Gyöngyösi
Márton, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke kijelentette; a
NATO legutóbbi csúcstalálkozója óta végleg elhagyta korábbi védelmi
doktrínáját, és demonstratív jelleggel kinyilvánította Oroszország
elleni offenzív céljait. Ha nincs más lehetőség a háború elkerülésére,
Magyarország ki kell lépjen a NATO szervezetéből.
Gyöngyösi
Márton nemzetközi sajtóorgánumoknak adott, az atlantista fősodorba
gyakran nem illeszkedő nyilatkozatait idehaza rendszerint figyelmen
kívül hagyja a sajtó, miközben a politikus az Országgyűlés külügyi
bizottságának alelnökeként nagy mértékben árnyalja más országok
lakosságának Magyarországról alkotott képét. Amikor egy nemzetközi
sajtóorgánum október 23-án arról számol be, hogy Magyarországon a
legerősebb ellenzéki erő politikusa a NATO-tól való függetlenedés
lehetőségét veti fel, más országokban okkal feltételezhetik, hogy
Magyarországon a forradalom emlékezete lassan átlényegül, és napjaink
függetlenedési törekvései már az euro-atlanti katonai tömb ellen
irányulnak. A hazai sajtót szemlélve azonban nyomokban sem
találkozhatunk ilyesmivel.
Október
21-én Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kijelentette,
hogy a NATO fokozott katonai jelenléte Magyarországon nem Oroszország
ellen irányul, és nem fenyegeti a magyar-orosz kapcsolatokat. A NATO új
parancsnoki központja Magyarországon, a hullámokban több ezer amerikai katona érkezése, az amerikai páncélos haderő és légierő jelenléte
Magyarországon a külügyminiszter szerint nem fenyegeti egy olyan
országgal ápolt kapcsolatainkat, amellyel szemben a NATO vezetői
jelenleg is háborús retorikát folytatnak. Gyöngyösi Márton szerint
azonban a NATO csak ürügyként használja az ukrán válságot arra, hogy
fokozza katonai jelenlétét az orosz határ mentén.
Mindezt
nehéz is lenne megkérdőjelezni: Magyarország ugyanis csak egyetlen
ország a NATO által épített frontvonalon, amely a Norvég-tengertől a
balti országokon át Lengyelországon, Ukrajnán át a Fekete-tengerig
húzódik (az orosz határ mentén), majd Törökországon át a szíriai-iraki
háborús övezetben folytatódik, és jelenleg mindegyik frontországba
özönlenek az amerikai csapatok. Mindezt nehezen lehet nem háborús
készülődésnek nevezni.
Eközben
mindinkább láthatóvá válik, hogy Magyarországon nincs olyan politikai
erő, ami határozottan állást foglalna hazánk NATO-tagságával szemben –
sőt, lassan már az uniós tagsággal szemben sem. Vona Gábor az Alfahír
hasábjain megjelentetett publicisztikában maga is elismerte, hogy hazánk NATO-tagságának megítélése már a Jobbikban is vita tárgyát képezi. “A
NATO-hoz való viszonyunk feszegetése pedig még ennél is veszélyesebb
kérdés, hiszen egy hirtelen mozdulattól Magyarország könnyen válhat
fordított Ukrajnává.” A pártelnök hangsúlyozta; “egy felelős néppártnak éreznie kell az ideális és a reális közötti határvonalakat”, mert “ez az érzék különböztet meg egy „kamasz” rétegpártot egy felelős, felnőtt néppárttól.”
A
pártvezetők realizmusa, és a kormány konfliktuskerülése azonban nem
változtat azon a tényen, hogy Magyarországon a lakosság tekintélyes
része elutasítja a NATO-tagságot. Egy demokráciában pedig, ahol az éppen
aktuális pártok nem tudják megjeleníteni a lakosság jelentős
hányadának elvárásait, ott politikai vákuum van, és új párt jöhet létre.
http://www.hidfo.ru/2015/10/magyarorszag-ki-kell-lepjen-a-nato-bol/
http://www.hidfo.ru/2015/10/magyarorszag-ki-kell-lepjen-a-nato-bol/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése