Paul Weston apokaliptikus hangvételű monológja, amely szerint Nagy-Britannia – és tágabban a nyugati civilizáció – rövid időn belül demográfiai összeomlás elé néz. Állítja, hogy az elmúlt évtizedek tömeges bevándorlása, a fiatal fehér brit lakosság kivándorlása és az alacsony születési ráta együttese visszafordíthatatlan folyamatot indított el. Érvelése szerint 1997 óta mintegy 18 millió bevándorló érkezett az országba, és a következő években további milliók várhatók, miközben a 20–30 éves fehér brit fiatalok száma drasztikusan csökken. 
A születési arányok közötti különbség hosszú távon „faji és civilizációs katasztrófához” vezet. A nettó bevándorlási adatokat szándékosan félrevezetőnek nevezi, és kizárólag a bruttó számokat tartja relevánsnak. 
Élesen bírálja a brit politikai és katonai vezetést, különösen Nigel Farage-et, amiért szerinte marginális politikai kérdésekről beszélnek, miközben figyelmen kívül hagyják az általa egzisztenciálisnak tartott demográfiai válságot. Végkövetkeztetése szerint, ha nincs azonnali és radikális válasz, Nagy-Britannia civilizációja már „ebben a pillanatban” a végéhez is ért.