Megadnák magukat a donyecki reptéren körbezárt bérgyilkosok…
Nagyon úgy fest a dolog, hogy kezd hatni a népköztársaságiak “komolykodása” a donyecki repülőtérnél.
Egyetlen “Katyusából” leadott fél
sorozat elégnek tűnt ahhoz, hogy a kijevi udvar gondolkodóba essen.
Éppen kapóra jött hát számukra a milicisták ultimátuma a megadásról. Ki
is ötlöttek egy olyan orbitális marhaságot, hogy átadják a
népfelkelőknek a donyecki repteret, ha…
Ha a Mariupoli gyűrűt a
népköztársaságiak öt kilométerrel tágitják. (Mariupolban ma délután
egyébiránt több robbantásos támadást is intéztek “ismeretlenek” a
városba beszoritott fasiszta csürhe kárára. Beszámolók szerint legalább
nyolc lator kimúlt, és egy tank is a havárialistára került.)
Magyar idő szerint délután négy órakor a
donyeckiek elküldték a válaszukat az ajánlattévő Viktor Muzsenkonak,
aki amúgy Valcman vezérkarának szóvivője.
Nem volt hosszú válasz, és könnyen megjegyezhető. Mindössze tiz másodpercig tartott.
Egy “GRAD” ugyanis ennyi idő alatt veti
ki a maradék fél adagot. A népköztársaságiak most ismét válaszra
várnak. Állitólag arra biztatták a reptéren rekedt falkát, hogy ne
Kijevtől várjanak utasitást, hanem hallgassanak ezegyszer a józan
eszükre! (Ha még van nekik!)
A Gorlovka – Makejevka – Jenakijevo háromszög közepére a népfelkelők ismét betereltek egy katlanba 2500 zsiványt! Szőröstül – bőröstül – technikástul!
Igy aztán most a Zsdavovkától délre
katlanbazártak, és az előbb emlitettek latolgathatnak: melyik katlan alá
lesz hamarabb “befűtve”!
Viccbe illő történetek is előfordulnak ám Újoroszországban – ezekben a háborús időkben. Mint pl. a következő is.
Mondjuk ki őszintén, hogy létezik az a bizonyos – nevezzük igy – oroszos lezserség.
Képzeljék el kedves olvasóink a
Novoazovszktól nyugatra lévő blokkposzt népköztársasági katonáinak
ábrázatát, amikor ma – a kora délutáni órákban – két tankot látnak vad
iramban Mariupol felől közeledni. A beszámoló szerint vágtáztak vagy
hatvannal!
A kis hiján frászt kapott milicisták
aztán megnyugodva látták, hogy a két tank tőlük eléggé távol megáll, és
mindkettőből kiszáll egy – egy alak. Aztán az egyik elkezdett integetni,
és egy aprócska fehér papirzsebkendőt lobogtatva elindult. A blokkposzt
felé. A milicisták zavara csak nőtt, amikor látták, hogy ez a közeledő
alak abszolút civil. Bevárták hát. Fehér “zászlója” lévén a jövevénynek,
természetesen nem bántották.
Hanem ugyancsak meglepődtek, amikor a
fiatalember elmondta, hogy neki meg a komájának van egy – egy tankja.
Azaz kettő darab tank van készleten. Nem – e ajánlanának értük
valamicske összeget a népköztársaságiak? Ezért jött, hogy ezt
megkérdezze.
Némi unszolás után elmondta a
tankhozjutás eléggé mulatságos történetét. A haverjával éppen egy
parkban múlatták az időt, amikor a két tank megállt egy közeli
élelmiszerbolt előtt. A legények pedig – katonaidejükben – tanksofőrök
voltak. Persze ez még önmagában véve kevés két tank elkötéséhez, de
kezükre játszott a szerencse. Jól látták – hiszen tőlük alig pár méterre
állt meg a két monstrum – hogy három – három valcmanista lator szállt
ki mindkettőből. Háromnál több ember meg nincs ezekben a szerkezetekben.
Ezt jól tudták.
Viszont itt jön a képbe az az előbb már
emlitett lezserség. Merthogy nem volt elég, hogy a tankok legénysége
mind egyszerre bementek a boltba, de még a páncélosok motorjait sem
állitották le.
A többit már akár ki is találhatják a Bal-Rad olvasói.
A fiúk beugráltak a tankokba! – és
huss! Irány Novoazovszk – felé! Mariupolban senki sem kisérelte őket
megállitani. Miért is? Két tank csörömpöl ott, ukrán zászlóval –
megszokott látvány. A városon kivül pedig padlógázzal megeresztették a
járműveket. Megálltak egy kis időre a tornyokat hátraforditani,
zászlókat bevonni (egyszerűen elhajigálták őket) és mentek tovább.
A dolog vége az lett, hogy az
“eredetigazolás” után sem köttetett üzlet! Mivelhogy a milicisták azt
mondták nekik, hogy ők ugyan pénzt ezekért a jószágokért nem adnak! –
meg különben is nekik van Kalasnyikovjuk, a srácoknak meg nincs! – meg a
fiúk is problémásnak találták az otthoni parkolást a tankokkal – hát
ajándékozás lett a dologból. A milicisták rádión hivtak olyanokat akik
tudnak tankot vezetni. Állitólag ittak áldomást is az ajándékozás
örömére, és a történet happy end végződött. A fiúk majd sötéttel
visszalopakodnak Mariupolba.
Arról nem szól a fáma, hogy a meglopott legénység miként reagált a tankok hűlt helyének láttán?
Pedig érdekes lehetett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése