2015. június 4., csütörtök

Kezdődik? – Könnygázzal fújták le a méltatlankodó devizahiteleseket a bankban

Balog István
Balog István, a támadást követően

…”S. Eta a felvett 480.000 Ft-ra azt követően, hogy 900.000 Ft – ot kifizetett, még 1.500.000 forinttal tartozik…”

“A bank biztonsági őre válaszként úgy lefújta könnygázzal, hogy még a bankfiókot is be kellett zárni az elviselhetetlen állapot miatt…”

Tatár József, az Otthonvédelmi Tanács elnöke írja: “Balog István, a Jogállamért Egyesület elnöke  amolyan modern kori kuruc-labanc összecsapásba keveredett, mint 312 évvel ezelőtt Esze Tamás.”
“Esze Tamás a Rákóczi szabadságharc kitörésének meghatározó alakja abból tartotta el családját, hogy sót szállított Máramarosból Debrecenbe. 1702 -ben a tiszaújlaki sóház osztrák tisztviselői hamisan megvádolták só lopással, elvették a sórakománnyal teli szekerét és kifosztották tarpai portáját.
Ezzel ellehetetlenítették, és bujdosóvá tették.  Esze Tamás amint tehette elégtételt vett, 1703. május 24-én reggel bujdosókból és károsultakból álló két gyalogoscsapattal és 40 lovassal rajtaütött a tiszaújlaki sóházon, a 15 főnyi őrségből négyet levágtak, a többi beállt közéjük, de ami  fontos, és ez az esemény a  Rákóczi szabadságharc hadi eseményeinek kezdetét jelentette.

312 évvel később:

Balog István a Jogállamért Egyesület elnöke  betért az egyik jelenkori sóhivatalba, osztrák tulajdonú Raiffeisen bankba, hogy számon kérje, miért fosztották ki aljas módon egy általa képviselt károsultat, miért lehetséges az, hogy S. Eta a felvett 480.000 Ft-ra azt követően, hogy 900.000 Ft – ot kifizetett, még 1.500.000 forinttal tartozik.
Megkérdezte azt is, hogy ha ilyen feltételekkel magánszemély folyósított volna hitelt, akkor a jelen törvények szerint vajon hol töltené a szabadidejét, illetve jegyzőkönyvet kért arról, hogy miért nem tudnak az ügyben tájékoztatást adni az alkalmazottak. A sóhivatal/bank biztonsági őre válaszként úgy lefújta könnygázzal, hogy még a bankfiókot is be kellett zárni az elviselhetetlen állapot miatt.
Vagyis: Meg meri tenni egy osztrák tulajdonú kifosztó Magyarországon,  hogy egy hivatalos minőségben eljáró érdekvédőt, egy jogos panasz kapcsán könnygázzal terrorizáljon. Nos itt kezd aktuálissá válni a hasonlat Balog István, és Esze Tamás között.
Esze Tamás amint meg tudta szervezni az ellenállást bizony visszatért, és ütött akkorát, hogy szabadságharc lett belőle, mert nem tűrte, hogy megalázzák és kifosszák sem magát, sem a hozzá hasonlókat. Abban biztos vagyok, hogy Balog István sem hagyja annyiban, és hogy igazságunk legyen, mellette a helyünk, és azok mellett, akik az igazság miatt vállalják a konfrontációt is.”

Így packázik a bank az ügyfelekkel – A történtek részletezése, s hátterei:

…”Először arra voltunk kíváncsiak, hogy a kölcsönszerződés kezdetétől a szerződés felmondásáig, mennyi befizetése van könyvelve a bankban az ügyfélnek? Erre a kérdésünkre ezen a napon már másodszor sem tudtak választ adni…”

Balog István, a Jogállamért Egyesület elnöke írja: “Kölcsön történet mai nézőpontból. II. rész. 2015. Június. 02.
Ügyintézés az előzőnapi ügyfél elmondása alapján: De. 10.00 óra, Örs vezér tér, Raiffeisen bank.
A bankban az ügyfél tájékoztató oszlopon kinyomtatva azok a dokumentumok, melyeket az ügyfélnek ügyei intézése során alkalmazni kell. Rengeteg nyomtatvány, olyan ügyfélszámára, aki járatlan a pénzügyekben, – teljesen érthetetlen.
A kijelzőn megjelenik a sorszámunk, és leülünk a banki ügyintézővel szemben. Egy jól szituált, de nagyon kimért fiatalember. Elkezdtük kérdéseinket fel tenni, de sajnos érdemi választ semmire nem tudott adni. Ekkor átnyújtottam neki az előre leírt négy oldalas panaszlevelünket, melyet készségesen átvett, lemásolta és az eredetit aláírva, lepecsételve visszaadta. Ennek ellenére még felmerült bennünk pár kérdés és kérés, amire szintén nem állt módjában válaszolni.
Kértük, hogy ezekről vegyünk fel jegyzőkönyvet. Készségesen kinyomtatott egy panaszbeadvány nyomtatványt,és elmondta hogyan töltsük ki,és írjuk be az arra kijelölt helyre észrevételeinket,kérésünket. Mindez megtörtént, átadtuk lemásolta, egy példányt visszaadott,megköszöntük, elköszöntünk,és távoztunk a bankból.
Délután kb. 14.00 óra. Nem hagyott minket az a tudat nyugton, hogy az előző bankban az ügyintéző nem tudott érdemben felvilágosítani minket. Ezért úgy döntöttünk,hogy egy másik bankban is érdeklődünk. Éppen a nyugati téri Raiffeisen bank esett utunkba. Ide is betértünk: sorszám, kijelző, ügyintéző.
Leültünk, s elkezdtük az érdeklődést. Először arra voltunk kíváncsiak, hogy a kölcsönszerződés kezdetétől a szerződés felmondásáig, mennyi befizetése van könyvelve a bankban az ügyfélnek? Erre a kérdésünkre ezen a napon már másodszor sem tudtak választ adni.
Következő kérdésünk az volt, hogy melyik faktoring cégeknek adták el a követelést és onnan mennyi bekönyvelt összeg érkezett be a bankhoz? Erre a kérdésre sem kaptunk választ.
További kérdésünkre, hogy azoknak a faktoring cégeknek, akiknek eladták a követelést, milyen elérhetőségük van, kaptunk olyan elérhetőségi címet, ahol már voltunk és nem volt található a nevesített faktoring cég. Ekkor kértem az ügyintéző hölgyet, hogy amiről idáig beszélgettünk azt írjuk le jegyzőkönyvbe. Ezt a kérésünket többszöri kérés ellenére is megtagadta az ügyintéző hölgy.
Kezdett a hangulat forró lenni. Igen hangos és erélyes kérésemet sem voltak hajlandóak tudomásul venni. Közöltem a hölggyel, hogy márpedig mi jegyzőkönyv nélkül nem megyünk el. Ekkor jött az igazi fordulat. Azt merték mondani, hogy hagyjuk el a bank épületét, mire mi közöltük, hogyha van jegyzőkönyv, azonnal elmegyünk, – nem akarunk mi többet, csak az elhangzottakról egy jegyzőkönyvet.
Ekkor avatkozott be a banki biztonsági szolgálat az ügybe és közölte velünk, hogy ha nem hagyjuk el a bankot, akkor rendőrt hív. Közöltem vele hogy éppen ideje, hívja, és örömmel meg várjuk a rendőrséget. A következő másodpercekben felálltam, hogy kimenjek a bank elé rágyújtani, – amíg megjönnek a rendőrök, s láss csodát; a hátam mögé került biztonsági őrrel szembe fordulva, mint a hideg zuhanyt, – nyomta rám a paprika sprayt, – majd a mellettem ülő ügyfélre, aki mindvégig egy szót sem szólt. Telenyomta az arcát, miközben élvezkedve nyomta ránk a sprayt, rákiáltott a hetvenéves tanácsadónkra, hogy te is akarsz belőle, s rá is nyomot egy adagot.
Annyi sprayt nyomott ki az ügyféltérbe, hogy a negyven perc múlva érkező rendőrök is prüszköltek.
Előzmények:
A történet 2008-ban kezdődik. Elment az ember a bankba kölcsönért. Kért 400.000-ot. Megkapta a devizában nyilvántartott kölcsönt. Fizette 2010-ig, havi 9.800 forintos részletekben megfizetett a banknak 245.000.-Ftot.
Történetünk szereplője 2010 végén ellehetetlenült a visszafizetéssel.
A bank kiadta a tartozás behajtását egy faktoring cégnek. Természetesen született egy közjegyzői okirat is, aminek alapján a végrehajtást el lehetett kezdeni.
A végrehajtást elrendelő okiratoz készítő közjegyző természetesen elérhetetlen az adós számára. A végrehajtási lapból nem derül ki, hogy ki a végrehajtás megrendelője. A behajtó faktoring cég neve az megvan, de, hogy ki bízta meg a faktoring céget és milyen összegben, az nincs meg.
A bank úgy kért végrehajtást a faktoring cégen keresztül, hogy nem számolt el az ügyféllel.
Az ügy igazi pikantériája az, hogy a közjegyző úgy állított ki végrehajtási okiratot, hogy nem győződött meg arról, hogy a követelt összeg az valós számokon alapszik e, bemondás alapján rendelte el a végre hajtást.
A történetnek nincs vége. A bank eladta a követelést egy másik faktoring cégnek is. Egy másik közjegyző is készített egy végrehajtási okiratot, – természetesen az adós megkérdezése nélkül és a bank bemondása alapján elindította a végrehajtást.
Mai állás szerint 34 hónapja vonják az adós tartozását a nyugdíjából átlagosan havi, 33.000 forinttal.
Ebben az ügyben tehát meg lett fizetve több mint 1.000.000.-Ft,és még nincs vége az ügynek, mert ez állítólag egy jogállam. Ok-és okozati összefüggés pedig az, hogy ma már oda jutott az ügyfél, hogy a lakásának a költségeit sem tudja fizetni a mesterséges ellehetetlenítés miatt.

Meggyőződésem az, hogy több 10.000 ügyfél van ebben a helyzetben. Kérdés csak az, hogy meddig hagyják még magukat zsarolni?…”

***
Források: Hungária Televízió, – Balog István/Jogállamért Egyesület, – Tatár József/Otthonvédelmi Tanács
Összeállította: Szabad Riport

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése