Az internetet gyakran egy globális közösséghez hasonlítják, de a világ lakosságának kétharmada nem rendelkezik hozzáféréssel: a távoli vagy fejlődő országokban élők számára a kapcsolat gyakran elérhetetlen. Megszoktuk, hogy az internetszolgáltatások számos technológián keresztül biztosíthatók - telefonvonalak, televíziós kábelek és optikai szálak, hogy csak néhányat említsünk -, de az elképzelés, hogy az internetkapcsolat légi vagy műholdas forrásokon keresztül valósuljon meg, még mindig elég távolinak tűnik. Ennek ellenére a világ néhány legtehetségesebb technológiai cége már dolgozik azon, hogy a sztratoszférán keresztül csatlakoztasson minket.
Ezt az elképzelést gyakran szkeptikusan fogadják - nem utolsósorban az 1990-es évek számos sikertelen projektje miatt, amikor a műholdakkal támogatott összeköttetésért folytatott verseny igazán elkezdődött. Az egyik figyelemre méltó eset a Motorola által támogatott Iridium volt, amely 1999-ben csődöt jelentett, miután 5 milliárd dollárnyi befektetést vonzott, de valójában... nos, nagyon keveset szállított. Ahhoz, hogy a rendszer a tervek szerint működjön, 66 műholdból álló hatalmas hálózatra volt szükség, amelynek rendkívüli költségei miatt a cég nem tudta törleszteni 1,5 milliárd dolláros adósságát. A helyzetet tovább rontotta, hogy a vállalat előfizetői bázisa csekély 10 000 volt, ami nem meglepő, tekintve, hogy a kompatibilis készülékek 3000 dollárba kerültek, a beszélgetési idő pedig percenként öt dollárba.
Hasonlóképpen, a Loral Corporation és a Qualcomm által támogatott Globalstar projektet is késések és bonyodalmak gyötörték az 1991-es indulástól kezdve. Az egy évtizeddel később bekövetkezett csőd a pazarló költekezés és a növekvő adósságok miatt következett be.
Magasabbra emelve
Ugorjunk azonban előre napjainkba, és a sztratoszféra meghódítására irányuló erőfeszítések sokkal meggyőzőbbek. Nem meglepő módon a Google áll a mezőny élén, amely tavaly jelentette be a Project Loon-t, a "ballonnal működtetett internetet mindenkinek". A Google felfújható, napenergiával működő, ballonszerű kapszulái szoftveres algoritmusok segítségével azonosítják a légköri áramlatot, amelyben haladniuk kell, hogy internetkapcsolatot biztosítsanak egy adott helyre. A Föld felszíne fölött 20 km magasságban a léggömbök együttesen egy globális kommunikációs hálózatot alkotnak, amely antennákon keresztül képes összekapcsolni a felhasználókat.
Az év elején a Google azt is bejelentette, hogy felvásárolja a Titan Aerospace-t. A remények szerint a Titan napenergiával működő drónjai hozzájárulnak majd az internet-hozzáférés kiterjesztéséhez a fejlődő országokban.
Márciusban a Facebook bejelentette, hogy napenergiával működő drónok, lézerek, valamint alacsony Föld körüli pályán keringő és geoszinkron műholdak segítségével kívánja növelni a globális összeköttetést. A lépés az Internet.org tavalyi elindítását követi, amely a Facebook és számos más technológiai cég közötti partnerség, amelynek célja, hogy áthidalja a fejlődő világ lakosai számára az internetkapcsolat hiányosságait.
Szuverén kifogások
Bár mind a Google, mind a Facebook szándékai csodálatra méltóak, kétségtelenül kemény ellenállásba fognak ütközni a kormányok részéről, amelyek nem akarják, hogy nyugati gyártmányú gépek behatoljanak a légterükbe. Bár a nagyobb összeköttetés előnyei nyilvánvalóak, az a kilátás, hogy a kommunikáció külföldi szolgáltatókon múlik, eléggé elbizonytalanítja a hatóságokat ahhoz, hogy ne engedelmeskedjenek.
Ettől függetlenül a nagyobb összeköttetés céljának eléréséért dolgozók közül sokan úgy vélik, hogy az internet-hozzáférés alapvető emberi jog. Amíg az olyan vállalkozó szellemű cégek, mint a Google és a Facebook ilyen ütemben haladnak, a globális összeköttetés lehetősége egyre valószínűbbnek tűnik.
A Google Project Loon magyarázata
01
A
léggömbök a rajtuk lévő napelemekből nyerik az energiát, és a "Loon
Mission Control"-ból irányítják őket, ahol a személyzet nyomon
követheti a pozíciót, a magasságot, az emelkedési sebességet, a nyomást
és más változókat.
02
A
léggömbök 20 km magasan lebegnek. Itt a földi sztratoszféra különböző
rétegei jól meghatározott irányokban mozognak: e rétegek között fel-le
mozogva a ballonok csoportokban tarthatók.
03
A
léggömbök láncolatban mozognak a Föld körül. Amint az egyik elhagy egy
adott helyet, a következő ballon veszi át a helyét. Ez azt jelenti,
hogy a földi felhasználóknak minimálisan megszakad a kapcsolatuk.
A
Project Loon diagramja: a nagy sávszélesség fenntartása a nagy
távolságok miatt nehéz, de lehetséges, mivel a Loon rádiókat és
antennákat úgy tervezték, hogy minden idegen jelet kiszűrjenek.
04
Bár
a léggömbök jóval a legtöbb légi forgalom felett vannak, irányítóiknak
a fel- és leszállás során kommunikálniuk kell a légiforgalmi
irányítással. Ennek az együttműködésnek a biztosítása akadályt
jelenthet.
05
A földi felhasználók speciális antennákra lesznek csatlakoztatva, amelyek kommunikálnak a léggömbökkel.
Az antennák kör alakja segít ellensúlyozni a műholdak változó távolságát.
06
A
léggömbök egymás között továbbítják a földről érkező információkat,
amíg az adatok el nem jutnak egy olyan léggömbhöz, amely egy földi
állomás és azon keresztül egy internetszolgáltató hatótávolságán belül
van.