Hazai eredetű és külföldről szervezett forradalmakról, a nemzetek, etnikumok felszámolásának veszélyéről, és az európai nemzetek ébredéséről beszélt Orbán Viktor március 15.-én, a ’48-as forradalommal kapcsolatos megemlékezésen. Magyarországon nem tudott meggyökerezni az internacionalizmus, a politikai fősodorba visszatér a nemzeti származás fontosságának gondolata.
A kormányfő március 15.-i beszédét a lengyel és magyar sorsközösségről, közös szabadságharcról értekezéssel kezdte, majd egyértelmű határvonalat húzott a hazai eredetű és a külföldről szervezett forradalmak közt. Orbán kijelentette; Európa szabadságharca megkezdődött, és Magyarország ebben sajátos szerepet tölt be, Lengyelország pedig fontos szövetségesünk a nemzetek felszámolása, a kontinens idegen civilizációs eredetű tömegekkel betelepítése, és az Európai Egyesült Államok létrehozása ellen vívott harcban.
“Miként a szabadságharc döntő csatáiban, úgy most is itt van velünk egy lengyel légió. Köszöntöm Bem tábornok lelkes utódait, üdvözöljük a nagy lengyel nemzet fiait. Miként ezeréves közös történelmünk során mindig, most is mellettetek állunk a küzdelemben, amelyet hazátok szabadságáért és függetlenségéért vívtok. […] A lengyel-magyar sorsközösség megnyilatkozása, hogy a másik dicsőséges forradalmunk, az ’56-os is éppen a Bem szobor és a Kossuth tér között született meg.”
Orbán szerint a magyar ember “ritkán adja forradalomra a fejét”, nem keresi a bajt, és tisztában van azzal, hogy gyakran többre jut béketűréssel; harcot csak akkor vállal, ha muszáj, de akkor más irányba tereli a történelem folyását, emiatt a “két magyar forradalom” szerves részét képezi Európa történelmének. Ugyanakkor, a ’48-as és ’56-os forradalmakat éles ellentétbe helyezte a ’18-19-es bolsevik forradalmakkal, mint külföldről szervezett, idegen célok szolgálatában álló felforgatással, ami ellentétben áll a magyar nép érdekével, és szellemi, politikai elfajzásnak tekintendő.
Tovább folytatván a gondolatmenetet, a kormányfő kifejtette, hogy a magyar nép két forradalmi hagyománnyal rendelkezik, ebből az egyik a ’48-as és ’56-os forradalom, valamint a rendszerváltás, ami a mai alkotmányos rendben végződik. “A másik hagyomány vérvonala pedig a jakobinus európai elődöktől 1919-en át a második világháború utáni kommunizmusba, a magyarországi szovjet világba fut.”
Nem beszélt bővebben a magyarországi balliberálisok tevékenységéről, de beszédéből a hallgatóközönség pontosan tudhatta, hogyan került elő ’48 kapcsán a “külföldről szervezett forradalom” képe – ma is két forradalom zajlik párhuzamosan; egyik Európa szabadságharca a végső megsemmisülést hirdető erőkkel szemben, míg a másik forradalom belülről próbálja semlegesíteni a nemzetek ellenállását, bár tevékenysége megtörik a nemzet élni akarásán.
“A ’19-es hagyomány is velünk él még, bár leginkább csak pislákol, ha néha hangoskodik is – de gazdaállat híján meg vannak számlálva a napjai. Ha nem érkezik újabb nagy politikai és szellemi infúziós segélyszállítmány külföldről, akkor a levelek és az ágak után a gyökerek is elszáradnak az internacionalizmus befogadására alkalmatlan magyar anyaföldben – és ez jól van így.”
A kormányfő hangsúlyozta, hogy tisztességes, rendezett életvitelt folytató ember csak ritkán kezd forradalomba, mert tisztában van azzal, hogy a stabilitás és a megszokott élet egyensúlyának megbomlásából csak ritkán sülnek ki pozitív fejlemények. Mégis ők voltak azok, akik ’48-ban a forradalom derékhadát adták, és “az ő vérükkel fizettünk a magyarok becsületéért”. Ugyanakkor, ’48 örökségét érezhetően szembeállította napjaink forradalmaival, hangsúlyozván, hogy a történelem valós forradalmait nem “botcsinálta filozófusok, kudarcot vallott értelmiségiek” folytatták, hanem a magyar nemzet színe-java.
“Minden forradalom olyan, mint azok, akik csinálják.”
Beszédében a napjainkban zajló változások kapcsán kifejtette, hogy ma a magyarság szabadságharca önmagában nem érhet el sikereket, az ország egymaga nem veheti fel a harcot a nagyhatalmakkal szemben – ehelyett Európa más nemzeteinek sorsával fonódik össze a magyarság sorsa, és egyesíteni kell az erőket a nemzetek felszámolására törekvő külső hatalmakkal szemben. Az Európai Unió egyelőre nem képes önálló döntéseket hozni, emiatt a nemzetek érdekének képviseletében elsőként Európát kell függetleníteni a külső hatalmaktól.
“Ma egyetlen nép – a magyar sem – lehet szabad, ha Európa nem az. […] Európa nem szabad, mert a szabadság az igazság kimondásával kezdődik. Ma Európában tilos kimondani az igazságot. Fonják akár selyemből is, a szájkosár az szájkosár marad.”
Orbán az Európa-szerte életben lévő cenzúra kapcsán kifejtette; ma nem lehet kimondani, hogy Európát a népvándorlás fenyegeti, tízmilliók állnak készenlétben, hogy meginduljanak felénk, és az egész folyamatnak egyetlen célja van, hogy felszámolja a nemzeteket és nemzetállamokat, megsemmisítse az etnikumokat, mert az az internacionálé útjában álló utolsó akadály. “Brüsszelben egy Európai Egyesült Államok tervén dolgoznak, amire soha senki nem adott felhatalmazást” – de Európa népei felébrednek, rendezik soraikat, és hamarosan talpra állnak.
A kormányfő beszédében a korábbiaknál egyértelműbben (de szándékosan félreérthetően) kifejezésre juttatta, hogy Európa betelepítésével kapcsolatban nem önmagában a civilizációs és kulturális különbség jelenti a problémát – bár az is -, hanem az eltérő etnikum, ami betelepítve, integrálva is elkülönülne az európaiaktól.
“Ma egy-kétezer betelepítettről van szó, de egyetlen felelős európai vezető sem meri letenni a nagyesküt, hogy az egy-kétezer nem szaporodik-e fel végül tíz- és százezrekre.”
Orbán Viktor korábban tusnádfürdői beszédében hozta előtérbe az európai szabadságharc gondolatát, egyben meghatározta a közélet formálásának új irányvonalát, ami azt követően mind erősebben megjelenik a magyar politikában. A kormányfő március 15.-i beszéde szintén mérföldkő jelentőségű: függetlenül a változásban érintett politikusok mint egyének hitelességétől, a kormányfő megnyilvánulásaival fokozatosan visszahozza a vérségi alapú társadalom gondolatát a politikai fősodorba, mentesítvén ezzel a következő évtizedek politikáját azoktól az akadályoktól, melyek a rendszerváltás utáni két évtized politikáját megbéklyózták.


http://www.hidfo.ru/2016/03/kulfoldrol-szervezett-forradalomrol-europai-szabadsagharcrol-beszelt-orban-viktor/

Kevesebb közmunkát, több drogot, melegházasságot! – Liberális fiatalok március 15-ei követelései


A Magyar Liberális Párt (MLP) ünnepi megemlékezésén ismertették a liberális fiatalok saját 12 pontjukat, amelyben többek közt a könnyűdrogok legalizálását, több vállalkozót, kevesebb közmunkást, és a melegházasság elismerését követelték. Fodor Gábor a rendezvényen arról beszélt, 1848 hősei ma a liberálisokkal küzdenének a kormány ellen.
Néhány tucat szimpatizáns előtt ismertette Seres Artúr 1848. március 15-e alkalmával a Liberális Fiatalok Társaságának (LIFT) saját 12 pontját. Követeléseik között szerepel, az iskolák függetlensége, több vállalkozó, kevesebb közmunkás, és a könnyűdrogok legalizálása. Hozzátette, hogy a stadionok helyett kórházakat, mindenki számára egyenlő esélyeket és az azonos neműek házasságának elismerését akarják. Azt mondta, elutasítanak minden szélsőséget, a gyermekvállalás csak a családok döntése lehet, az egyházaknak pedig politizálás helyett karitatív és hitéleti munkát kell végezniük. Végül kijelentette, hogy az internethez való hozzáférés alapvető jogot, a Liberálisok pedig „több Európát, több uniót” szeretnének.
A közös rendezvényen a Magyar Liberális Párt (MLP) amellett érvelt, hogy miközben a magyar kormány folyamatosan szabadságharcosként, a ’48-asok örököseként jeleníti meg magát, lépéseivel szembemegy mindennel, amit ők képviseltek. A Pilvax kávéház előtt tartott ünnepi megemlékezésén Fodor Gábor pártelnök azt mondta, hogy a kabinet szabad ország helyett despotikus országot épít, nemzeti önállóság helyett pedig csatlósszerepre kényszeríti Magyarországot. Míg a ’48-asok a szabadságért küzdöttek, Orbán Viktor a szabadság ellenében hirdette meg illiberális politikáját – jelentette ki.
“Hogyan lehet ünnepelni Széchenyit, Kossuthot, Petőfit, ha nem veszik komolyan azt, amiben ők hittek, miért hajtanak fejet az emlékük előtt, ha nem hallják meg a mának szóló tanításukat?”– tette fel a kérdést.
A ’48-ASOK MA A KORMÁNY LEVÁLTÁSÁT KÖVETELNÉK
Fodor Gábor azt mondta, hogy Orbán Viktor a szabadság ellenében hirdeti meg illiberális politikáját, a Liberálisok viszont egy oldalon állnak az egykori ’48-asokkal, mert még hisznek a magyar szabadság ügyében. Kijelentette, hogy ha nemcsak a szobrokat, hanem a gondolkodó, cselekvő embereket is látják, akkor nem lehet kétségük afelől, hogy a forradalom hősei „ma a demokratákkal együtt követelnék ennek a kormánynak a leváltását“. Hozzátette, még az akkori jelszavaikon sem kellene sokat változtatni, mert azok ma is aktuálisak.
METTERNICH LEGALÁBB NEM JÁRT IBIZÁRA BULIZNI
Petőfi ma is megkérdezné, hogy rabok legyünk vagy szabadok, Kossuth ma is ugyanazokkal az érvekkel harcolna a sajtó szabadságáért, miközben a „fideszes oligarchák idején” Irinyi József legalább olyan hangosan követelné a törvény előtti egyenlőséget, mint 160 évvel ezelőtt – mondta. Legfeljebb annyi különbség lenne, hogy a márciusi ifjak ma megértőbben gondolnának vissza Ferenc József uralmára, mert az ő legfőbb bizalmasa, Metternich herceg „legalább nem járt Ibizára bulizni“ – fogalmazott a pártelnök.
Végül arra kérte a megjelenteket, hogy higgyenek a magyar szabadság ügyében és tegyenek is érte.
(Forrás: MTI)
Bal-Rad komm: Nos! Akkor van probléma, ha valós gondokat IS fölsorolnak a SAJÁT GONDJAIK KÖZÖTT!
Hogy Petőfi, Irinyi egyáltalán bevállalnák-e az elvazonosságot honi ibsijeinkkel?-arra van tippünk! Mint ahogyan azok elmeállapotára is, akik LEGNAGYOBB NEMZETI ÜNNEPÜNK alkalmából a saját állatságaikat húzzák elő!