Az elmúlt években Kína és a szakadár szigetország, Tajvan tartománya közötti kapcsolatok jelentősen megromlottak, de az elmúlt hónapok exponenciális eszkalációhoz vezettek, amely nagy valószínűséggel kicsúszhat az ellenőrzés alól. 2020 óta, amikor a jelenlegi elnököt, Tsai Ing-wen-t megválasztották második ciklusára, kemény retorikája és az Egyesült Államokkal való katonai kapcsolatok erősítése meglehetősen sok frusztrációt okozott Pekingben. Az ázsiai óriás évtizedek óta próbál megegyezni a lázadó tajpeji kormánnyal. Kína számára az elsődleges terület a gazdasági együttműködés a szakadár szigetországgal, amelyből Tajvan jelentős hasznot húzott, és így kulcsfontosságú összekötő kapocs a nyugati gazdaságok és Kína között.

Úgy tűnik azonban, hogy a status quo fenntartása nem áll a washingtoni politikai elit érdekében.  Eltekintve a Kína szakadár szigetországi tartományába tett többszörös magas rangú látogatásoktól - Peking egyértelmű figyelmeztetése ellenére, hogy ezt ellenséges cselekedetnek fogják tekinteni - és a kínai hadsereget közvetlenül fenyegető katonai megállapodásoktól, a harcias imperialista talassokrácia ígéretet tett Tajvan "megvédésére" is. Maga Joe Biden amerikai elnök is legalább négyszer kijelentette ezt. A feszültségek különösen Nancy Pelosi amerikai házelnöknő Tajpejben tett ellentmondásos látogatása során jutottak el a forráspontra. Akkoriban gyakorlatilag nem lehetett hallani a békét követelő józan ész hangját sem az Egyesült Államokban, sem Tajpejben.

Az elmúlt napokban mégis úgy tűnik, hogy valami megváltozott. Tajvan elnöke, Tsai Ing-wen nemrégiben kijelentette, hogy "kizárja a fegyveres konfrontációt Kínával", hozzátéve, hogy a tajpeji kormány "hajlandó együttműködni a Kínai Kommunista Párttal (KKP) egy kölcsönösen elfogadható megállapodás elérése érdekében". Október 10-én, hétfőn, egy országos beszéd során Tsai Ing-wen elnök egyértelműen kijelentette a következőket:

"Szeretném világossá tenni a pekingi hatóságok számára, hogy a fegyveres konfrontáció semmiképpen sem jöhet szóba a két fél számára".

"Csak a tajvani nép szuverenitásunk, demokráciánk és szabadságunk iránti elkötelezettségének tiszteletben tartásával teremthetünk alapot a Tajvani-szoroson túli konstruktív interakció folytatására" - tette hozzá Tsai.

A nyilatkozat a tajpeji kormány részéről a (geo)politikai bölcsesség ritkán látható megnyilvánulását mutatja, és nagyrészt egybeesik azzal, amit maga Kína évek óta kínál. Pekingnek abszolút érdekében áll a tajvani kérdés békés megoldása. Kína szuverenitásának helyreállítása a térségben a pekingi kormány elsődleges érdeke, de az is, hogy ezt a lehető legfájdalommentesebben tegye. Az ázsiai óriás a tajvaniakat saját polgárainak tekinti, és nem akar fegyveres konfrontációt. A Csendes-óceán túloldalán lévő hadviselő hatalomnak azonban más tervei vannak.

Azzal, hogy Tajpejt fegyveres konfliktusba sodorja Pekinggel, az USA megpróbálja destabilizálni Kínát és megfékezni annak páratlan növekedését. Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház elnökének fent említett ellentmondásos augusztusi látogatása kiváltotta Kína válaszlépését, amely Tajvan körüli haditengerészeti gyakorlatok indításával reagált. A nyugati mainstream propagandagépezet "agresszív viselkedéssel" vádolta Kínát, és azzal próbálta forgatni a narratívát, hogy azt állította, Peking tengeri blokádot tart a lázadó tartomány ellen. Úgy tűnik azonban, hogy ez az erőfitogtatás mégiscsak meghozta gyümölcsét, mivel a tajpeji kormány végre hajlandóságot mutatott a "konstruktív párbeszédre".

Tsai elnök azt mondta, hogy Tajvan hajlandó tárgyalni Kínával a "béke és stabilitás helyreállítása érdekében a Tajvani-szorosban", de ez "nem veszélyeztetheti a tajvani nép szabadságát és demokráciáját". A nyilatkozat második része egyértelműen a hivatalos politikai narratíva fenntartásához szükséges. Ugyanakkor a békefelhívás egy lehetséges reálpolitikai megközelítést is jelezhet, amelyre égető szükség van ahhoz, hogy elkerüljük a közvetlen katonai konfrontációt egy olyan szuperhatalommal, mint Kína. Bár Tsai beszélt "Tajvan katonai potenciáljának megerősítéséről" is, teljesen világos, hogy ez biztosan nem változtatná meg az erőviszonyokat a Tajvani-szorosban.

Kína katonai dominanciája a térségben gyakorlatilag vitathatatlan. A világ harmadik legnagyobb légierőjével és a világ egyik legnagyobb és legerősebb haditengerészetével Pekingnek szinte garantáltak az esélyei arra, hogy sikerüljön legyőznie Tajvan katonai erőit. Emellett Kína ballisztikus, cirkáló- és hiperszonikus rakéták sokaságát működteti, amelyek távolról is képesek lennének megsemmisíteni Tajvan légi és rakétavédelmét, miközben a légierő nagy részét megsemmisítenék, mielőtt még felszállhatnának. Ez önmagában, egy tényleges tengeri blokáddal párosulva, akár meg is buktathatná a tajpeji kormányt, és arra kényszeríthetné a szakadár szigetországot, hogy elfogadjon egy Kínának kedvező békeszerződést.
Az USA és más nyugati hatalmak és szatellitállamok nem tudnának reagálni, hacsak nem akarnak közvetlen konfrontációt a nukleáris fegyverekkel rendelkező Kínával. Még abban az esetben is, ha a tajpeji kormány a harc folytatása mellett döntene, Peking közvetlenül a szigetre küldhetné csapatait, és erőszakkal átvehetné az ellenőrzést. Bár az ilyen kétéltű hadműveletek általában a legnehezebb és legveszélyesebbek, amelyeket egy hadsereg véghezvihet, Kína minden bizonnyal képes erre.

Pedig Peking éppen ezt próbálja elkerülni, mivel az ebből eredő pusztítás több tízezer áldozatot követelhet, és hatalmas gazdasági károkat okozhat. A tajvani elnök legutóbbi nyilatkozatai fényében úgy tűnik, hogy a tajpeji kormány végre ugyanerre a következtetésre jutott, és kész tárgyalni. Remélhetőleg ez így is marad, hogy elkerülhető legyen egy újabb, az USA által megrendezett tragikus konfliktus.

https://southfront.org/taiwanese-president-suddenly-realizes-war-with-china-isnt-good-idea/