Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2023. szeptember 12., kedd
Mint
olyan sokan, ez az ember is ideig-óráig megtarthatta az állását, de az
egészsége végleg odalett. Ha a pilóták és más hivatásrendek is elegendő
számban és egységesen léptek volna fel a kényszer-méreginjekciózás
ellen, akkor valószínűleg csak az állásuk került volna veszélybe
ideig-óráig, de legalább az egészségük (és nem mellesleg az
integritásuk is) megmaradt volna. Így odavan ez is, az is. Megérte?
Az
egykor létező szolidaritás mostanra – úgy tűnik – teljesen kiveszett a
munkavállalókból. Mindenki csak a saját karrierjével és előmenetelével
törődik, mert mindenki mindenki más versenytársa lett a
munkaerőpiacon, ezért aztán nem veszi észre, hogy ebben a versenyben ő
végső soron mindig vesztes lesz. Amíg erre nem jön rá, és nem áll ki
magáért más sors- és munkatársakkal összefogva, addig ez így is marad,
sőt, egyre rosszabb lesz. Most erodálódnak el az utolsó emberi és
munkavállalói jogok a szemünk láttára, amelyekért az elődeink szó
szerint az életüket és vérüket áldozták. Mi meg ostobaságból,
lustaságból, kényelemszeretetből, kapzsiságból és gerinctelenségből
mindezekről lemondunk egy tál lencséért. Maholnap már egy tál lencse sem
lesz, csak egy plusz óra séta a börtönudvaron.
Mint olyan sokan, ez az ember is ideig-óráig megtarthatta az állását, de az egészsége végleg odalett. Ha a pilóták és más hivatásrendek is elegendő számban és egységesen léptek volna fel a kényszer-méreginjekciózás ellen, akkor valószínűleg csak az állásuk került volna veszélybe ideig-óráig, de legalább az egészségük (és nem mellesleg az integritásuk is) megmaradt volna. Így odavan ez is, az is. Megérte?
Az egykor létező szolidaritás mostanra – úgy tűnik – teljesen kiveszett a munkavállalókból. Mindenki csak a saját karrierjével és előmenetelével törődik, mert mindenki mindenki más versenytársa lett a munkaerőpiacon, ezért aztán nem veszi észre, hogy ebben a versenyben ő végső soron mindig vesztes lesz. Amíg erre nem jön rá, és nem áll ki magáért más sors- és munkatársakkal összefogva, addig ez így is marad, sőt, egyre rosszabb lesz. Most erodálódnak el az utolsó emberi és munkavállalói jogok a szemünk láttára, amelyekért az elődeink szó szerint az életüket és vérüket áldozták. Mi meg ostobaságból, lustaságból, kényelemszeretetből, kapzsiságból és gerinctelenségből mindezekről lemondunk egy tál lencséért. Maholnap már egy tál lencse sem lesz, csak egy plusz óra séta a börtönudvaron.