Párizs ég

Igen. Párizs ismét égett, a lángok és a halottak pedig gyászos jövőt vetítenek elénk.

Az újságok „vérfürdőről”, „mészárlásról”, „merényletekről”, „gyilkosságról”, „vérről”, „halálról, „sikolyokról” és „terrorról” írnak. Mintha mindezt már láttuk volna, pedig új áldozatokról van szó, akiknek az élete hirtelen véget ért, és ami megtörtént, nagyon is valóságos. Neveket olvasunk a közösségi oldalakon. Történeteket gyerekekről, akik többé nem mennek haza, házasságokról, amiket a halál egyik pillanatról a másikra kettészakított, fiatalokról, akik előtt ott állt az egész élet. Nem kell ismernünk őket ahhoz, hogy érezzük a fájdalmat.

Az ilyen apró részletekben vívott hadviselés pusztítóbb lehet egy kiterjedt háborúnál, mert a gyilkosok helyett az emberiséget teszi érzéketlenné.

Olyan gyilkosokról van szó, akik egyetlen országot sem képviselnek. Megvédi őket a gyökértelenség és a hit hiánya. A nyugat apránként pusztul el, míg egy napon végre megértjük, hogy miről is szóltak a hízelkedő hatalmasok által védelmezett gyilkosok hazugságai, de akkor már nem lesz helye ellenvéleményeknek.

A meggyilkoltak sírjait a ferdítések vastag rétegei takarják be. Az egész világ egyetlen hatalmas bírósággá vált, ahol ravasz ügyvédek leplezik az igazságot.

1. szeptember 11-hez vagy a Bostoni robbantásokhoz hasonlóan a legújabb párizsi merényletek esetében sem fogjuk megkapni a válaszokat, mert kérdéseinkre vagy újabb hazugságokat küldenek vagy a gyilkosok megújult dühével találjuk szemben magunkat.

Milyen hit lapulhat ilyen érzéketlen gyilkosságok mögött? Nem kapunk választ. Van, aki szerint a béke vallása teszi ezt. Mások pedig politikai elméletnek nevezik, amit a vallás köntösébe burkoltak. Megint máshol maga a kérdésfeltevés is halált jelent, mert a válasz elárulná az igazságot, így tehát folytatódik a szemfényvesztés.

Folyamatosan százakat látunk meghalni és ez sajnos nem a gyilkosokat, hanem a közvéleményt teszi érzéketlenné. A mai kor képmutatása halálos. Az emberiség nemcsak tolerálja az elhitetést, de még meg is jutalmazza. Hazugságokkal próbálják fehérre meszelni az igazságot és ezért a felnövő generáció aratja majd a vihart.

Nagy a kísértés, hogy cinikussá váljunk. De nem! Van Valaki, Aki mindent lát, mindent tud és mindenek felett győzni fog, mert már győzött!

A dicsőség Ura is a gyűlölet áldozatává vált a földön.

Hazugságok küldték a keresztre. A hatalom megpróbálta felülírni a valóságot, miközben a politika és a vallásos demagógia nemesnek tüntette fel a hazugságot. Aki azonban látja a kezdetet és a véget, mindezt legyőzte. Nem a gonoszság és sötétség ellenére, hanem azon keresztül.

Ellenségei győzelmét saját vereségükre fordította. Sötét tetteik végül az Ő győzelmét szolgálták.

Egy fához szögezték, nem tudva, hogy ezzel a világot fektetik a lábai elé. Keresztet adtak Neki, nem sejtve, hogy az Ő kezében trónná válik. Kitaszították a városon kívülre, nem tudva, hogy abban a pillanatban a világegyetem kapuit nyitották meg, hogy beengedjék a Királyt.

Azt remélték, hogy kiirthatják üzenetét, mert nem értették, hogy ezzel éppen azt a Nevet ültették el az emberek szívében, amit el akartak pusztítani.

Azt hitték, hogy falnak szegezték Istent, hogy kiszolgáltatottan és legyőzötten áll előttük, nem sejtve, hogy Isten érte utol őket.

Nem a gonoszság sötét titokzatossága ellenére, hanem azon áthatolva győzött.

A hazugság előbb utóbb elavul. Egyedül az Igazság áll meg örökké.

Ravi Zacharias írása alapján

http://idokjelei.hu/2015/11/parizs-eg/