Afrikában élnek már most is a legszegényebb emberek a bolygón, a legkevesebb gazdasági tevékenységgel, de még őket is büntetnék a globális felmelegedés okozásában való részvételükért.

A tudósok szerint bogarakat, például legyeket és sáskákat kellene enniük, és meg kellene szabadulniuk a sok büdös szarvasmarhától. Eközben Afrika gazdag erőforrásai a földben maradnak, az emberek pedig a szegénység körforgásában vergődnek. ⁃ TN Editor

A Malabo Montpellier Panel nevű tudóscsoport májusban közzétett egy jelentést, amely arra ösztönözte Afrikát, hogy fejlesszen ki egy "fenntartható biogazdaságot" olyan innovatív technikák segítségével, mint például a legyekből készült muffinok és fasírtok.

A jelentés, amelynek címe: A természet megoldásai: Policy Innovations & Opportunities for Africa's Bioeconomy" (Politikai innovációk és lehetőségek Afrika biogazdasága számára) címmel a legújabb része annak a bizarrul kitartó környezetvédő őrületnek, hogy az emberek bogarakat egyenek. A mainstream médiában minden évben megjelennek a rovarok, mint "fenntartható" fehérjeforrások értékéről szóló cikkek, általában az állattenyésztő ipar által kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségére és maguknak az állatoknak a hátsó feléből származó panaszokkal fűszerezve.

A New York Times például 2022 februárjában a "The Joy of Cooking (Insects)" (A főzés öröme (rovarok) című cikket dicsérte. A Time magazin pontosan egy évvel korábban magyarázta el, hogy "Hogyan segíthet megmenteni a bolygót a rovarokat evő emberek".

A malabói Montpellier Panel májusban úgy érvelt, hogy "az élelmiszerek, az üzemanyag és a műtrágya növekvő költségei, valamint a [kínai koronavírus] és az éghajlatváltozás hosszabb távú hatásai" Afrikát tökéletes laboratóriummá teszik egy újfajta, az egész kontinenst átfogó "biogazdaság" létrehozására, amely állítólagosan táplálná a robbanásszerűen növekvő népességet és munkahelyek millióit teremtené meg.

E javaslatok némelyike viszonylag szerény, mint például a népszerű gyümölcsök és zöldségek betakarításának jobb módszereinek kifejlesztése, míg mások keményebb diónak bizonyulhatnak, mint például a tólegyek rajainak "ehető élelmiszerek, például kekszek, muffinok, húsos kenyerek és kolbászok" közé való beverése.

 

 

"Ami a bioenergiát illeti, a kávéhéjból és -pépből biogázt állítanak elő, a gyümölcshulladékból pedig bioalkanol-gélt, amely füst és korom nélkül ég el. Ezáltal a beltéri főzés egyszerre környezetbarátabbá és kevésbé egészségkárosítóvá válik, különösen a nők számára, akik ennek a felelősségnek a nagy részét viselik" - érvelt a testület.

A "biogazdaság" fogalma meglehetősen tág lehet, mivel magában foglalja egy jó részét annak, amit prózaibb módon mezőgazdaságnak nevezhetnénk. A biogazdasági stratégiák általában az új technológiák használatát ösztönzik, elítélik a fosszilis tüzelőanyagokat, és a "fenntarthatóság" fogalmát hangsúlyozzák azáltal, hogy állati termékek helyett növényeket és rovarokat használnak.

Afrika bőséges növény- és állatvilága a biogazdasági elméletek népszerű kísérleti terepévé teszi, különösen a wuhani koronavírus-járványt követően, amelyet széles körben a meglévő gazdasági rendszerek ellenőrzésének és "átállításának" arany lehetőségének tekintenek.

A világjárvány a globális hajózásban is komoly problémákat okozott, amelyek még mindig nem tisztultak ki teljesen. A biogazdaságok elméletileg önellátóbbak, mivel a szükséges növényeket és rovarokat helyben takarítják be.

A Reuters szerdán Dél-Afrikát és Ugandát emelte ki sikeres biogazdasági kísérleti programok példájaként:

Dél-Afrika például úgy értékelte, hogy biogazdasága 2007 és 2020 között a bruttó hazai termék 8%-át adta, és akár 16 millió munkahelyet is teremtett - ennek mintegy 70%-át az élelmiszer- és italiparban és a mezőgazdaságban.

Az egyik legsikeresebb termék egy szúnyogriasztó gyertya, amelyet egy őshonos növény olajából készítenek, és amely már országszerte kapható a nagyobb kiskereskedelmi láncokban.

 

 

Uganda azon kevés afrikai országok egyike, amely nemzeti biogazdasági tervet dolgozott ki, amely az élelmiszerekre, a mezőgazdaságra és a hagyományos gyógyszerekre irányul, míg Namíbia az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével együttműködve dolgozza ki első nemzeti biogazdasági stratégiáját.

"A fenntarthatóság és a változó éghajlathoz való alkalmazkodás megköveteli a biológiai és ökológiai erőforrások körültekintőbb felhasználását. Ez magában foglalja azt is, hogy hogyan lehet ezeket az erőforrásokat olyan innovatív termékek előállítására felhasználni, amelyek hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez, az erőforrások megőrzéséhez és a biológiai sokféleség védelméhez, miközben új és jól fizető munkalehetőségeket teremtenek" - mondta Ousmane Badiane, a Malabo Montpellier Panel társelnöke a Reutersnek.

A Reuters azonban morogva megjegyezte, hogy még ezek a biogazdasági sikertörténetek is inkább "védett területeken félretett kis projektek, valódi befektetés nélkül", mintsem a drámaian eltérő fenntartható gazdasági rendszerekbe történő masszív regionális átalakulások.

Az afrikai biogazdasági kísérletek mögött az éghajlatváltozással foglalkozó közösségben még mindig meglévő aggodalom áll, hogy Afrika hatalmas és növekvő népessége ugyanazt az életszínvonalat fogja követelni, mint a nyugati világ, és eközben óriási mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot fog fogyasztani.

Egyes afrikai vezetők ezt már kitalálták, és kissé felháborodtak azon a feltételezésen, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem azt jelenti, hogy örökké alacsony energiafogyasztású, bogárevő szegénységben kell élniük.

https://www.pokolafoldon.hu/blog/hagyd-oket-bogarakat-enni-tudosok-elmondjak-az-afrikaiaknak-hogyan-nyaljak-be-a-klimavaltozast