Magyarok is harcolnak Donyeckben
Egyre
feszültebb a helyzet Kelet-Ukrajnában: naponta többször megsértik a
tűzszünetet a front mindkét oldalán; Doneck külvárosában és Mariupol
környékén szinte állandóan szólnak a fegyverek. Az úgynevezett Donecki
Népköztársaság főtárgyalóját, a helyi szakadárok egyik politikai
vezetőjét éppen ezért a minszki szakértői egyeztetések újabb
fordulójának tegnapi lezárulta előtt telefonon a béke esélyeiről
kérdeztük. Gyenyisz Pusilin szerint a minszki megállapodásnak nincs
alternatívája, a politikus a jövőt tekintve mégis pesszimista.
Megemlítette továbbá: a szakadárok oldalán magyar antifasiszták is
harcolnak.
– Úgy
fogalmazott a napokban, hogy a világ nagy háború küszöbén áll, s ebben a
kontextusban kell értelmezni a kelet-ukrajnai eseményeket is.
Ezenkívül jelezte, hogy a Donyec-medencében egyre feszültebb a helyzet.
Ezt értsük úgy, hogy a szakadár felkelők a harcok kiújulására, egy
újabb háborúra készülnek?
–
Annak ellenére, hogy már számtalanszor hitet tettünk a konfliktus békés
megoldása mellett, mindenre készen kell állnunk. Már csak azért is,
mert az ukránok a frontvonalon komoly technikát vontak össze, immár
folyamatosan lövik Donecket, a tárgyalásokon pedig csak húzzák az időt.
Mindez arra enged következtetni, hogy Kijev nem tett le a konfliktus
fegyveres megoldásáról.
– Igazuk lenne azoknak az elemzőknek, akik szerint az újabb tűzszünet lényegében összeomlott, s készülhetünk a Minszk-3-ra?
– Nem gondolom. A második minszki megállapodásnak nincs alternatívája.
Ennek végrehajtását szorgalmazza az úgynevezett Minszk-2 összes
garantálója: Moszkva, Berlin, Párizs, az EBESZ, s szavakban ezt
hangoztatja Kijev is. A megállapodás végrehajtása azonban kétségkívül
lelassult, aminek oka, hogy az ukrán féllel alapkérdésekben ellentétes
az álláspontunk. Így aztán a kompromisszumhoz idő kell. Bonyolítják a
helyzetet a folyamatos katonai provokációk, amelyekre a mi erőink annak
ellenére kénytelenek válaszolni, hogy a parancs a konfliktus, a harci
cselekmények kerülését írja elő. A helyzetet emellett katonai értelemben
is feszültté teszi, hogy a megállapodás politikai és gazdasági
kérdéseinek végrehajtásában nincs előrelépés.
– S ön szerint melyek a minszki megállapodásnak azok a pontjai, ahol a legkevésbé látszik a közeledés?
– Szinte minden kérdésben nehéz az előrelépés, s kompromisszumok nélkül
nem is elképzelhető a haladás. Teljesen elégedett tehát egyik oldal
sem lehet a megállapodással. Ez elképzelhetetlen.
–
Vegyük akkor a talán legkényesebb pontot, az önrendelkezés mértékének a
kérdését. Milyen autonómiát tart elfogadhatónak Doneck?
– A megállapodás a régió különleges státusáról rendelkezik.
– S milyen tartalommal képzelik el megtölteni ezt a jogi formulát?
– Nem szaladnék ennyire előre, hiszen akiket jelenleg lőnek, azok nem
igazán akarnak hallani arról, hogy a régió Ukrajna része legyen.
Maradjunk tehát annyiban, hogy a megállapodás Ukrajna és a két
népköztársaság békés együttélését irányozza elő.
– Ukrajnán belül, hiszen a Krímről nem beszél, de a megállapodás az ország területi egysége mellett áll ki…
– Békés együttélés van a szövegben. Hogy milyen tartalommal lehet ezt
megtölteni, az a jövő zenéje. Egy biztos, nehéz úgy együttműködni, hogy
Ukrajna február óta a megállapodás egyetlen rá vonatkozó pontját sem
teljesítette.
– Akkor miért nyilatkozták donecki vezetők a napokban, hogy készek Ukrajnán belül maradni?
– Sajtónyilatkozatokat nem kommentálnék, az álláspontomat pedig világosan megfogalmaztam.
–
Rendben, s mennyire látja működőképesnek magát a minszki formátumot?
Egyre többször hangzik el, hogy az Egyesült Államok közvetlen
részvétele nélkül nem képzelhető el a békés rendezés…
– A minszki tárgyalásoknak Washington nem résztvevője. Közvetlenül
semmiképpen. Más kérdés, hogy miként hat az egész folyamatra. Egy
biztos, Minszknek Amerika beavatkozása nélkül van esélye a rendezésre.
–
Végezetül, meg tudja erősíteni azokat a sajtóban elhangzott
kijelentéseket, miszerint Kelet-Ukrajnában a szakadárok oldalán
magyarok is harcolnak?
– Az egész világból érkeztek antifasiszták a támogatásunkra. Köztük magyarok is.
– S mégis hányan?
– Nézze, katonai kérdésekben nem vagyok kompetens, így azt sem tudom
megmondani, hogy pontosan hány magyar harcol a nemzetközi brigádban.
(MNO)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése