Meghátrált a német kancellár – mégis feladja elveit

Angela Merkelt sokan amiatt tisztelték, mert a populista politikusok előretörése ellenére nem volt hajlandó engedni abból, amit ő európai értékeknek gondol. Ma azonban a CDU kiadott egy kiáltványt, ami kijelenti, hogy a Földközi-tengeren át érkező migránsokat azonnal vissza kell szállítani Afrikába.

A Kereszténydemokrata Unió kiadott egy kiáltványt, aminek célja vélhetően az, hogy visszaszorítsa a tömeges bevándorlás elutasítása miatt erősödő ellenzéki pártokat. A CDU bajor testvérpártjának nyomására megjelent dokumentum kimondja, hogy a bevándorlást kemény kézzel kell kezelni; Németország meg kell védje határait, a német határokon tranzitzónákat kell működtetni (ahol a migránsok meg kell várják a kérvényeik elbírálását), a Földközi-tengeren át érkező afrikaiakat pedig hajóval vissza kell küldeni oda, ahonnan jöttek.

Leállítják a szögesdrót exportját: nekik is szükségük van rá

Úgy tűnik, Angela Merkel számára végül mégis fontosabbnak bizonyul a hatalom megtartása, mint a humanitárius ideák és az úgynevezett “európai értékek”; a következő választásokon a CDU látványos vereséggel kell számoljon, ha tétlenül nézi, amint egyedül az Alternatíva Németországnak párt ígéri meg az emberek által elvárt intézkedéseket.

Merkel populizmusát azonban nem nézik tétlenül; a Szociáldemokrata Párt korábban már egyértelművé tette, hogy amennyiben a migránsok határ menti tranzitzónákban kell megvárják a menedékkérelmeik elbírálását, az szerintük a koncentrációs táborokhoz hasonlít.

A CDU által kiadott dokumentum azt is említi, hogy a Németországban menedékjogot szerző migránsok kötelező jelleggel részt kell vegyenek “önkéntes” tevékenységekben, például helyi sportközösségekben, vagy kulturális jellegű civil szervezetek segítésében, hogy ezzel “hozzájáruljanak a társadalmi kohézió erősítéséhez.”

Kecskével közösülést nézett Angela Merkel

A dokumentum lényege, hogy irányelveket ad a CDU politikusainak, akik azáltal, hogy átveszik a migránsellenes jobboldal retorikáját, ki tudják fogni a szelet a gyorsan erősödő AfD vitorlájából. Angela Merkel ezzel próbál időt nyerni, hogy átvészelje a következő választásokat, és a következő ciklusban se legyen bevándorlás-ellenes kormánya Németországnak.


http://www.hidfo.ru/2016/11/meghatralt-a-nemet-kancellar-megis-feladja-elveit/

Hofer: a Moszkva elleni szankciók sértik az EU alapértékeit

Ausztriában az elnökválasztás megismétlésével egy olyan vezetőváltás történhet, aminek köszönhetően az osztrák kormány barátságosabb alapállást képvisel majd Oroszországgal szemben. Norbert Hofer korábban számos alkalommal kijelentette, hogy az Európai Unió fel kell hagyjon a szankciós politikával.

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Norbert Hofer, a Szabadságpárt jelöltje nyerheti a következő elnökválasztást. A leendő osztrák államfő interjút adott a Szputnyik hírügynökség németországi oldalának, melyben kijelentette, hogy megválasztását követően azonnal félre fogja állítani azokat a gazdasági korlátozásokat, melyekkel az Európai Unió komoly gazdasági csapást mért az osztrák mezőgazdaságra. Hofer azt mondta, ha megnyeri a választást, fokozatosan eltörölné az Oroszország elleni szankciókat, és helyreállítaná a két ország közti kereskedelmet, mert ez a hazai termelők érdekét szolgálja.

A politikus szerint “a szankciók ellehetetlenítik a kommunikációt, fájdalmas károkat okoznak a gazdaságnak, különösen a mezőgazdaságnak, és munkahelyek szűnnek meg a szankciós politika miatt.” Hofer ráadásul azt mondta, az uniós alapelvekkel nem ellenkezik a kereskedelmi korlátozások feloldása – épp ellenkezőleg; a Moszkva elleni szankciók sértik az EU alapértékeit.

“Az Európai Uniót azon elgondolás mentén alapították, hogy az országok gazdasági együttműködést folytassanak egymással, és ez az együttműködés hozzájáruljon a békéhez. Következésképp, a szankciók nem a béke útját jelentik.” – mondta.

Idén az osztrák elnökválasztást Norbert Hofer nyerte volna, ám a második fordulóban, az utolsó pillanatban rejtélyes módon fordított a zöldpárti jelölt, aki így fél százalékkal megnyerte a választást. Később kiderült, hogy számos helyen szabálytalanságok történtek, emiatt az elnökválasztást meg kell ismételni.

http://www.hidfo.ru/2016/11/hofer-a-moszkva-elleni-szankciok-sertik-az-eu-alapertekeit/

Madam President: Le Pen esélyes a francia elnöki posztra

A britek népszavazással döntöttek arról, hogy kilépnek az Európai Unióból, majd az amerikaiak megszavaztak egy politikust, aki a kampány során a NATO feloszlatásáról beszélt. Hat hónap múlva pedig a Clinton-hívek bánatára Franciaország élére kerülhet “Madam President”.

A britek június 23-án egy népszavazással döntöttek az Európai Unióból kilépésről, melynek során a választók 51,9%-a, mintegy 17,4 millió ember utasította el az uniós tagságot. A döntés lerombolta azt az illúziót, miszerint az Európai Unióba csak belépés van, és ez a szövetségi rendszer Európa végső formája, amit már csak tovább központosítani lehet. Kiderült; az Európai Unió nem utópia, a lakossági elégedetlenség fokozódik, sok helyen a lakosság többsége ellenzi az EU-tagságot. A britek döntése rámutatott arra, hogy az uniós tagság és a demokrácia egymás ellentétévé vált, hiszen az unió egyik legnagyobb gazdaságával bíró országában a lakosság többsége a kilépés mellett döntött. Ha egy tagállam 43 évi uniós tagság után nincs megelégedve az uniós tagság eredményeivel, ez intő jel lehet azoknak az országoknak, melyek politikusai azzal nyugtatják magukat, hogy 20-30 év integráció után minden jobb lesz.

A britek döntését a nagy közvélemény-kutató intézetek nem tudták előre jelezni. Napokkal a népszavazás előtt a fővonalú médiában publikált felmérések EU-párti többséget mutattak. Nem sokkal a népszavazás előtt egy politikailag motivált gyilkosság is történt, ami a felmérések szerint több mint 7%-kal növelte az EU-tagság fenntartására szavazók arányát. A britek mégis megszavazták a kilépést.

November 8-án az amerikai elnökválasztás szintén nem várt eredménnyel zárult. A nagy közvélemény-kutató intézetek Hillary Clinton fölényes győzelmét vetítették előre. Voltak olyan felmérések is, melyek hitelesen előre jelezték Trump győzelmét (erről ITT számoltunk be), ám a fővonalú média főként a Clinton győzelmét prognosztizáló méréseket hozta címlapon, emiatt a nagy nyilvánosság nem számított a republikánus jelölt győzelmére. Az elnökválasztás napján Clinton hívei látványosan siratták a demokrata elnökjelöltet, aki nem szólalt fel az eredmények ismertetését követően, hiszen senki nem írt neki vesztes beszédet. Clinton maga is meg volt győződve a választási győzelemről, egy amerikai lapot pedig előre 125000 példányban ki is nyomtattak “Madam President” felirattal a címlapon. Clinton néhány példányt még dedikált is a választási vereség előtt.

Teljesen elkeserednie azonban nem kell azoknak, akik pusztán a női jelölt győzelmét várva támogatták Hillary Clintont. Nemsokára kezdődik a francia elnökválasztás, ahol egy európai nép jó eséllyel megválaszt egy Madam Presidentet. A múlt héten Manuel Valls francia miniszterelnök elismerte, hogy a Nemzeti Front vezetője esélyes az elnöki posztra. A francia politika haladó voltát az sem homályosíthatja el, hogy Marine Le Pen népszavazást akar tartani az EU-tagságról, és támogatja az Oroszország elleni szankciók eltörlését – hiszen megválasztásával női elnöke lehet Franciaországnak.

http://www.hidfo.ru/2016/11/madam-president-le-pen-eselyes-a-francia-elnoki-posztra/

Megszavazták az európai hadsereg létrehozását

Az Európai Parlament 369 “igen” és 255 “nem” szavazattal – 70 tartózkodás mellett – megszavazta az uniós haderő felállítását.

Az EP-képviselők az Európai Védelmi Unió létrehozásáról szóló határozat megszavazásával garantálták, hogy az Európai Unió évente 522 millió dollárt fordít az európai hadsereg felállítására, amit a képviselők “gyorsreagálású erőnek” neveznek. Az új katonai struktúrát egy éven belül létrehozhatják.

A közös hadsereg létrehozásának elgondolása elsőként az 1950-es években jelent meg, ám a későbbiekben gazdasági és politikai alapokra helyezték az európai integrációt. Később 2015 márciusában merült fel, amikor Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke azt mondta, az EU saját katonai erővel kell rendelkezzen ahhoz, hogy megfelelő választ tudjon adni a tagállamokra leselkedő fenyegetésekre.

Az uniós haderő felállításának kérdését az európai politikusok több, merőben eltérő nézőpontból közelítették meg. Ellenzői szerint a közös európai hadsereg a nemzeti szuverenitás sértését jelenti, és Brüsszel később katonai erővel akarhatja megakadályozni újabb tagállamok kilépését.

http://www.hidfo.ru/2016/11/brusszel-katonai-uton-akarja-megakadalyozni-az-eu-szethullasat/

Az EU megszavazta a központi hadsereg felállítását és először Irakba küldik

Az Európai Parlament elfogadta azt a határozatot, ami felszólítja a tagállamokat, hogy saját GBP-jük 2 százalékával támogassák egy önálló uniós hadsereg felállítását Európai Védelmi Unió néven (European Defense Union), az EU hivatalos sajtóközleménye szerint.

A jelek szerint Nagy-Britannia kivonulása az Unióból komoly katonai erőhiányt teremtett. Ez lesz az Unió történelmének első saját költségvetéssel rendelkező, több országot védeni hivatott hadserege.

A sajtóközlemény tételesen felsorolja, hogy milyen tényezők indokolták a hadsereg létrehozását:

„A terrorizmus, a hibrid veszélyek, valamint a kiber- és energiabizonytalanság elleni harc rákényszeríti az EU tagállamokat, hogy megerősítsék biztonsági és védelmi együttműködési kísérleteiket, megalapozva az utat az Európai Védelmi Unió létrehozása előtt.”

Itt érdemes megjegyezni, hogy amikor 2001. szeptember 11 után az Egyesült Államok megkezdte a „terrorizmus elleni harcot”, a harctérül szolgáló országokban matematikailag szinte kifejezhetetlen mértékben megnőtt a terrorista támadások száma, vagyis nulláról több száz, egyes országokban, mint például Irakban, több ezerre nőtt. Az amerikai kormány saját adatai szerint a terrorizmusból eredő halálesetek száma a közel-keleten 2002 és 2014 között 4500 százalékkal nőtt. Más szóval az elmúlt másfél évszázadban tapasztaltak szerint a „terrorizmus elleni harc” eredménye a terrorizmus erősödése volt. Vajon Európában más eredményre számítanak a honatyák?

A képviselők javaslata szerint minden tagállam saját GDP-jének 2 százalékával támogatná „a multinacionális erők és egy uniós központ felállítását valamint a válságkezelő műveletek vezetését, lehetővé téve az EU számára, hogy cselekedjen ott, ahol a NATO erre nem hajlandó.”

Ez egy komoly kijelentés, hiszen a tagállamok mindegyike rendelkezik már saját hadsereggel, most azonban elvileg egy nagyobb erővel és kiterjedtebb fennhatósággal bíró védelmi és támadó erőt akarnak felállítani központi irányítással. Elképzelhető, hogy a határozatot részben Donald Trump bizonyos kampánykijelentéseire szánták válaszként, amelyekben arra utalt, hogy megválasztása esetén országa kilép a NATO-ból.

Az 1949-ben alapított, jelenleg 28 tagú szövetségben mindössze három ország, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Görögország költi nemzeti össztermékének 2 százalékát honvédelemre. Márciusban Trump azt nyilatkozta a Washington Postnak, hogy az USA „ezt nem engedheti meg magának”.

„A NATO egy vagyonba kerül nekünk és igen, a NATO Európát védi, de nagyon sok pénzt költünk rá,” mondta.

Vajon az EU komolyan vette Trump kijelentéseit és ez a válasz?

A sajtónyilatkozat kitér arra is, hogy

„a tagállamok közösen szerezzék be a szükséges védelmi forrásokat és közösen használják a halált nem okozó felszereléseket, mint például a szállítójárműveket vagy repülőket.”

Lehetséges, hogy ez az első lépés a katonai szuperhatalommá válás felé? Franciaország, Németország, Olaszország, Törökország, Belgium és Hollandia már rendelkezik nukleáris fegyverekkel és a legmodernebb katonai eszközökkel. Vajon egy ilyen központi parancsnokság felállítása azt is jelenti, hogy vészhelyzet esetén hatalmában áll majd utasítani az ilyen fegyverek bevetését? Ezek fontos kérdések.

Az európai képviselők közül 369-en szavaztak a határozat mellett, 255-en ellene, 70-en pedig tartózkodtak, ami azt is jelentheti, hogy egyes tagállamok Nagy-Britanniához hasonlóan inkább távolodni akarnak az ilyen központi kezdeményezésektől és a központi hatalomtól.

Érdemes megemlíteni még, hogy a határozat egy uniós védelmi miniszter kinevezését is célul tűzte és azt javasolja, hogy az új hadsereg Irakban kezdje meg tevékenységét:

„[Az EU hadsereg] kiképző programot indít Irakban, hogy ezzel támogassa a Daesh elleni koalícióban résztvevő tagállamokat.”

Vajon ki lesz az a személy, akit az Unió ilyen komoly hatalommal ruház fel és miért Irak az első állomáshely, ahol az új csapatokat bevetik? Ezekre a kérdésekre sokan szeretnék tudni a választ.

Forrás: Activist Post
http://idokjelei.hu/2016/11/az-eu-megszavazta-a-kozponti-hadsereg-felallitasat-es-eloszor-irakba-kuldik/

Brüsszel katonai úton akarja megakadályozni az EU széthullását?

A közös európai hadsereg támogatói azonban a “nemzetállamoknál magasabb szintű, európai szuverenitással” indokolják az új katonai struktúra szükségességét; az Európai Unió mindaddig nem lesz képes önálló külpolitikát folytatni, amíg az EU külstratégiájának erőtámaszát az amerikai hadsereg jelenti. Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke pedig korábban azzal indokolta az európai hadsereg szükségességét, hogy így Európa erőt tudjon felmutatni Oroszországgal szemben.

Az Európai Védelmi Unió és az európai gyorsreagálású erők létrehozásának azonban deklarált célja, hogy az Európai Unió készen álljon a katonai cselekvésre akkor is, amikor a NATO-nak az nem áll szándékában.

Korábban a NATO főtitkára és balti országok vezető politikusai egyaránt ellenezték az európai hadsereg létrehozását, mert úgy gondolták, hogy az veszélyt jelent a NATO szervezetére, és végül annak felbomlásához vezethet.


http://www.hidfo.ru/2016/11/megszavaztak-az-europai-hadsereg-letrehozasat/

Lavrov: új irányt vehet az európai integráció

Oroszország és Belorusszia vezetői megvitatták az Eurázsiai Gazdasági Unió fejlődésének lehetséges irányait. Az orosz külügyminiszter szerint az Európai Unióval együttműködés miatt új irányt vehet az európai integráció.

Az Eurázsiai Gazdasági Unió, az Európai Unió és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) közti együttműködésről tárgyaltak egy Belorusszia fővárosában tartott találkozón. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter keddi sajtótájékoztatóján azt mondta, elsősorban az Eurázsiai Gazdasági Unió fejlődésének lehetséges irányait vizsgálták, különös tekintettel az Európai Unióval való együttműködés lehetőségeire, emellett mélyrehatóan vizsgálták az európai integráció lehetséges irányait is.

A sajtótájékoztató során Lavrov ígéretesnek nevezte, hogy az ASEAN döntést hozott arról, megkezdi a tárgyalásokat az Eurázsiai Gazdasági Unióval a kiterjedt gazdasági és kereskedelmi együttműködésről. A külügyminiszter azt mondta, Oroszország érdekelt abban, hogy a két gazdasági tömb közt minél hamarabb szabadkereskedelmi egyezményt kössenek.

Lavrov elmondása szerint hasonló kontextusban az Európai Unióval való együttműködés lehetőségeit is vizsgálják. A tárgyalások során egyúttal arra is megpróbálnak közös megoldást találni, hogy bizonyos országokban a történelmi tények szándékos eltorzításával megpróbálnak akadályt állítani a régió országaiak szövetségre lépése elé.


http://www.hidfo.ru/2016/11/lavrov-uj-iranyt-vehet-az-europai-integracio/

Nincs visszaút: a multipolaritás betört a globális hírközlésbe

Az orosz állami média globális információs térbe való betörése a hírközlés terén is kikezdte az egypólusú világrendet; a főbb világpolitikai eseményekkel kapcsolatban ma már nem csak az amerikai narratíva elérhető a széles tömegek számára. Az Európai Unió cenzúrával próbálja hátráltatni a globális információs tér többpólusúvá válását.

Az Európai Unió “East Stratcom” munkacsoportja előkészített egy úgynevezett dezinformációs szemlét, ami egyszerűsített formában elmagyarázza az európaiaknak, hogyan kell viszonyulniuk a fővonalú média magyarázataitól eltérő hírértelmezésekhez. A kezdeményezés célja, hogy a politikusok számára egységes útmutatást adjon, ami alapján “biztosítani tudják, hogy az európai állampolgárok tudatában legyenek az orosz dezinformációs veszélynek”. Egy leegyszerűsített frázisokkal operáló kézikönyvről van szó, aminek gyakorlati alkalmazását már az Index.hu hírértelmezéseiben is tetten érhettük; többek között akkor, amikor alkalmazottaik kifejtették, hogy amennyiben a többségi lakosság tömeges szexuális zaklatás miatt tüntetni kezd a menekültek befogadása ellen, ott valószínűleg orosz titkosszolgálati munkát kell sejteni a háttérben.

• A formula egyszerű; minden olyan történést, ami a liberális kisebbség céljaival nem összeegyeztethető, amögött orosz titkosszolgálati munkát kell sejtetni, – és minden olyan véleményt, ami a liberális hírértelmezésekkel szemben alternatívát jelent, a Kreml propagandagépezetének részévé kell nyilvánítani.

A magyarországi Amerika-barát sajtóorgánumok egységes hírértelmezései nem pusztán véletlen egybeesés következménye; a német kormánypárt (CDU) tagja, Holger Eekhof egy orosz sajtóorgánumnak nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy újonnan a német politikusok rendszeresen kapnak egy kéretlen hírlevelet, ami azt részletezi, hogy “az oroszok” éppen milyen dezinformációs kampányt folytatnak Németországban. Ezt a “tájékoztatást” a tervek szerint ki akarják terjeszteni az Európai Unió egészére; egy 400 fős szakértői gárda dolgozik azon, hogy az európai politikusok számára könnyen emészthető magyarázatokat állítsanak elő az orosz dezinformációs propagandagépezetről, amivel mindössze annyit kell tenniük, hogy szóról szóra visszamondják a választóknak, hiszen az már könnyen érthető formában, tálalásra készen elő van készítve. Eekhof beszámolójából kiderül, hogy ez a tevékenység elsősorban az úgynevezett álhír oldalakra összpontosít; bizonyos híreket megcáfolnak, vagy olyan értelmezési keretbe helyeznek át, ami a nyugati sajtóban elfogadható. Amellett, hogy ez gyakran valóban a megalapozatlan álhírek elleni harcot jelenti, a fent említett szakértői gárda tevékenysége kontextusba helyezhető az egypólusú világrend felbomlásával, és a multipoláris világrend kialakulásával.

A többpólusú világrend kialakulásáról az utóbbi évek során rengeteg alapvető információ ill. elgondolás szivárgott be az európai fővonalú sajtóba is. A gazdasági-politikai folyamat lényege, hogy a nem-nyugati országokban lezajlik/lezajlott egy technológiai-ipari forradalom, melynek során elterjednek ugyanazok a technológiák ill. ipari-termelési módszerek, melyek a nyugati világban általánosan elterjedtek. A nem-nyugati hatalmak azonban embererőforrás terén összehasonlíthatatlan előnnyel rendelkeznek a hanyatló demográfiájú, elöregedő nyugati országokhoz képest; így azonos technológiai-ipari-oktatásbéli színvonal mellett a nyugati világ nem tudja fenntartani gazdasági befolyását a nem-nyugati országok felett. Ebből adódóan idővel a gazdasági dominanciára épített politikai befolyását is elveszíti.

Amiről a fővonalú médiában egyelőre kevés szó esik, hogy

a multipolaritás nem csak a gazdaság, a politika és a katonai viszonyok mentén mutatkozik meg; a globális hírközlés is többpólusúvá vált.

A globális információs tér az utóbbi évtizedek során egypólusú volt; a nemzetközi jelleggel működő sajtóorgánumok az amerikai, vagy a tágabban értelmezett nyugati megközelítést közvetítették a világpolitikai eseményekkel kapcsolatban. A nyugati narratívát képviselő sajtóorgánumok domináns helyzetben voltak, egyeduralmukat semmi nem kérdőjelezte meg, a nézőközönség számára nem is volt elérhető információforrás, ami ezzel szemben alternatívát jelentett volna.

A globális média multipolárissá válása azzal kezdődött meg, hogy az orosz állami sajtóorgánumok beléptek a globális információs térbe, és ott erős jelenlétet építettek ki. A nagy világnyelvek valamelyikét ismerő nézőközönség számára többé nem csak a CNN, BBC, és ezekkel azonos narratívát nyújtó globális médiafelületek elérhetők, hanem könnyen elérhetőek olyan hírforrások, melyek a vezető nyugati hatalmak állami érdekeivel szemben más államok érdekei mentén megfogalmazott hírértelmezéseket nyújtanak. Ilyen médiafelületek a nemzetközi jelleggel működő orosz hírügynökségek, mint a Szputnyik hírügynökség, vagy a Russia Today. Ahogy a CNN, Fox News stb. az amerikai érdek mentén folytat globális hírközlést, megjelentek ezzel párhuzamosan, szintén globális jelleggel működő orosz hírügynökségek, melyek az orosz érdek mentén folytatnak hírközlést. Ahogy a CNN az amerikai érdek mentén gyakran egyértelmű hazugságokat közöl, ezek az orosz hírügynökségek is gyakran saját állami érdekeik mentén ferdítik a tényeket.

Ugyanakkor, ezek az orosz sajtóorgánumok nem feltétlen kell hazudjanak ahhoz, hogy sikeresek legyenek; a nyugati világ vezetői számára nem az orosz dezinformációs kampány jelenti a legnagyobb fenyegetést. A hazugságokat ugyanis le lehet leplezni, meg lehet cáfolni tényekkel. A CNN-nel és társaikkal szemben egyre népszerűbbé váló globális orosz sajtó azonban nem hazugságokkal vált népszerű alternatívává; vannak olyan történések, amit a nyugati sajtó nemes egyszerűséggel, ideológiai megfontolások mentén elhallgat. Ahol a hatalmi elit bevándorlást és multikulturalizmust akar, és azt szeretnék, hogy az emberek pozitívan viszonyuljanak a közel-keleti menekültekhez, ott a fővonalú sajtó egyszerűen elhallgat minden olyan történést, ami nem illeszkedik az uralkodó ideológiai kisebbség által képviselt világnézetbe. A Kölnben történt tömeges szexuális zaklatást a német sajtó egyszerűen elhallgatta volna. Ugyanezt tették volna a TTIP elleni, több százezer résztvevővel zajló berlini tüntetésekkel, vagy a bevándorlás elleni tüntetésekkel is.

Az orosz média globális jelenléte számukra azért jelent fenyegetést, mert ha a nyugati sajtó ideológiai megfontolásból elhallgat valamit, egy rivális hatalom számára ott már hazugságra sincs szükség; elég, ha élő közvetítésben leadnak mindent, amit a nyugati sajtó ideológiai megfontolásból nem hajlandó. A Russia Today gyakran élőben, vágás nélkül közvetít nyugat-európai országokból olyan eseményeket, melyeket a nyugati kormányok 2-3 perces összesítésben, különböző irányelvek mentén megvágva és előre gyártott értelmezési keretben akarnának csak leközölni.

A napokban egy amerikai agytröszt, a Henry Jackson Society azt szorgalmazta, hogy az európai parlamentek fogadjanak el olyan új törvényeket, melyek arra kényszerítenék a politikusokat, hogy kötelező jelleggel beszámoljanak minden olyan esetről, amikor orosz sajtóorgánumnak nyilatkoznak. A politikusok arról nem kell beszámoljanak, hogy milyen rendszerességgel utaznak Washingtonba, New Yorkba, milyen gyakran nyilatkoznak amerikai vagy brit sajtóorgánumnak. Az orosz média esetében azonban javasolnak egy ilyen intézkedést, mert nem akarják megengedni, hogy nem-nyugati állami sajtóorgánum hiteles személyeket tudjon megszólaltatni, és ezzel legitimálja magát nyugati országokban.

Az ilyen félelmek oka, hogy a nyugati országokban az emberek egyre kevésbé bíznak a nyugati sajtóorgánumokban, és – éppen a fent említett cenzúra miatt – alternatívát keresnek. Mivel a nyugati média egyre inkább nem folytat hiteles tájékoztatást, az emberek számára egyre hitelesebbé válnak a nem-nyugati narratívák, főleg, ha azok gyakran mindössze tényközlést folytatnak a belföldön szándékosan elhallgatott eseményekről.

Politikai indíttatásból a nyugati vezetők kijelenthetik, hogy a nyugati sajtó hiteltelenségéért Moszkva a hibás – akár be is lehet tiltani az összes orosz sajtóorgánumot Európában, és meg lehet hurcolni mindenkit, aki szóba áll velük. Ugyanakkor, aki a folyamatokat kiterjedtebb kontextusban próbálja szemlélni, láthatja, hogy ez már csak pótcselekvés. Egyelőre főleg az orosz sajtóorgánumok léptek be a globális médiapiacra olyan mértékben, hogy versenyképesek legyenek a nyugati narratívával szemben – de tévednek azok, akik ezt mindössze orosz dezinformációs kampánynak tartják. Egy dezinformációs kampányt ugyanis meg lehet akadályozni, el lehet némítani. Ez a folyamat – az orosz médiajelenlét erősödése, a nyugati sajtó hiteltelenné válása – azonban nem egyszerűen orosz médiapropaganda tevékenység. A globális információs tér többpólusúvá vált. Az egypólusú világrend ezen a téren is megdőlt. Ha az orosz médiát sikeresen kiűzik a globális médiatérből, ki fogja tölteni az űrt más nem-nyugati állami sajtó. Jön helyette a kínai narratíva, vagy az indiai, török, iráni narratíva, és a nyugati lakosság számára mindegyik vonzóbb lesz a nyugati sajtónál, egészen addig, ameddig a nyugati sajtó ideológiai megfontolások mentén cenzúrát gyakorol.

Tehát lehet az adófizetők pénzét “orosz dezinformációs kampány ellensúlyozására” pazarolni – de újra és újra fel fog merülni a kérdés; miért nem tartják az emberek hitelesnek a saját országuk sajtóorgánumait? Miért keresnek alternatívát? Idővel a nyugati agytrösztök rá kell majd jöjjenek; amennyiben a nyugati sajtó nem kezd el hiteles tájékoztatást folytatni, lemarad a globális médiapiaci versenyben. Ha nincs hiteles tájékoztatás, gyakorlatilag bármilyen állami szereplő vákuum-szerű állapotba tud betörni a globális médiapiacra, és a széles tömegek számára vonzó alternatívaként fog megjelenni a nyugati cenzúrával és médiapropagandával szemben.


http://www.hidfo.ru/2016/11/nincs-visszaut-a-multipolaritas-betort-a-globalis-hirkozlesbe/

Alárendelt helyzetben tartaná Európát a NATO főtitkára

Mindenféleképpen alárendelt helyzetben akarná tartani Európát Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára. Donald Trump megválasztásával megváltozhatnának az erőviszonyok a NATO-n belül, ám Stoltenberg az “amerikai vezető szerep” fenntartását szorgalmazza.

Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok újonnan megválasztott elnöke márciusban azt mondta, a NATO egy elavult katonai gépezet, és nem érti, miért az USA fizeti be a katonai szövetség költségvetésének nagy részét. Az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepet tölt be az észak-atlanti szövetségben, mert költségvetésének több mint 70%-át adja. Annak ellenére, hogy a NATO legtöbb tagja európai ország, az európai országok csak a katonai költségvetés kevesebb mint harmadát fedezik.

Miközben az amerikai hadsereg jelen van a NATO összes országában, más tagállamok fegyveres erőit nem bízzák meg az Egyesült Államok területének védelmével.

Ez egy torz, aszimmetrikus helyzet, ami Trump megválasztását követően megváltozhatna; ám kiderült, hogy a NATO főtitkára kívánatosnak tartja az amerikai “vezető helyzet” fenntartását.

Jens Stoltenberg azt mondta, Európa több pénzt kell fordítson a védelmi kiadásokra és biztonságra, – de eközben élesen ellenzi, hogy az európai országok saját hadsereget hozzanak létre, ami független hadmozdulatokat folytathatna, az USA bevonása nélkül. Stoltenberg november 18-án Brüsszelben, az Egyesült Államok Német Marshall Alapja által szervezett rendezvényen felszólalva kifejtette, hogy szerinte az Európai Unió a NATO keretein belül kellene többet költsön a védelemre és biztonságra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az európai országok – amellett, hogy engedélyezik az állandó amerikai katonai jelenlétet – több fegyvert kell vegyenek az USA fegyvergyártó cégeitől.

Stoltenberg felszólalásából egyértelműen látható volt, hogy a NATO főtitkára nem egy a szövetség egészének érdekeit szem előtt tartó vezető, ehelyett az USA nemzetbiztonsági érdekérvényesítésének akadálytalan fenntartására törekszik. Stoltenberg minden, az európai biztonságpolitikával kapcsolatos véleményének gerincét két tényező alkotja; fenntartani az amerikai katonai jelenlétet Európában, és megtartani az európai országokat az amerikai fegyvergyártó cégek felvásárló-piacaként.

Amennyiben az Európai Unió saját hadsereget hoz létre, ez az európai védelmi ipar felpörgetésével járna; Európa saját fegyvereit vásárolná, nem az amerikai cégek termékeit venné meg. Az európai hadsereg létrehozása az amerikai katonai jelenlét szükségességét is megkérdőjelezné Európában; miért állomásozzanak itt amerikai fegyveresek, ha Európa önerőből megvédi magát, és az USA területén nem állomásozhat ugyanennyi európai fegyveres erő? Ameddig utóbbi feltétel nem teljesül (egyenlő arányú európai katonai jelenlét az USA területén), addig a NATO Európa alárendelt helyzetben tartását szolgálja, és Stoltenberg láthatóan ezt az állapotot akarja fenntartani.


http://www.hidfo.ru/2016/11/alarendelt-helyzetben-tartana-europat-a-nato-fotitkara/