Franciaországot kiutasították Maliból, és befolyása Afrikában egyre csökken

 Franciaország 2013-ban kezdte meg katonai műveleteit a Száhel-övezetben, hogy leverje a lázadást Mali északi részén, az egykori francia gyarmaton. A lázadó és terrorista csoportok ezután újraszerveződtek, hogy megtámadják az ország központját, ami teljes körű lázadást indított el. Közel egy évtized elteltével a lázadókat még mindig nem sikerült megfékezni, és az országban folyamatosan nőtt a terrortámadások száma, az erőszak pedig átterjedt a szomszédos országokra.

A növekvő feszültségek végül a két ország közötti kapcsolatok teljes megromlásához vezettek.

Mali tavaly januárban kiutasította a francia nagykövetet, 2022. július 31-én pedig a nemzeti televízióban a mali kormány azt követelte Macron francia elnöktől, hogy hagyjon fel a Malival szembeni "neokolonialista, paternalista és lekezelő magatartásával".

Ez idő alatt Mali azzal vádolta Franciaországot, hogy többször megsértette légterét, kémkedéssel, felforgatással és azzal, hogy megpróbálja megosztani az országot.

Végül Mali orosz magánbiztonsági vállalkozók segítségét kérte, hogy betöltsék azt a vákuumot, amelyet Franciaország hagyott maga után, miközben Franciaország az országból való kiutasítása után Nigerbe és Burkina Fasóba vonult vissza.

Májusban újabb puccskísérletre került sor. A puccsot a Nyugat támogatásával tervezte ki néhány mali tiszt. Az a tény, hogy a puccskísérletet az oroszbarát erők támogatásával sikerült megakadályozni, azt bizonyítja, hogy Moszkva milyen szerepet és lehetőségeket adott Malinak az ország saját stratégiai biztonságának kialakításában és helyreállításában.

Augusztus 8-án a Yerewolo polgári platform tagjai azt követelték, hogy az ENSZ többdimenziós integrált stabilizációs missziója Maliban (MINUSMA) szeptember 22-ig hagyja el Malit.

A misszió tízéves jelenléte alatt a térségben nem tudott megbirkózni a megbízatás fő feladatával, azaz a polgári lakosság biztonságának szavatolásával. A terrorista csoportok elleni küzdelem helyett a MINUSMA tagjai természeti erőforrások csempészésével, erőszakkal és civilek megölésével foglalkoztak.

Ez egy újabb kudarc Franciaország számára, amelyet 2021-ben szintén kiutasítottak a Közép-afrikai Köztársaságból, miután nem sikerült megfékezni a lázadókat az országban, és helyükre orosz magánbiztonsági vállalkozókat állítottak, akik széles körben sikeresen stabilizálják az országot. Kamerun nemrég védelmi szerződést is kötött Oroszországgal.

Egy másik afrikai ország, amely Franciaországon kívül más partnereket is fontolgat, Algéria, amely jelenleg a Kínát, Oroszországot, Brazíliát, Indiát és Dél-Afrikát tömörítő BRICS gazdasági blokkhoz való csatlakozást fontolgatja.

Egyértelmű, hogy az afrikai nemzetek számára Franciaország már nem a stabilitás legjobb garanciája.

Franciaország folyamatosan veszít befolyásából Afrikában, és Macron 2022 júliusában azt mondta, hogy Franciaországnak "újra kell gondolnia minden (katonai) álláspontunkat az afrikai kontinensen".

Remélhetőleg a francia kormány újragondolja és megérti, hogy ahhoz, hogy sikeres legyen Afrikában, partnerként kell kezelnie más országokat, nem pedig gyarmatként. Azt is meg kell értenie, hogy nem lehet sikeres a globális terrorizmus ellen - ha egyáltalán ez a valódi célja - az Oroszországgal való együttműködés nélkül, és hogy fel kell adnia azt a tisztességtelen narratívát, miszerint Oroszország pusztító erő a világban.

Ez ellentétben áll az orosz kormány és külügyminisztere, Szergej Lavrov Afrikával kapcsolatos megközelítésével, akik elfogadják, hogy a világ többpólusú, minden országnak megvannak a saját érdekei, szabadon követhetik a saját jövőjüket, és nem szabad, hogy a nyugati hatalmak megfélemlítsék őket, hogy az amerikai birodalom hegemóniája alá kerüljenek.

https://southfront.org/france-expelled-from-mali-and-its-influence-over-africa-is-waning/