A bizonytalan politikai helyzet és a várható energia árnövekedés, vagy esetleges hiányhelyzet kialakulása miatt néhány adalék a túléléshez. Ahogy megígértem, néhány apróságot ismét felteszek végszükség esetére, de esetleg továbbfejlesztéshez ötletadónak is. Az oldalon már szerepelt korábban néhány, viszonylag könnyen megvalósítható készülék. Nem is annyira (vég)szükségmegoldások címmel . Akkor a szivattyúra szerelhető vízszűrő és a Rocket-kályha került ismertetésre. Most a vízszűrő kút nélküli, egyszerűen, bárki által könnyen elkészíthető változata, a csőfűtő berendezés, és az őszi-tavaszi időszakban mennyezetfűtésre, nyáron hűtésre használható egyszerű megoldások kerülnek terítékre. Külön megemlítésre kerül egy "ezüst-kolloid készítő" áramkör, és hogy miként lehet a "Zappert" is befogni a biológiai víztisztításba.
Elsőként két flakont, három hozzájuk tartozó kupakot, egy kicsi darab szúnyoghálót és granulált aktívszenet igényelő vízszűrő kerül bemutatásra. A NATO permetezések miatt idén már nem egyszer voltak özönvízszerű esőzések. Ilyenkor a városi artézi kutakba, és főleg a partiszűrésű kutakba nagy mennyiségű szennyező anyagot juttat az óriási mennyiségű csapadék. A vízművek, észlelve a vegyi-szennyeződéseket és a fertőzésveszélyt, többnyire "klórozással" próbálják legalább a fertőzésveszélyt elhárítani. A vegyi-szennyeződések nem kerülnek eltávolításra, és az erősen klóros víz ihatatlan, büdös, megfájdul tőle az ember feje.
Két kétliteres flakonból (lehetőleg vastagabb falúból) gyorsan készíthetünk aktívszenes vízszűrőt.
Az egyik flakonnak ki kell fúrni az alját, akkora lyukat tágítva, hogy a másik flakon nyaka beleférjen. A másik flakon alját le kell vágni, mert ez lesz a tölcsér, amibe a vizet tölthetjük.
Nem árt, ha van kéznél egy olcsó ragasztópisztoly. A levágott talpú flakon kupakját kb. 3mm-es átmérőjű fúróval ki kell furkálni (5 lyuk elég). A kifúrt kupakba egy átmérőjének megfelelő vagy egy kicsit nagyobb szúnyoghálódarabot kell kivágni ollóval, majd rászorítani a levágott végű flakon menetes végére. 2 db ilyen kupakot kell készíteni. Az így összerakott "tölcsért" bele kell ragasztani a kifúrt végű flakonba, úgy, hogy ne szivárogjon a ragasztásnál. Ezzel tulajdonképpen elkészült a szűrőház. Már csak annyi dolgunk van, hogy az alsó flakonba beletöltsünk tölcsérrel kb. 1 liter granulált aktívszenet, és felcsavarjuk rá a kifurkált, szúnyoghálóval ellátott másik kupakot. 2-5 literes befőttesüvegbe állítva azonnal használható, de használat előtt célszerű a zuhany vagy csap alatt átmosatni, hogy az apróbb széntörmelékek ne kerüljenek a megszűrt vízbe, bár az aktívszén szemcséi kifejezetten hasznosak a szervezet számára. A szűrő lehet kidobott vízszűrőbetét kisebb lyukú rézhálója is.
A harmadik kupak arra kell, hogy amikor nem használjuk a szűrőt, átfordítjuk a szűrőnket a levágott talpára, levesszük a kilyuggatott kupakot, és feltesszük a sértetlent. Visszafordítva célszerű annyi vizet tölteni az aktívszénre, hogy ellepje, mert az aktívszén a levegőből is megköti a szennyeződéseket, így idő előtt elveszíti megkötőképességét. Én ezüst-kolloidot szoktam hozzáadni, hogy a víz ne poshadjon meg, de ezüst-kolloid híján Zappert is lehet használni a baktériumok és vírusok ellen. Ekkor biorezonanciával pusztítjuk el a vízben megtelepedő kórokozókat.
A szűrő 1-2 óra alatt elkészíthető...
Az egyszerű "csőfűtéshez" nem sok anyag kell, és főleg nem különleges anyagok, valamint magas szintű felkészültség sem szükséges. Alapként akár a Rocket-mass fűtést is fel lehetne hozni, de az elv nem is a "repülő kályhacső", a torlósugaras hajtómű alapelvéből származik, hanem egy sokkal régebbi kályhafűtési gyakorlatból. Az idősebbek még emlékezhetnek arra a begyújtási módszerre, amikor "visszafüstölt" a kályha, sparhelt, mert hideg volt a kémény, és főleg nem elég magas. Ilyenkor széthúzták a kályhacsövet, újságpapírt tömtek bele, és meggyújtották. A újra összedugott kályhacső elkezdett felmelegedni, és már volt is "huzat", be lehetett gyújtani tűzhelybe füst nélkül. A jelenség oka az, hogy a felmelegedett csőben örvénylő, toló áramlás alakul ki, ami tolja maga előtt a levegőt, és maga mögött vákuumot hoz létre. Számunkra a csőkályhában, "kazánban", a nagy levegőmennyiség beszívásával tökéletessé teszi az égést, miközben az utolsó kalóriányi hőmennyiség is elvonható.
A képen látható félkész csőrendszer, begyújtva az alsó könyökbe, 1-2 perc alatt felmelegedik. Ha egy minimális huzattal rendelkező kéményre kötjük, már a begyújtáskor, az áramlás kialakulása előtt sem füstöl vissza. Egy maréknyi fatörmeléktől felforrósodik a csőrendszer, és feketére festve közvetlenül sugározza le a meleget, miközben a fa szinte hamu nélkül ég el. Egyterű vagy összenyitható helységekben, de kis súlya és szétszedhetősége miatt, akár egy sátorban is használható. Ha nincs lehetőség tűztér kialakítására, az alsó csőbe csatlakozó 72 fokos ívbe berakható egy 50 cm-es cső is. Ebben az esetben kicsit feljebb kell begyújtani, majd letolni az égő gyújtós. A ferdén kiálló cső, átmérőjétől függően megrakható fával, rövidebbekkel is. Mivel a kéménybe alig jut füst, egyenletes égés esetén pedig egyáltalán nem (csak a hullámzó levegőt lehet látni, mint a földgáz égésénél), a kémény "igénybevétele" minimális. Nincs koromlerakódás, szurkosodás. A "tűztér" kialakítása a lehetőségek függvénye. Az alábbi képen látható tűztér csak kéménnyel használható, mert a 2mm-es acéllemez elhűti a csövet, ezért célszerű elszigetelni (pl. azbeszt, vagy azzal csereszabatos) tűzálló lemezzel egymástól a tűztér csövét és csőrendszert. Erre a célra egy hengerré hajtott Isolcart hőszigetelő lemez 5 cm-es szélességű csíkja is megfelel. A cső gyors felmelegedése nagymértékben lerövidíti, megkönnyíti a begyújtást és gyorsan kialakul az örvénylő áramlás.
A csőmelegítés már egy, 80 cm - 1m hosszúságú csővel is működik, de sok hő veszik kárba (ez a nagy sebességű áramlás biztosítja a tolóerőt a torlósugaras hajtóművekben). Két huzammal megdöntve akár egy gázkonvektor parapetjén is üzemeltethető szükségfűtésként. Legrosszabb esetben feláldozható egy üveg az ablakból vagy erkélyajtóból, hőszigetelő lemezen kidugva a csövet. Ez utóbbit azért említem meg, mert házgyári lakásoknál sok esetben se kémény, se gázkonvektor, csak központi fűtés. Egy-két, méteres, száraz botfával (általában 1 m-esre vágják ritkításkor, 3-8 cm átmérő), akác esetén 8-9 órán keresztül is képes rendkívül sok hőt lesugározni, minimális kéményveszteség mellett. Itt elhűthető, akár kézmeleg is az égéstermék, mert a csőben kialakuló toló áramlás és nem a huzat gondoskodik a távozásáról.
A tűzteret úgy érdemes kialakítani, hogy az ajtaján vagy rostélyszerkezetén el lehessen távolítani a hamut. A begyújtást célszerű a csőben kezdeni ( pl.: Holotrade alágyújtóssal), majd az áramlás megindulása után (1-2 perc) a tűztérben is be lehet gyújtani. Fontos a huzatszabályozás is. A jól "duruzsoló" (megindult örvénylés esetén egyre hangosabban "morog", dübörög) fűtés képes olyan huzatot csinálni magának, hogy leszakad az égő fáról a láng.
Sokan a meglévő fűtésrendszerükre szeretnék rákötni a csőkazánt, mert ilyen esetben kazánként, meleg víz előállítására szeretnénk használni a rendszert. Az alábbi ábrán ilyen kialakítás elvi sémája látható:
Fontos, hogy az örvénylő áramlás beindulása és fennmaradása érdekében az alsó cső ne kerüljön a víztérbe. A Rocket-kályha esetében a hordóba benyúló csőben alakul ki az örvénylő áramlás felfelé. Ezután már hosszabb csőkígyóval is kivonhatjuk az égéstermékből a hőt. Itt is ugyanez történik, de a leegyszerűsített kialakítás kisebb helyigényű. Ettől függetlenül, kialakítható 30 literes festékesdobozokból egy elődob is, mint egy "mini Rocket-kályha". Az ábrán szerepelő összeállítás már a második konstrukcióm vázlata, mert több módosítást és újratervezést igényelt eddig is a kialakítás. Mérete egy nagyobb radiátor helyfoglalásával egyezik meg. 100 mm-es átmérőjű cső esetén 150 mm-es, 120 mm-es cső esetén 170 mm-es a "kazán" szélessége. Magassága, kialakítástól függően 1 m körüli.
Fontos kérdés a fa beszerzése. Egy letört száraz 3-8 cm-es átmérőjű 2m-es faág 8-16 órás fűtési időt tud biztosítani, fafajtától függően. Napi 8-15 kg fával (ugyanez a két házat fűtő kazánunkkal hideg időben akár egy mázsa is lehet) megoldható a fűtés. Egy kerékpárra minden további nélkül felpakolható 60-80 kg faág, ami majd egy heti fűtőanyag hideg időben.
A víztér kialakításánál egy szabály van! A függőleges, Rocket-kályhához hasonló dobos, vagy az ismertetett csőkígyós megoldás esetében sem szabad elhűteni az első csövet, mert ott alakul ki az örvénylő áramlás. A tartály lehet lapos kialakítású, ha mód és lehetőség van 1,5-2 mm-es lemezből összehegeszteni, és elhelyezni benne a 100-120 mm-es 1,5-2 mm-es falvastagságú csöveket. Mellette kialakítható a keringető szivattyú csonkja, illetve ha jól működő gravitációs fűtéssel rendelkezünk, az elmenő és visszatérő csatlakozások. Akinél a hely megengedi, a tartály lehet egy kiszuperált villanybojler tartálya is, de nálam fő szempontként az dominált, hogy közvetlenül a kazán után az első radiátor helyére legyen beépíthető. Amint elkészül a víztartály, újabb képeket és a tapasztalatok összegzését is felteszem az oldalra.
Nálunk már évek óta tavasszal és ősszel, amikor a napsütéses idő felmelegíti a tető cserepeit, beindítok egy kis ventilátort a padlástérben. A mennyezetet átfúrtam, és egy 110 mm-es PVC lefolyócsődarabot vezettem fel, aminek a végén egy 110 mm/90 fokos PVC könyökbe egy tölcséres formájú műanyag ülőke egyik levágott végű darabját illesztettem. Az ülőke tölcséres részére rámelegítettem egy rövid, 15 cm-es 110 mm-es PVC lefolyócsődarabot ami a könyökbe csatlakozik. A tölcsérben eredetileg egy talpától megfosztott asztali ventilátort, majd miután "elhalálozott" 4 évnyi üzem után, egy számítógépház ventilátort rögzítettem. Erre a célra legjobb egy egyenáramú motor, mert az irányváltás egyszerű polaritásváltás átkapcsolással megoldható. A ventilátor tavasszal és ősszel, napos időben napközben felmelegíti a szobát ( a mienk északi fekvésű), 4-5 fokot is, nyáron pedig elszívja a szobában felfelé szálló meleg levegőt. Amikor mások már fűtenek, nekünk még nem kell begyújtani. Nyáron a kánikula kezdetén 6-8, később a falak átmelegedése után 4-5 fokkal csökkenti a lakás hőmérsékletét. A "kéretlen négylábú vendégek" ellen egy sűrű, erős szálú rács képezi az akadályt.
Remélhető mások is hozzájárulnak (hasznos és a jelen helyzetben egyre nyilvánvalóbban romló állapotok miatt) közkincsé tenni mások által is hasznosítható saját technikai tudásukat... A "sorozat" még nincs befejezve!
/Tulok/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése