Világosan kivehető hogy mely területeket vették el még tőlünk. Délvidékhez nemcsak Vajdaság tartozik, hanem azok a területek, magyar lakta városok, települések, falvak is amelyek Horvátország, Szlovénia és Ausztria területén találhatóak.

Így Kell Hamisítással Történelmet Csinálni

5. befejező rész

Az I. Világháború után a párizsi békekonferencia a Jugoszláv-Magyar határt a Mura és a Rába vízválasztóján húzta meg. Így került a Mura-vidék (Prekmurje) a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, a későbbi Jugoszláviához, s maradt Magyarországon az un. Porabje, mintegy 5.000 szlovénnel.

A Magyarországtól elcsatolt mintegy 940 négyzetkilométernyi terület, 169 települése közül 28-nak a lakossága, szinte teljes egészében Magyarokból állt. A jugoszláv (szerb) hadsereg 1919. augusztus 12-kén vonult be a Mura-vidékre. A nagyhatalmi döntés- mint Burgenland esetében is – kompenzációt is jelentett, ez esetben az új délszláv állam számára, az Olaszországhoz került, és az Ausztria birtokában maradt szlovén lakta területekért.

A térség három ország – Jugoszlávia, Magyarország és Ausztria – perifériájává változott. Az Eszterházy-birtokot nem az azt megművelő magyar cselédség, hanem a helyi, és az Olaszországhoz került területekről áttelepített szlovének között osztották fel, ellentéteket gerjesztve az őslakosok és a „kolonialisták“, a Magyarok és a Szlovének között.

Egy sor magyar falu szélén épültek új falurészek ( Petesháza, Hosszúfalu, Pince, Gyertyános, Hídvég,Kámaháza) a telepesek számára, sőt Benica-Benice néven egy önálló telepes falu jött létre. A föld és megélhetés nélkül maradtak körében pedig, folytatódott a kivándorlás, és a szezonmunka az USA, Németország és Franciaország felé.

A regionális kapcsolatok megszakadtak: a murivadékiek többé nem járhattak át aratni a dunántúli nagybirtokokra, megszűnt a vasúti összeköttetés Muraszombat és Körmend, majd Lendva és Rédics között. 1923-tól Muraszombat új vasútvonalon – Omozson át – kapcsolódott Mariborhoz.

 

 

A II. Világháború idején a területet visszacsatolták Magyarországhoz ( 1941. április 16.-ka és 1945. április 3) A magyar adminisztráció kiépítésekor, 1941-ben, sajátos módon, tízezrek vallották magukat Szlovén-Horvát anyanyelvűnek, de Magyar nemzetiségűnek, a Mura vidéken és Muraközben. A magyar hatóságok a telepesek, és a megbízhatatlannak minősítettek közül több mint 600 személyt internáltak rövidebb-hosszabb időre, a sárvári táborba.

Őrvidék: Nyugat – Magyarország osztrák elszakítottságú országrésze. A „Burgenland“ kifejezés száz éve még ismeretlen volt! A kedves sógorok akkor találták ki amikor az első világháborút egymás oldalán elvesztettük, és hogy hogy nem, ők is sorba álltak egy jó kis magyar termőföldért, több megyényi magyar területért, pedig vesztes országként, ugyan mi keresnivalójuk volt a rablásban? Bezárult a kör, és ha nem lett volna a nyugat-Magyarországi ellenállás, akkor a határ valahol Celldömölk mélységében húzódna meg! Egy szó mint száz, az előre megtervezett rablás hazánk ellen sikeresen záródott le, és pecsételődött meg a trianoni szerződéseknek köszönve.

Azt a feladatot amely a történelem megíróinak köszönve létrejött, a mi számunkra egyetlen szóban kell összefoglalni, revízió! Senki sem mondhatja, hogy nem így van! Senki sem tarthatja fenn a mostani államhatárokat, és körülményeket, amelyek időközben azt eredményezték, hogy a kivándorlás tovább folyik, minden leszakított területről! A Magyarság drámai fogyatkozása kézzelfogható! A legújabb „kolosszális húzása“ a mai kormánynak az, hogy Orbán Viktor megerősítette, Kárpátalja megmarad Ukrajna tulajdonában, mert nekünk semmi, de semmi határkiigazítási szándékaink nincsenek, és nem is lesznek!

Gyönyörű üdvözlet a kommunista múltból egy olyan kormány által, amely folytatja azt, amit a kommunisták, parancsra vittek véghez! Vajdaságban rohamosan csökken a Magyarság létszáma, de mi a Szerbekkel történelmileg, magas szintű, jó viszonyban vagyunk! Szlovákiában sem különb a helyzet miközben a leszakított területeken magyar anyanyelvű, magyar politikusok az ellenségeinkkel együtt indulnak, ellenségeink pártjának színeiben, a választásokon! Olybá tűnik, hogy a hazaárulás vonzóbbá vált, mint valaha! Én úgy hiszem, hogy ez a jelenség, annak a traumának a következménye, amit Trianonnak nevezünk.

Persze vannak tudatos, és lelketlen, gerinctelen hazaárulók, elegen. Közben az anyaországban, a csonka országban, egyre erősödik a „baloldal“ és az idegenek továbbra is ott vannak nemzetünk idegközpontjaiban, az MTA a kezükben,megfizetett gazemberek nyugodtan rombolhatják a „kisebbség jogai védelmének“ jelszava alatt, a többség létét.

 

 

Államalapítási ünnepről csacsog a kormány augusztus 20-kán, miközben kevesen tudják (mert nem szabad), hogy István király sohasem volt államalapító, mert nekünk már előtte volt államunk! A történelemkönyvek még ma sem azt adják a gyerekeknek, ami az igazság nemzetünkről, hisz azt sem a nemzeti érzelmű hiteles történészek írhatják meg! Legújabban pedig, végérvényesen nyilvánvalóvá vált a színművészeti akadémia diákjainak tüntetéséből, hogy már régen, kultúrharc folyik hazánkban minden betűért,, minden költőért és színdarabért.

Egy rövidke kitérő ennek kapcsán. Szabadkán a Népszínházban, amikor édesapám volt az igazgató, egy jelszó volt látható a háta mögött a falon:

„ A színháznak önfeláldozó színészekre van szüksége, mert azok tartják a színházat, a művészetet életben!“

A kilakoltatások zavartalanul folynak tovább, mint egy, az „egészséges életmód“ számára oly fontos sportközpontok. Mielőtt azonban bárki felkapná a vizet, vegye tudomásul, nem arról van szó, hogy a sport nem kell, vagy nem jó! De arról igen, hogy akkor sem szabad a kilakoltatásokat tovább folytatni, a kilakoltatottaknak vissza kell adni otthonaikat, munkát adni és biztosítani egy emberséges, nyugodt életet, éppen olyat, amilyet a kormány naponta hangoztat! Vagyis a kormány, a bankok oldalára állt! Vajon nem azért mert a FIDESZ-KDNP is a bankok kezében van? A háttérben pedig igenis van egy csendes, alattomos bevándoroltatás!

Köszönöm valamennyiük figyelmét és türelmét.

Pataky Zoltán

Első rész Második rész Harmadik rész Negyedik rész Ötödik rész