Az elmúlt években, főleg a válság hatására kialakult és szélesedett a dolgozói szegénység Magyarországon: mintegy egymillió olyan munkavállaló van, aki a KSH által számított létminimum alatti összeget visz haza 8 órás, teljes állású munkával.
Bár a főbb makrogazdasági számokat tekintve Magyarország mostanában jobban teljesít – a kormány is sűrűn büszkélkedik olyanokkal, hogy a foglalkoztatási rátánk soha nem látott szinteken van, a munkanélküliség milyen alacsony, sőt a közmunkaprogramok révén is egyre többen jutnak munkához, nem beszélve a kormány által bejelentett béremelésekről, életpályamodellek bevezetéséről. Pénteken, október 17-én, a szegénység elleni küzdelem világnapján, azt is megtudhattunk Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkártól – aki a szegénység világnapja alkalmából az ország egyik legszegényebb városrészében, a György-telepen tartott sajtótájékoztatót -, hogy a kormányzat elkötelezett az iránt, hogy elérje: Magyarországon ne legyen olyan család, amely nyomorban tengődik. Az államtitkár szavai megnyugtatóan hangozhatnak, egy, a magyarországi bérezés helyzetéről szóló összeállítás ugyanakkor azt mutatja, hogy bőven lenne min javítani.
A legálisan járó bérek nagysága ugyanis akár 1 millió ember esetében sem érik el a létminimum szintjét – derül ki egy, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSZSZ) háttéranyagából, amelyet a kormányzatnak is megküldtek figyelemfelhívás céljából. Ez azt jelenti, hogy a mintegy 4 millió munkavállaló negyede olyan bért visz haza, amely a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által számított összeg szerint még arra sem elegendő, hogy a XXI. századi minimális igényeknek megfelelő életet biztosítsa. Ez a tendecia a háttéranyag szerint az elmúlt években, főleg a gazdasági válság hatására jelentősen felgyorsult fel, vagyis kialakult és szélesedett a dolgozói szegénység.
3,3 millióan élnek szegénységben
Az
Eurostat előzetes adatai szerint egy év alatt, 2013-ra 100 ezerrel nőtt a
szegénységben és kirekesztésben élők száma, a magyarok harmadának havi
65 ezer forintja sincs. A világgazdasági válság kitörése óta, vagyis az
elmúlt öt évben, folyamatosan nőtt a szegénység Magyarországon. A válság
kitörésekor még “csak” 2,8 millióan éltek szegénységben, 2013-ban már
3,3 millióan éltek szegénységben és társadalmi kirekesztésben
Magyarországon. Mint ismert az előzetes tervek szerint szeptemberben
jelentek volna meg a magyarországi átfogó szegénységi és kirekesztési
statisztikáknak, de a Központi Statisztikai Hivatal elhalasztotta az
elemzés kiadását “emberi erőforrás hatékonyságra és
költségtakarékosságra” hivatkozva.
A magyar bérrendszer ugyanis egy kétpúpú tevére hasonlít, ahol az egyik “púp” a minimálbér és annak környéke, a másik az átlagbér környéke. A szakszervezeti tömörülés szerint ez a munkaerőpiac szétszakítottságát mutatja. Az ideális ugyanis egy harang alakú bérrendszer lenne a szakszervezetek szerint, amelynek a csúcsa az átlagbér.
Nőtt a bruttó átlagkereset
Egy
év alatt 2,9 százalékkal nőttek az átlagkeresetek a legalább 5 főt
foglalkoztató vállalkozások, a költségvetési intézmények és a nonprofit
szervezetek körében – derült ki a KSH legutóbb közzé tett adataiból.
Eszerint 2014. január-augusztusban a teljes munkaidőben alkalmazásban
állók átlagos bruttó keresete 234 600 forint volt. A vállalkozásoknál
dolgozók átlagosan 249 600, míg a költségvetési intézményeknél 206 600
forintot kerestek. A nem közfoglalkoztatás keretében foglalkoztatottak
bruttó keresete a nemzetgazdaságban átlagosan 246 400, a
vállalkozásoknál 251 000, a költségvetésben dolgozóké 237 000, a
nonprofit szervezeteknél pedig 227 600 forint volt. A
közfoglalkoztatottak átlagosan 78 000 forintot kerestek.
Csak három megye
A NAV adatai szerint 2013-ban a személyi jövedelemadó-bevallások alapján készített statisztika szerint Budapesten körülbelül bruttó 230 ezer forint volt az átlagjövedelem, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében bruttó 132 ezer forint, ami azt is jelenti, hogy az ország legkeletibb megyéjében, átlagosan a létminimumnál is kevesebbet vittek haza a keresettel rendelkezők – emeli ki a MaSZSZ háttéranyaga, amelyből az is kiderül, a főváros mellett a 19-ből mindössze négy megye van, amelyekben az átlag felett van a bruttó kereset.
Megyei felbontásban nagy szóródás mutatkozik az adott megyében a törvényi minimumot keresők arányának megoszlásában. A két véglet – Komárom-Esztergom (14,4 százalék) és Zala megye (31,6 százalék) – között 17,2 százalékpontos különbség van. Ez a szakszervezetek szerint azt mutatja, hogy egyes megyékben nagy számban jelentek meg olyan foglalkoztatók, amelyek nem igényelnek kvalifikált munkaerőt. Ez pedig bizonyos térségek számára a tömeges dolgozói szegénységet jelenti – teszi hozzá a háttéranyag.
Szegénység a közszférában
A közszférában sem jó a helyet. Az elmúlt hat évben a közszolgálati keresetek reálértéke drasztikusan csökkent – főleg amiatt, hogy a bértarifák hat éve változatlanok, valamint mert megszűnt a 13. havi juttatás, jutalmazásra nincs forrás és jelentősen csökkentek – vagy végképp megvonták – a béren kívüli juttatásokat. Ennek eredőjeként egy meglehetősen lesújtó kép alakult ki: a közszférában dolgozó mintegy 660-680 ezer alkalmazottnak több mint negyede (28,4 százaléka) nem a reá irányadó illetménytábla szerinti fizetést kapja, hanem közel 40 ezer fő a minimálbért (nettó 66 483 forintot), illetve 145-150 ezer fő fizetése – függetlenül a képzettségtől és a szolgálati időtől – a szakmunkás bérminimummal (nettó 77 290 forint) egyenlő.
A közszolgálati munkavállalók több mint 50 százalékának (körülbelül 350 ezer főnek) 2010 óta változatlan a nominális nettó keresete. 2011-től pedig a személyi jövedelemadó változása (az adójóváírás kivezetése) miatt a bruttó 243 ezer forintnál kevesebb illetménnyel rendelkezők számára – a fizetésük négy évvel ezelőtti nominális összegének megtartása érdekében – bérkompenzációt kell fizetni.
A helyzet tarthatatlanságát mutatja a szakszervezetek szerint, hogy például a bentlakásos, nem kórházi ellátásban és a szociális ellátásban dolgozók több mint 60 százaléka (!) a legkisebb törvényes bérnek megfelelő jövedelmet visz haza. Számukra minden emelés a minimálbéren és a garantált bérminimumon azonnali jövedelemnövekedést okoz. Amennyiben viszont csak a fizetési osztályokat nézzük, akkor 150 ezer közalkalmazott kevesebbet keresne, mint a minimálbér (!), ami azt mutatja az elemzés szerint, hogy ebben a formában nem jó a bértábla, idejét múlt.
Miért alacsonyak a bérek?
Egy piacgazdaságban az államnak is van eszközrendszere arra, hogy nyomást gyakoroljon a bérrendszerre – jegyzi meg a háttéranyag. Jelenleg Magyarországon az állam munkáltatóként határozza alkalmazottainak bérét, amit három területen szabályoz.
Az
egyik a közmunkások köre, ahol a minimálbérnél alacsonyabb bérezési
szintet határoztak meg. Ez nyilvánvalóan lefele nyomja a béreket a
vállalkozói szektor azon részében is, akik kapcsolódási területekkel
bírnak a közfoglalkoztatással – jegyzi meg a szakszervezeti háttéranyag.
A másik kört a közalkalmazottak jelentik, akiknek a bérét törvények
szabályozzák. Az állam ebben a körben a szakszervezetek szerint
elindulhatna a béremelések felé, és ezzel indirekt módon rászorítaná a
versenyszférát is a béremelésekre. Az elmúlt évek tapasztalata azonban
azt mutatja, hogy minden konvergenciaprogram állandó eleme volt a
bérbefagyasztás a közszférában, és csak néhány kiválasztott területen
történt lokális bérrendezés (oktatás, egészségügy, szociális terület) –
emeli ki a dokumentum.
A
harmadik kört azok a vállalatok jelentik, ahol az állam a tulajdonos, és
így meghatározhatja a bérszínvonalat. Itt még erősebben érvényesíthetné
az állam a versenyszféra irányába is a bérfelhajtó szerepét.
A nagyon alacsony bérszínvonalat Magyarországon a szakszervezetek szerint az eredményezi, hogy az elmúlt években az állam munkáltatóként mindhárom fronton visszafogta a bérnövekedést, ami találkozott a munkáltatók rövid távú igényeivel.
Elrugaszkodott “követelések”?
A szakszervezetek által megfogalmazott célok is árulkodóak a magyar helyzet drámaiságáról. A MaSZSZ – a dokumentum szerint – egyetért azzal az Európai Szakszervezeti Szövetség kezdeményezéssel, hogy “Európának a bérekre úgy kell tekintenie, mint a növekedés forrására és az árstabilitás oszlopára. (…) A reálbérek jelentős növekedésére van szükség ahhoz, hogy a gazdaságot erős növekedési pályára sikerüljön állítani és a fizetőképes keresletet növelni lehessen.” Ezt az elvet kellene érvényesíteni Magyarországon is a szakszervezetek szerint, amelyet viszont csak úgy lehet elérni, ha mindenki számára átlátható, középtávú és garanciákkal övezett bérfelzárkóztatási programot fogadnak el az érintett felek.
Ezek után viszont a megfogalmazott cél így szól: “önkritikusan be kell látnunk, hogy nem olyan célokat kell kitűzni, mint a nyugati bérszínvonal elérése, hanem ennél elsőre talán kevésbé ambiciózus, de a mindennapok szempontjából érthetőbb elvárást. Ez pedig legyen az, hogy a bérfelzárkóztatási program végére minden teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó annyi keresettel rendelkezzen, amely minimálisan eléri a létminimum szintjét.” A MaSZSZ javaslatai olyan elemeket tartalmaznak, amelyek alapján 2018-ig bevezetett bérpolitikai intézkedésekkel érnék el azt a szintet, hogy minden teljes munkaidőben dolgozó legalább a létminimumnak megfelelő összeget vihesse haza.
A MaSZSZ ajánlatai
- egységesíteni kell a minimálbér és a közfoglalkoztatotti bér összegét;
- meg kell őrizni a minimálbér és a garantált bérminimum közötti arányt
- jelenleg a nettó minimálbér összege (gyermekek után járó adókedvezmény nélkül) a létminimum értéknek a 76%-a. Ennek a távolságnak a fokozatos közelítésére van szükség, hogy 2018-ban a két összeg közötti távolság nullára csökkenjen
- a minimálbér emelésének hatását végig kell vezetni a közalkalmazotti rendszeren. Természetesen ágazati életpálya modellek ezen felül további emeléseket kell, hogy eredményezzenek főképpen a munkaerőhiánnyal küszködő területeken
- ezzel együtt az államnak vállalnia kell, hogy minden évben legalább a minimálbér emelésének megfelelő mértékékű általános béremelést hajt végre az állami vállalatoknál.
Ennél a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) követelései sem sokkal forradalmibbak; az övék is mindössze annyiról szól, hogy a közszférában például legyen hároméves bérmegállapodás, amelynek célja az lenne, hogy 2017-re valamennyi közszolgálati munkavállaló reálkeresete érje el a 2008-as (!) szintet.
Az MKKSZ által javasolt hároméves bérmegállapodás fő tételei:
- általános – mindenkit érintő – bérrendezés 2015. január 1-től
- Minimálbérhez kötött alsó bérhatáros közszolgálati illetményrendszer kidolgozása
- Életpályarendszerek bevezetésének folytatása (egészségügy, szociális közszolgálati, kulturális)
- Az életpálya és a nyugdíjrendszer összehangolása
- Egységes közszolgálati cafeteria
- A túlmunka díjazásának egységes rendszere
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése