A
rock 'n' rollban európai és afrikai kulturális elemek keverednek, ez a
zene így nem születhetett meg sehol másutt, mint csakis a
szabadkőműves Mekkában; az Egyesült Államokban. Amerikába már a
XVII-XVIII. században sereglettek az európai bevándorlók - az "Új
világ" propagandájának hatására, amit szintén a királyi udvarokba
beépült zsidó tanácsnokok és kufárjaik terjesztették a népek között,
hiszen kellett a munkás kéz az USA felépítéséhez - itt még Új Izrael
helyett, s magukkal hozták zenéjüket és hangszereiket; az Afrikából
túlnyomó részt zsidó kereskedők által rabszolgának elhurcolt feketék
szintén megőrizték hagyományos muzsikájukat, de minthogy tilos volt ősi
hangszereiket használniuk, dalban és táncban vitték tovább az
örökséget. A következő századokban a két kultúra zenéje folyamatosan
hatott egymásra, módosította egymást; hasztalan volt minden előítélet,
minden tiltakozás és minden - gyakran a törvény súlyával megtámogatott -
kísérlet, amely cl akarta különíteni őket. A kölcsönhatásból született
a ragtime, a dzsessz, a wester swing és a blues, idővel a déli
államokban játszott blues megjelent az északi nagyvárosokban is.
Átalakulásával jött létre a városias hangzású rhythm and blues - a rock
'n' roll „szülőatyja".
A tizenéves vásárlóközönség
Akár a
dzsessz és a blues, lényegében a rhythm and blues is fekete muzsika
volt, és eleinte nemigen érdekelte a fehéreket. Bár az is igaz, hogy
nem is igen hallhatták, mert a hanglemez ipar akkori irányítói - ezek
még fehérek voltak - szerint nem volt alkalmas arra, hogy a tömegpiacon
forgalmazzák. A második világháború után azonban megjelent egy
jól körülírható, új társadalomformáló ízléscsoport; az iparrá avanzsált
zenegyár, élükön kivétel nélkül liberális pénzemberekkel, a zsidókkal.
És megcélozták a legbefolyásolhatóbb korosztályt; a tizenévesekét (az
angol teenager szó a 13-19 évesekre utal, a 13-tól 19-ig terjedő számok
végződnek ugyanis a -teen szótagra) és megkreálták a sztárság imagét a hősi szemlélet helyett.
Amikor a fehér tizenévesek megunták szüleik zenéjét, és egyre-másra
vették a rhythm and blues-lemezeket, a nagy lemezcégek félretették
gátlásaikat, és elkezdték támogatni a fekete muzsikusokat. Az ötvenes
évek elejére Muddy Waters, Ray Charles, a Drifters és más blues- és
rhythm and blues-sztárok igazi versenytársai lettek Eddie Fisbernek,
Perry Comonak és más, „skatulyából kihúzott" patyolatfehér énekeseknek.
Megszületik a rock 'n' roll
A
folytatás, a Thirteen Women a következő évben jelent meg, ennek a
B-oldalán szerepelt egy Rock Around the Clock nevezetű dal. Utána jött a
Shake, Rattle and Roll, a Mambó Rock és a Birth of the Boogie.
Csakhogy, az utóbbi szám címével ellentétben, itt nem a „boogie"
született meg. Ahogy Muddy Waters énekelte: „a Rhythm and bluesnak
kisbabája lett, úgy hívták, hogy rock V roll". A Rock Around the Clock
később elhangzott az Iskolatábla-dzsungel című filmben is. A mozikba
tódultak az amerikai és brit tizenévesek, és addig példátlan jelenetek
zajlottak le: a kamaszok kitépték helyükről a nézőtéri üléseket, hogy
több helyük legyen táncolni. A lemez 1954 májusában került be az
amerikai sikerlistára, július 9-cn első lett, és hét heten át megőrizte
vezető helyezését. Ez volt minden idők egyik legnagyobb példányszámban
elkelt kislemeze. A tizenévesek imádták Haley zenéjét, de meglepődtek,
amikor kiderült, hogy az énekes alacsony, pufók és harminc felé jár.
Rock-klasszikusok
A korai
rock 'n' roll nagyjai közé tartozott Little Richard, aki eleinte Bili
Haley mellett lépett fel, Fats Domino, egy rhythm and blues-zenész, és
Jerry Lee Lewis. 1956-ban Lewis elutazott Memphisbe, és felvette Whole
Lotta Shakirí Goin' On című számát. Ezt ma a rock klasszikusai közé
sorolják, akkor a legtöbb amerikai rádióállomás betiltotta, mondván,
hogy túl durva és ízléstelen! Az „ízléstelen" szót gyakran ragasztották
arra a fiatalemberre is, aki egy évvel az előtt készítette első
demólemezét Memphisben, hogy Bili Haley bevonult a stúdióba a Rock
Around the Clockkal. Ez a fiatalember három évvel később, 1956
márciusában került az újságok címlapjára, ekkor jutott be ugyanis a
slágerlistára a Heartbreak Hotel. A következő hónapban negyven millióan
látták, amint elénekelte számát a tévében. És a fiatal Amerika
belészeretett. Az idősebb nemzedék nem fukarkodott a jelzőkkel: „aljas
és ördögi", „üvöltő surmó", „az emberi nem két lábon járó gyalázata",
„zsíros hajú tébolyult, szennyes dalokkal, akinek semmi jövője" és „az
amerikai fiatalság megrontója". Az illetőt úgy hívták: Elvis Presley.
A
popzenének önmagában nincs stílusa, hanem más stílusokat, a folk, a
soul, a country and western elemeit használja föl, hogy minél
eladhatóbbá tegye magát. Pop- és rock-együttesek, szólisták jönnek és
mennek, némelyik az első bombasiker után feledésbe merül, de mások
megkapaszkodnak a közönség tudatában, és tartós karriert futnak be. Elég
a mai sikerlistákra egy pillantást vetni, hogy kiderüljön, hányféle
stílus él egymás mellett. A mai pop- és rock-sztároknak azonban nem
elegendő jól énekelniük vagy gitározniuk. A videó-klipek központi
fontosságúvá lettek, és ez megköveteli, hogy látványosak legyenek. A
videoklipek költsége kezdetben néhány ezer dollár volt, ma jócskán
meghaladhatja a milliót - ám ezt is készségesen kifizetik a
szórakoztatóipar nagymoguljai, akik tudják, hogy a zene is óriási üzlet.
Várhegyi Kálmán