Káoszból rend: így működik a világ

Adam (Spartacus) Weishaupttól egészen Karl Marxig, Trockíjig és Kun Béláig, Rosa Luxemburgtól Emma Goldmannig nyomon követhető egy világméretű összeesküvés, melynek célja a civilizáció aláásása és a társadalom újjászervezése a rosszindulat, az irigység, az erőszak ösztöneire, és a megvalósíthatatlan egyenlőség álmára építve.

Ahogy Mrs. Webster olyan találóan rámutatott, a törekvés egyértelműen kimutatható szerepet játszott a Francia Forradalom tragédiájában. Ez volt a XIX. század valamennyi romboló mozgalmának mozgatórugója, és most végül az említett rendkívüli személyiségek, Európa és Amerika nagyvárosainak alvilági csoportja, hajánál fogva ragadta meg az orosz népet is és annak a hatalmas birodalomnak is vitathatatlan urai lettek.

- Winston Churchill, az Illusztrált Sunday Herald-ban 1920-ben megjelent cikkből

Az összeesküvés koncepciója a legtöbb embert megijeszti, méghozzá olyan mértékben, hogy a világban folyó események irányítottságára mutató legtöbb bizonyítékot hajlandóak figyelmen kívül hagyni, hogy lelkiismeret furdalás nélkül elfogadhassák a történések véletlenszerű, kaotikus jellegét bizonygató elméleteket.

A kevésbé tájékozottak az Occam borotvája elv téves értelmezésére alapozzák a politika szörnyű eseményeinek magyarázatát. Úgy érvelnek, hogy egy adott problémát vagy válságot egyformán jól leíró magyarázatok közül azt érdemes elfogadni, amelyik egyszerűbb. Az elmélet azonban azt mondja, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján válasszuk az egyszerűbb magyarázatot. Tehát a magyarázatnak a bizonyítékoknak is meg kell felelnie, különben nem tekinthető igaznak.

Az irányított összeesküvés szkeptikusai gyakran szemet hunynak azon bizonyítékok felett, amelyek ellent mondanak az ő egyszerű magyarázatuknak és úgy érvelnek, hogy az egyszerűség önmagában is bizonyítja igazát. Más szóval nem érzik szükségesnek megvédeni egyszerű világnézetüket, mert az ő fejükben az egyszerűség önállóan is nyilvánvaló. Volt idő, amikor az emberek azt gondolták, hogy a bolygók üvegszálakon függve, egymás körül keringenek. Ez a magyarázat nyilvánvalónak tűnt számukra, mert ez volt a legegyszerűbb, amivel elő tudtak állni. Az Új Világrend és az összehangolt globalizmus szkeptikusai is hasonló logika mentén gondolkoznak.

Az egyik leggyakoribb gondolatmenetük, hogy a világ túl „kaotikus”, így amennyiben az elit valóban teljesen központosított, egységes világrendszert akar felállítani, akkor csúnyán elbukott. Aki egyetért ezzel a gondolatmenettel jobb, ha kicsit mélyebbre ás és megnézi a különféle konfliktusok és az állítólagos „ellenfelek” közötti hasonlóságokat.

Vegyük az Egyesült Államokat és Oroszországot például. A két nemzet hosszú történelemre tekint vissza az egymással szembeni ideológiai és egyéb ellenségeskedést illetően, és számtalanszor kerültek háború közeli helyzetbe. Az sem kétséges, hogy az átlag amerikai individualistának tekinti magát, míg az átlag orosz szocialistának vagy kommunistának. Emellett egy átlag orosz szemében az amerikaiak kapitalista imperialisták, míg magát humanistának mondja. Mi a helyzet azonban a kormányaikkal? Mi a helyzet a bankáraikkal és oligarcháikkal? Vajon ők is ellenségnek tekintik egymást?

Miért finanszírozták volna a Wall Street-i tőkések és az amerikai hadsereg az 1917-es bolsevik forradalmat, ha ez igaz lenne?

Amikor az internacionalisták elkezdték pénzelni a bolsevik forradalmat és lehetővé tették Oroszország számára, hogy kommunista birodalommá váljon, egy hamis paradigmát hoztak létre.

Az ezt követő hidegháború pedig tökéletes ürügyként szolgált a katonai-ipari komplexum számára egy hatalmas állandó hadsereg felállítására, amit bevethetnek a világ más államainak leigázására, illetve ma már magának az amerikai népnek az elnyomására.

A hamis kelet-nyugat paradigma ma is él, amelyben az amerikaiak az ügyetlen gazember, az oroszok pedig az elszánt harcos és jogos tiltakozó szerepét játsszák. Csakhogy az orosz és az amerikai vezetés ugyanazoknak a nemzetközi pénzembereknek és elit tagoknak felnek.

Hogy friss példát is említsünk, az Egyesült Államok katonai műveletet indított az ISIS (ILIÁ) terrorszervezet Bagdad és Irak északi régiói felé közeledő erői ellen. Ha azonban az ISIS az ellenség, miért támogatja az Egyesült Államok (és szövetségese Szaúdi-Arábia) ugyanennek a szervezetnek a tagjait Szíriában és Irak más részein?

Kicsit furcsa, hogy ugyanaz a kormány, amelyik segédkezik a szervezet létrehozásában, most háborút folytat ellene. Nem lehetséges, hogy mégiscsak valami többről, egy összetettebb tervről van szó itt?

Ahogy a hírhedt Rahm Emanuel mondta: „Nem engedhetjük meg, hogy egy komoly válság kárba vesszen. Ez alatt azt értem, hogy ilyenkor lehetőséget kapunk olyan dolgok véghezvitelére, amiket korábban nem lehetett.”

És amennyiben a lehetőséget megteremtő válság nem, vagy nem akkor jelentkezik, amikor szükség lenne rá, miért ne teremtenének egyet, ami megfelel céljaiknak? Az elit generációk óta használja ezt a taktikát. Hegeli dialektikának hívják.

George Wilhelm Friedrich Hegel munkája szolgáltatta a kollektivista-szocialista ideológia alapját és inspirálta Marxot a Kommunista Kiáltvány megírására. Hegel államközpontú nézeteket vallott és úgy gondolta, hogy a kollektívát egy központosított kormánynak kell vezetnie, az individualizmust pedig fel kell áldozni a magasabb célokért.

Az állam „rendelkezik a legfelsőbb joggal az egyénnel szemben, akinek legfőbb kötelessége, hogy az állam tagja legyen… mert a világ lelkének joga minden különleges előjog felett áll,” írta Hegel.

A dialektikáról szóló elméletében Hegel egy olyan stratégiát javasolt, amely segítségével, a szándékosan létrehozott megosztáson keresztül, a hatalmi elit képes lesz irányítani a tömegeket. A Hegeli dialektika egyszerűen arról szól, hogy az uralkodó csoport létrehoz egy olyan problémát vagy válságot, amire az állampolgárok félelemmel reagálnak és megoldást követelnek, mire a vezetők felkínálják azt a megoldást, amit már a válság elindítása előtt bevezetésre szántak, és amelynek segítségével saját maguknak több, az állampolgároknak pedig kevesebb hatalma lesz.

A világ éppen azért tűnik megosztottnak és kaotikusnak, mert a globalista hatalom néhány tagja ilyenné alakította. Olyannyira, hogy bármelyik háborút hozva fel példának az elmúlt 100 évből, egy valamire való alternatív elemző könnyűszerrel szolgáltat ellentmondást nem tűrő bizonyítékokat arra, hogy nemzetközi bankok és elit szervezetetek rángatták a zsinórt mindkét oldalon.

Aki nem képes megérteni a „káoszból rend” elvét, az soha nem fogja megérteni, hogy mi történik.

Az irányított káosz több célt is szolgál. Például elvonja az emberek figyelmét és lehetővé teszi az elit számára más tervek észrevétlen bevezetését.

Sokszor bűnbakként is szolgál, egymás ellen uszítva az eképpen pártokra osztott tömegeket. Erőszakos, destruktív következményekkel járó változások esetén egy könnyen azonosítható gonosszal lehet a legkönnyebben lecsillapítani a tömegeket. A globális célok finomra hangolásához az elitnek szüksége van okosan kihasznált bűnbakokra, ürügyekre.

Például az IMF már jó ideje beszél egy globális valutakosár bevezetéséről, ami az amerikai dollár helyébe lépne.

Micsoda véletlen, hogy Oroszország és a kelet szintén arra szólította fel a Valutaalapot, hogy a dollárt cserélje le az alap által kibocsátott Különleges Lehívási Jogokra (SDRs).

Végül (megint micsoda „véletlen”) az amerikai kormány elit tagjai gazdasági konfrontációba keveredtek Oroszországgal az Ukrajnában végbement irányított puccs segítségével, tökéletes ürügyet szolgáltatva a keletnek arra, hogy ejtse a dollárt és helyébe az IMF által kibocsátott valutát helyezze.

Bár egyesek szerint Vlagyimir Putyin a globalizmus elleni harc éllovasa, az orosz vezető éppen úgy támogatja a Nemzetközi Valutaalapot, mint nyugati kollégái és kijelentette, hogy az eddiginél is komolyabb szerepet szán Oroszország IMF tagságának:

A BRICS esetében számos egymással egybeeső stratégiai érdeket találunk. Elsőként a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer megreformálására vonatkozó közös szándékot, ami jelen formájában igazságtalan a BRICS országokkal és az új gazdaságokkal szemben. Aktívabb szerepet kell vállalnunk az IMF és a Világbank döntéshozói rendszerében. A nemzetközi monetáris rendszer nagymértékben függ a dollártól, vagy pontosabban, az amerikai hatóságok pénzügyi politikájától. A BRICS országok ezen szeretnének változtatni.

Igen Vlagyimir. Pontosan ezt akarják a társadalom manipulálói is az IMF-nél.

Talán kezd kirajzolódni a módszer: probléma, reakció, megoldás. Gazdasági vagy fizikai háborút indítanak kelet és nyugat között, a dollár pedig elvérzik a folyamat során. A tömegek igazságos és kiegyensúlyozott alternatívát követelnek a dollár, mint tartalékvaluta helyébe, hogy visszatérhessen a stabilitás. Az amerikaiak Oroszországot és a keletet vádolják pénzügyi problémáik kialakulásáért. A kelet pedig a pimasz nyugatot hibáztatja bukásáért. Érdekes módon egyik oldal sem vádolja a bankárokat, akik az egész csapásért felelősek. Az elit pedig megjelenhet a színen, mint geopolitikai megváltó és egy mindkét oldal számára szimpatikus Bretton Woods típusú megállapodással bebiztosíthatja a megálmodott globális valutarendszert. A globális valutával és hatalommal a helyén pedig már nincs messze a teljes globális kormányzás. Káoszból rend.

Céljait tekintve a folyamat inkább pszichológiai, mint politikai jellegű. Feltehetik a kérdést, hogy amennyiben az elit már teljes hatalommal bír a bankok és kormányok felett, minek neki egy globális kormány? A válasz, hogy ezek az emberek nem titkos, hanem nyílt globális kormányt akarnak. Azt akarják, hogy elképzelésüket a létezés tényeként fogadjuk el, mert csupán akkor tekinthetik győztesnek magukat, ha a hazugságukban való részvételt önként vállaljuk.

Az I. Világháború eredményeként létrejött a Nemzetek Szövetsége és azon vélekedés, hogy a szuverenitás szétválást és katasztrófát szül.

A II. Világháború az Egyesült Nemzetek Szövetsége és a Nemzetközi Valutaalap megalakulását eredményezte. Úgy gondolom, hogy egy harmadik világháború veszélye nehezedik a világra, amiben a monetáris fegyverek nagyobb szerepet kaphatnak a tömegpusztító fegyverekhez képest.

Lássuk be, hogy a globális egység minden egyes feltételezett bomlasztása végül erősebb központosítást eredményezett és erről a szkeptikusok általában megfeledkeznek.

A válságok alakulása arra enged következtetni, hogy a következő háború már a teljes globalizációt hozza el, amit az elitisták kis csoportja, a „bölcs uralkodó” szerepét öltve magára vezet majd, hogy békét és harmóniát hozzon a tömegeknek. Eközben a szkeptikusok minden józanész ellenére váltig állítják majd, hogy az egész csak a véletlen műve, és az események valahogy éppen az uralkodók kifejezett igényei szerint alakultak, így valósulhatott meg legfőbb vágyuk: a teljes globális diktatúra.

Forrás: alt-market.com

Időkjelei: „Ezután felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, és ezt mondta neki: “Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.” Lukács 4:5-7