A bizonytalan elnökválasztás előtt álló Recep Tayyip Erdogan, akit egykor a török köztársaság megkérdőjelezhetetlen vezetőjeként örökségének csúcseseményeként emlegettek, az újraválasztás felé vezető útja akadályokkal terhes.
A hivatali ideje első 20 évének gazdasági csodája mára már halványuló emlék. Az infláció 73%-ra szökött fel, miközben a török líra jelentősen leértékelődött egy olyan környezetben, amelyben közvetlenül is részt vett olyan gazdasági szakértők leváltásában, akik megkérdőjelezték Erdogan kamatlábakkal kapcsolatos gazdaságpolitikai döntéseit. Más szóval Erdogan teljes mértékben ellenőrzése alatt tartja a törökországi gazdasági helyzetet.
Miután az elmúlt években a nagyvárosok irányítását átadta az ellenzéknek, Erdogan azt reméli, hogy a külpolitikában elért győzelmekkel meg tudja fékezni az elégedetlenség hullámát. Egyik legújabb lépése a török fegyveres erők észak-szíriai előretöréseinek sorozata - a 2016-os Eufráteszi Pajzs, a 2018-as Olajág, a 2019-es Béke Tavasza és a 2020-as Tavaszi Pajzs - betetőzése.
Az első három lehetővé tette Törökország számára, hogy előőrsöket hozzon létre és jelentős ellenőrzést szerezzen számos kulcsfontosságú terület felett mélyen szíriai területen belül és a Szíriával közös, közel 900 km hosszú északi határon. Az utolsó hadműveletet kudarcként értékelték, amelynek során Törökországnak egy emlékezetes moszkvai diplomáciai leintés eredményeként 2020-ban át kellett adnia a kulcsfontosságú M4-es autópálya ellenőrzését a Szíriai Arab Hadseregnek. Az M4-es főútvonal Szíria ipari központját, Aleppó városát köti össze Damaszkusszal.
Ankara gyorsan átvette a washingtoni példát, és a terrorizmus (PKK) elleni küzdelemmel indokolta katonai beavatkozását (és a szíriai szuverenitás megsértését). Erdogan régóta tartó viszálya a kurdokkal, hogy biztosra menjünk, soha nem akadályozta meg abban, hogy némileg meghitt kapcsolatot létesítsen az iraki Kurdisztánért felelős hírhedt Barzani klánnal. Ez a közeledés mindkét fél számára nagyon előnyös volt. Washington már régóta szivattyúzza a szíriai olajat az ország északkeleti részén Irakba, ahol az állítólag a Barzani-klán egyik prominens tagja által végzett finomításon esik át, mielőtt Törökországba szállítják, látszólag Erdogan vejének felügyelete alatt.
"Az olaj áramlásának elemzésében Dan Wright, a Shadowproof munkatársa megjegyezte, hogy a Daesh úgy tűnik, "zavarban van" az Izraelnek történő olajeladásokról szóló jelentések miatt. Az Al-Araby arról számolt be, hogy "valaki, aki közel áll [a Daeshhez]", Skype-on keresztül jelentette:
"Hogy tisztességes legyek, a szervezet olajat ad el a kalifátus területeiről, de nem célja, hogy Izraelnek vagy bármely más országnak adjon el olajat" - mondta. 'Kitermeli és közvetítőkön, majd cégeken keresztül értékesíti, akik eldöntik, hogy kinek adják el"."
Szíriában Erdogan lényegében arra törekedett, hogy erőszakkal eltávolítson minden kurd jelenlétet a török ellenőrzés alatt álló területekről. Ez állandó összecsapásokhoz vezetett az Egyesült Államok által fémjelzett Szíriai Demokratikus Erőkkel (de facto az Egyesült Államok által irányított kurd szeparatista kontrák) és társaival, miközben a "nemzetközi közösség" hallgatott az etnikai tisztogatásnak minősülő cselekményekkel szemben, amelyek, mint mindenki tudja, háborús bűncselekménynek minősülnek. Háborús bűncselekmény, amelyet a kurd kontrák is elkövettek, akik az általuk ellenőrzött északkeleti terület nagy részét etnikai tisztogatásnak vetették alá amerikai megbízóik katonai támogatásával.
A múlt héten Erdogan megtette a végső lépést, amikor beszédet mondott AKP-pártjának, amelyben kijelentette, hogy megkezdődnek a műveletek, amelyekkel biztosítani fogják 1,5 millió szíriai menekült visszatérését az Idlíbben és környékén lévő területekre. A szultánnak már régóta egyre több panasszal kell szembenéznie otthonában a gazdaságra nehezedő pénzügyi terhek miatt, amelyek a Törökországban élő mintegy 5 millió szíriai menekült legalapvetőbb szükségleteinek ellátásával járnak. Bár ez a pénzügyi teher korántsem Ankara gazdasági gondjainak központi oka, a szultán a közelgő elnökválasztási kampány egyik központi kérdésének tekinti, amelyet az újraválasztás biztosítása érdekében kíván felhasználni.
Erdogan úgy számol, hogy akkor kerülhet ki győztesen, ha az ifjú törökök forradalmának 2023-as századik évfordulóján sikerül Törökország befolyási övezetét kiterjesztenie azáltal, hogy a szíriai területek jelentős részét de facto annektálja a menekültek betelepítésével, akik viszont Ankarától függenének az ottani szociális szolgáltatások finanszírozásában. Eddig bejelentették, hogy Törökország közel 150 000 előre gyártott lakóegység építését finanszírozta az általa ellenőrzött észak-szíriai területeken.
Ez a projekt azonban valószínűleg még a megvalósítása előtt a saját vesztébe rohan.
Damaszkusz tökéletesen megértette Ankara hatalmi játszmájának következményeit, és csapatokat vonultatott fel, hogy szembeszálljon a török hadsereggel Manbijban és Tel Rifaatban, mivel Ankara célja a stratégiai fontosságú M4-es autópálya ellenőrzésének visszaszerzése.
Moszkva a maga részéről tisztában van azzal, hogy az áttelepítési projekt megvalósulása esetén a szíriai partvidéken lévő saját pozíciói hirtelen nagyon sebezhetővé válnak. Latakia és Tartúsz egy kőhajításnyira van az al-Kaida által ellenőrzött Idlíb rakétarendszereitől, és Moszkva figyelmét nem kerülte el az a perspektíva, hogy ez a kormányzóság a NATO-tag Törökország proxy erőinek toborzótartalékává válik.
Annak érdekében, hogy rendkívül világos és egyértelmű üzenetet küldjön Ankarának, az orosz légierő a vizsgált területen lévő török csapatok koordinátáinak felhasználásával egy masszív bombázási kampány szimulációját kezdeményezte.
Erdogan minden jövőbeni tárgyaláson feltehetően arra fogja használni Törökország vétójogát Svédország és Finnország NATO-felvételével szemben, hogy engedményeket csikarjon ki Moszkvától Szíriában. Moszkvának kedvez, hogy Törökország blokkolja mindkét ország NATO-tagsághoz való csatlakozását.
Moszkva azonban egyre inkább ugyanannak az egyenletnek az összetevőjeként tekint a két geopolitikai szférára, Ukrajnára és Szíriára. Ahogyan Szergej Lavrov orosz külügyminiszter nemrég kijelentette: "A Nyugat totális háborút hirdetett ellenünk".
- Forrás: 21stcenturywire.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése