2015. január 5., hétfő

Orosz-amerikai harc az Európai Unióért – A GMO-k dönthetik el a kérdést?

Big-Food
Úgy tűnik, hogy jelenleg az EU egyszerre sebezhető és kívánatos gazdasági-geopolitikai partnernek számít.
Oroszország nyílt javaslatot tett az Unió felé, hogy az Egyesült Államokat (és a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerséghez (TTIP) történő csatlakozás lehetőségét) faképnél hagyva inkább az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz csatlakozzon.
Az ellene bevezetett nyugati szankciók eredményeként Oroszország betiltotta a nyugati élelmiszerek behozatalát. Oroszország következetesen ellenállt a génmosósított élelmiszereknek és tovább szigorított a vonatkozó szabályozáson. Ebből a szempontból tehát kívánatosabb piacot képvisel az EU (bizonyos rétegei) számára. Az EU egyelőre szabadságot biztosít állampolgárainak a GMO-k tekintetében, ugyanakkor erős a kísértés, hogy ezt a szabadságot átruházza a biotechnológiai érdekek számára. Amennyiben az EU az Egyesült Államokat választja, a lépés egyenlő lesz a génmódosított élelmiszerek behozatalának engedélyezésével. Az EU egyelőre nem tudja eldönteni melyik lóra tegyen.
Oroszország kezében több erős lap is van. Ezek között nyilván a legerősebb, ha tükröt tartva az EU elé, megmutatja milyen gyengén állnak az Unió országai gazdaságilag, a másik azonban az amerikai élelmiszerek gyengeségében rejlik, ami még a genetikailag nem módosított termékekre is igaz.
A Deutsche Wirtschafts Nachrichten a következőket írta néhány napja (a Zero Hedge fordításából):
Oroszország megdöbbentő javaslattal állt elő az EU és közte fennálló feszültség enyhítésére: az EU adja fel az Egyesült Államokkal kötendő kereskedelmi egyezmény terveit és inkább az újonnan létrejött Eurázsiai Gazdasági Unióhoz csatlakozzon. Elvégre a szomszédjaival kötendő szabadkereskedelmi egyezménynek több értelme van, mint bármilyen megállapodásnak az Egyesült Államokkal.
Vlagyimir Csizsov, Oroszország EU nagykövete pedig a következőket nyilatkozta az EU Observer számára:
„Az gondolják, hogy bölcs döntés ilyen komoly politikai energiát fektetni az Egyesült Államok és az EU közötti szabadkereskedelmi megállapodásba, amikor egy sokkal kézenfekvőbb partnert találnak épp a szomszédban? Mi legalább nem kezeljük klórral a csirkéinket.”
Christian Schmidt, német mezőgazdasági miniszter pedig a TTIP megállapodással kapcsolatban azt mondta, hogy „nem tudunk minden kolbászra külön vigyázni”. A jelek szerint ő sem tartja előnyösnek az EU-USA megállapodást. A génmódosított élelmiszerek komoly szerepet kaptak a tárgyalásokban és érdekes módon az Egyesült Államok vezetői első alkalommal vették komolyan fontolóra, hogy feltüntessék a génmódosított összetevőket az amerikai termékeken. Ebből is látszik, hogy a fogyasztók igényei nem sokat nyomnak a latban. Az átláthatóság kizárólag geopolitikai érdekből jöhet szóba.
Egyre több ország vonakodik megállapodást kötni, illetve a meglévő megállapodásokat fenntartani az Egyesült Államokkal. Az üzleti érdekek védelmében az USA semmilyen követeléstől nem riad vissza és az adott ország lakosságának egészsége egy cseppet sem érdekli. Egyre többen jönnek rá, hogy a megállapodások a biotechnológiai óriások érdekeit védik, köztük Guatemala, Brazília és Kína.
A jelen cikk terjedelme nem teszi lehetővé a teljes geopolitikai és világgazdasági kép felvázolását, azt azonban tudnunk kell, hogy a globális sakktáblán végbemenő gyors lépések tekintetében egy nemzet élelmiszerellátása soha nem választható szét az összképtől.
Forrás: Activist Post

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése