhat ezen. A következő tizenöt-húsz év lehet sorsfordító ebből a szempontból, hiszen ma még mindig inkább a városba vándorlás a jellemző a fiatalok részéről (jó, ha nem külföldre...), a munkahely, a megélhetés a meghatározó. Kérdés, mikor fordul ez meg, lesz-e olyan jelszó, hogy „vissza a természethez”?

Sérsekszőlősön egyébként, nyilván Tab közelsége miatt is, nemcsak a bűnözés, hanem a munkanélküliség is ismeretlen fogalom. – A segélyezés helyett közmunkát mindig tudunk adni, sőt, értelmeset, vagyis nálunk nem csak egy seprűt kap a közmunkás – így Teleki Ákos, aki második ciklusát kezdte októberben a község élén. – Mezőgazdasági termékeket állítunk elő, aminek egy részét értékesítjük, azután betonelemeket gyártunk, amit a faluszépítéshez használunk fel és utakat is javítunk saját erőből.
S ha már a közbiztonság a fő témánk, a polgármester szerint nagyon sokat jelent az is, hogy újabban a korábbinál jóval sűrűbben megjelenik a rendőrautó a faluban, s nem csak végigsuhannak az utcákon, hanem hosszabb időt is eltöltenek. Ez a napi jelenlét is biztonságérzetet ad az embereknek egyfelől, másfelől elriaszthatja a rosszban sántikálókat erről a békés településről, melynek csak a címere harcos: Szent Mihály arkangyal épp egy sárkány torkába döfi a lándzsáját.

Szilvásszentmárton

Szilvásszentmártonban, és az adatok alapján a szomszédos észak-zselici falvakban is viszonylag nagy a nyugalom

Egyetlen autó sem jön szembe Szilvásszentmártonig, pedig három falun is áthajtunk, a csendes januári délelőtt mintha csak meg akarná erősíteni a hivatalos statisztikákat: a Szennától délre fekvő három apró zselici település a nyugalom szinonimája lehetne.
– Komolyan mondja? Nekünk fel sem tűnt – állítja Lengyel Gergő, amikor szembesítjük Szilvás patyolat pedigréjével. – Persze arról sohasem beszél az ember, ha valami nem történik meg. Ha eltűnik valami az udvarról, észrevesszük, ha viszont nem lovasítják meg, természetes.
A fiatal férfi hozzáteszi: noha a faluban korábban sem történtek kirívó bűnesetek, azaz nagy port felkavaró rablások, neadjisten, gyilkosság, a lopásokkal nekik is meg kellett küzdeniük.

– Hat-hét éve még szakmányban törték fel a pincéket – jegyzi meg. – Ahogy tudom, nem helybéliek voltak a tettesek, rendszerint akkor szaporodtak meg a betörések, amikor feltűntek a vasasok az utcán. Olyankor a kertekből is eltűnt ez vagy az, jellemzően az idősebbektől emeltek el dolgokat.
Szolnoki János is megerősíti a fentebbi átutazó bűnözés-teóriát, melynek az elmúlt években megnövekedett rendőri jelenlét mellett a vasazók kitiltása vetett véget.
– Naponta jön a járőr, s nemcsak megfordul a faluban, de meg is állnak – magyarázta Szolnoki János. – Komoly bűneset azóta nem is fordult elő, persze a kocsmában azért el-elcsattan egy-egy pofon, de abból sohasem lesz rendőrségi ügy.

– Ahhoz képest, milyen nagy a szegénység és a pénztelenség, büszkék lehetünk, hogy mindenki így tiszteli a másét – jelenti ki Lengyel Ferencné. – Itt nem kell félni, hogy valamelyik helybéli felszedi a másik krumpliját, vagy éjjel elvisz egy csirkét és levágja. És szerencsére úgy tapasztalom, a betelepülők is tartják magukat ehhez a szabályhoz, vagyis nem jött olyan család, aki ellen fel kellett volna lépnie a közösségnek.
Néhány házzal arrébb idős férfi könyököl a kerítésen: Hegedűs János közel hatvan éve él Szilvásszentmártonban: 1957 januárjában nősült ide Patcáról.
– Minden ország, város vagy falu olyan élhető, amilyen népek lakják, amilyenné a lakói teszik – mondja bölcsen. – Errefelé sohasem történtek komoly dolgok, szerintem azon kevés somogyi falu vagyunk, ahol a cigányokkal sem voltak problémák. Vagy nem több, mint a két helybéli vallás, a református és a katolikus között: apró civódások, ugratások, de itt a legvadabb időkbe sem ment vérre semmi. Egyedül tényleg a pincéknél akadtak problémák még évekkel ezelőtt, de amióta nincsenek vasazók, nagyobb a rend. Persze egy-két kisebb lopás előfordul, de ez a világ legbiztonságosabb helyein is előfordul. Nem lehet rendőrt állítani minden szem krumpli vagy csirke mellé...

Egy faluval arrébb, Zselickisfaludon is hasonlóképpen vélekednek a helybéliek. A település két tulajdon elleni szabálysértéssel és egy lopással került fel a megye bűntérképére – jellemző, hogy másik szomszédja, Patca is majd' patyolat maradt, egyetlen tavaly év eleji szabálysértéses lopás csúfítja a képet –, azaz az itt élőknek sem kell folyamatosan rettegniük.
– Ennél azért rosszabb a helyzet – mondja a helyi boltban egy fiatal férfi. – Úgy tudom, a szőlőhegyen rendszeresen előfordulnak pincefeltörések, de inkább kérdezze őket – s a bolt előtt söröző párosra mutat.
Akik csak név nélkül hajlandóak szóba állni velünk, viszont megerősítik: a faluban valóban elvétve akad, ami rendőrségi krónikákba kívánkozik, a pincesor viszont maga Szodoma és Gomora.

– Annyiszor törték már a fel a pincémet, hogy már nem is számolom – állítja az egyik férfi. – És hogy miért nincs benne a statisztikákban? Mert már nem szól az ember a rendőröknek. Minek? Kijönnek, felveszik a jegyzőkönyvet, aztán hetek-hónapok múltán jön egy papír, hogy ismeretlen a tettes, nem tudnak mit csinálni. Így aztán Kisfaludról már senki sem szól, ha nem úgy találta a pincéjét, ahogyan ott hagyta, hanem bosszankodik, aztán új lakat vagy zár után néz. És javítja a rendőrségi statisztikát...

És ezek csak a nyugalom pillérei.... Mire lenne képes ez a közösség, ha a termelést és megmaradást is a közösség asztalára helyeznék?

A Hernád Völgye Hungarista Háztáji Közösség ajánlásával