A Tanjug
hírügynökség beszámolója szerint a frissen megválasztott, hivatalát
előreláthatólag február 19-én elfoglaló jobboldali Kolinda
Grabar-Kitarović levélben fordult Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárhoz az egykori
csetnik vajda mielőbbi elítélése érdekében. Természetesen a szerb
kormányzat sem maradt sokáig adós a válasszal, amely akár a bilaterális
kapcsolatok újabb elhidegülését is könnyedén magával hozhatja.
Horvátország első leendő női államfője minden szükséges lépés mielőbbi megtételét kérte, beleértve ez alatt akár még a Biztonsági Tanács összehívását is, így elősegítve Vojislav Šešelj azonnali visszaszállítását Hágába. Meglátása szerint a kedélyek lecsillapításához azonnali ítéletre volna szükség egy későbbi indoklás nyilvánosságra hozatalával, amellyel elkerülhetővé válna a felelősségre vonás elmaradása a vádlott esetlegesen bekövetkező halála esetén (mint ahogyan ez például Slobodan Milošević esetében is történt).
Rasim Ljajić szerb miniszterelnök-helyettes, kereskedelemért és telekommunikációért felelős miniszter, továbbá a különleges törvényszékkel (ICTY) együttműködő nemzeti tanács feje a belgrádi kormányzat nevében ugyanakkor elítélte és durva politikai beavatkozásnak értékelte Grabar-Kitarović levelét, amely szerinte csak a szerb-horvát viszony további romlásához vezethet. Ilyen jellegű, politikai nyilatkozatnak is beillő kéréssel véleménye szerint inkább az ICTY-hez kellett volna fordulni, emellett értetlenségének adott hangot, miért lehet egy jelentéktelen párt első embere még az elnökválasztás után is a horvát belpolitikai közbeszéd kiemelt témája. A történtek ellenére azonban állította, Szerbia a jövőben is a lehető legjobb kapcsolatok ápolására törekszik Zágrábbal.
Kolinda Grabar-Kitarović (forrás:predsjednicki-izbori.hr)
Vojislav Šešelj-t 2003 februárjában helyezték vád alá Hágában, az alapos gyanú szerint számos háborús, illetve emberiesség elleni bűntett írható a számlájára Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és a Vajdaságban 1991 és 1993 között. Mintegy 11 évnyi fogság után tavaly november 12-én helyezték szabadlábra minden különösebb feltétel nélkül, amelyet gyorsan romló egészségi állapota indokolt akkor elsősorban. Betegsége azonban nem akadályozta meg abban, hogy követ dobjon a jugoszláv utódállamok egymás közti viszonyainak egyre inkább csendesedő állóvizébe, kijelentései után pedig (nem nyugszik, míg Vukovár, valamint az egykori Krajinai Szerb Köztársaság területe ismét Nagy-Szerbia része nem lesz) erőteljes politikai kampány indult Horvátországban visszatoloncolása érdekében.
Kaszás Gábor
Horvátország első leendő női államfője minden szükséges lépés mielőbbi megtételét kérte, beleértve ez alatt akár még a Biztonsági Tanács összehívását is, így elősegítve Vojislav Šešelj azonnali visszaszállítását Hágába. Meglátása szerint a kedélyek lecsillapításához azonnali ítéletre volna szükség egy későbbi indoklás nyilvánosságra hozatalával, amellyel elkerülhetővé válna a felelősségre vonás elmaradása a vádlott esetlegesen bekövetkező halála esetén (mint ahogyan ez például Slobodan Milošević esetében is történt).
Rasim Ljajić szerb miniszterelnök-helyettes, kereskedelemért és telekommunikációért felelős miniszter, továbbá a különleges törvényszékkel (ICTY) együttműködő nemzeti tanács feje a belgrádi kormányzat nevében ugyanakkor elítélte és durva politikai beavatkozásnak értékelte Grabar-Kitarović levelét, amely szerinte csak a szerb-horvát viszony további romlásához vezethet. Ilyen jellegű, politikai nyilatkozatnak is beillő kéréssel véleménye szerint inkább az ICTY-hez kellett volna fordulni, emellett értetlenségének adott hangot, miért lehet egy jelentéktelen párt első embere még az elnökválasztás után is a horvát belpolitikai közbeszéd kiemelt témája. A történtek ellenére azonban állította, Szerbia a jövőben is a lehető legjobb kapcsolatok ápolására törekszik Zágrábbal.
Kolinda Grabar-Kitarović (forrás:predsjednicki-izbori.hr)
Vojislav Šešelj-t 2003 februárjában helyezték vád alá Hágában, az alapos gyanú szerint számos háborús, illetve emberiesség elleni bűntett írható a számlájára Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és a Vajdaságban 1991 és 1993 között. Mintegy 11 évnyi fogság után tavaly november 12-én helyezték szabadlábra minden különösebb feltétel nélkül, amelyet gyorsan romló egészségi állapota indokolt akkor elsősorban. Betegsége azonban nem akadályozta meg abban, hogy követ dobjon a jugoszláv utódállamok egymás közti viszonyainak egyre inkább csendesedő állóvizébe, kijelentései után pedig (nem nyugszik, míg Vukovár, valamint az egykori Krajinai Szerb Köztársaság területe ismét Nagy-Szerbia része nem lesz) erőteljes politikai kampány indult Horvátországban visszatoloncolása érdekében.
Kaszás Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése