Az
aranyfelhalmozás üteme igencsak felgyorsult az utóbbi időben, miközben
egyre több ország és amerikai tagállam akarja hazaszállítani az
Egyesült Államokban, illetve a Fednél tárolt aranyát.
A székfoglaló tehát elkezdődött, a kérdés csupán az, hogy ki marad hoppon a végén.
Texas állam a legújabb a jelentkező, a tét pedig 1 milliárd dollár.
A marháiról, a cowboy-okról és olajkutairól ismert amerikai állam egy merőben más termék által került a címoldalakra a napokban.
Ez a termék az arany.
Az egyik
helyi képviselő ugyanis azzal a javaslattal állt elő, hogy hozzanak
létre egy saját aranytrezort, ahol a University of Texas Investment and
Mining Co. jelenleg New Yorkban tárolt 1 milliárd dolláros
aranykészletét tárolhatnák.
Texas
példája persze eltörpül más nemzetállamok hazaszállítási kísérletei
mellett, mégis jól szemlélteti a tendenciát, vagyis azt, hogy egyre
többen veszítik el bizalmukat a fiat valutákban és az azokat gyártó
hatalmakban és új, szó szerint szilárdabb megtakarítások felé
kacsintgatnak.
A kínai valuta készen áll a globális tartalékvaluta státuszra,
ami hihetetlen következményekkel járhat az egykor hatalmas petrodollár
számára, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Kína soha nem látott
mértékben halmozza aranykészleteit.
Elméletben
rövid időn belül egyenlő szinten lehetnek e téren az Egyesült
Államokkal, már amennyiben hinni lehet a papíron nyilvántartott
adatoknak, értve ezt mindkét országra.
A központi bankok aranyat vesznek… ami nagyon kivételes jelenség… a mi életünk során még nem fordult elő… mindig eladtak, most pedig vesznek… Azt hiszem, hogy a pénzvilág átállása érkezik…
Azt hiszem, hogy az amerikai kormány szándékosan hagyja, hogy Kína aranyat halmozzon fel… Úgy gondolom, hogy Kínának az Egyesült Államokkal megegyező mennyiségű aranyat kell felhalmoznia a reset előtt. Úgy látom, hogy a színfalak mögött valamilyen megállapodás van születőben a központi bankok között és ezért látjuk azt, hogy a kormányok aranyat vesznek. (forrás)
Azzal a
kivétellel, hogy a többség szerint a szóban forgó arany nem létezik. A
nyomai felbukkannak néha itt-ott, némi rálátást adva arra, hogy hol
lehet, vagy hová tűnhetett, de ez nem változtat azon a feltételezésen,
hogy a Fed New York-i széfjei, ha nem is üresek, de sokak szerint
lényegesen kevesebb aranyat tartalmaznak, mint amennyit papíron ott
tárolnak. Ahhoz tehát, hogy a Fed visszaszolgáltassa Texas vagy
bármelyik gyanakvó és aranyat hazaszállítani kívánó nemzetállam
aranyát, először be kell szerezze azt.
Egyes
szakértők szerint az ország sokkal több arannyal rendelkezik, mint
amennyit az utoljára 2009-ben frissített hivatalos adatokból sejteni
lehet. Mi történik majd, ha az adatokat nyilvánosságra hozzák?
Valószínűleg
ez a bizonytalanság is hozzájárul ahhoz, hogy mindenki megpróbálja
hazaszállítani az aranyát, amíg még lehet, hogy legyen mit letennie az
asztalra az új globális valuta indulásakor.
Bár
történelmi horderejű lépésekről van szó, a közvélemény általában vagy
nem értesül róluk, vagy nem tulajdonít különösebb jelentőséget nekik.
Németország,
Svájc, Hollandia és számos dél-amerikai és közel-keleti ország
követeli aranytartaléka hazaszállítását. Vajon ki marad üres kézzel a
végén? Kik lesznek kénytelenek arany helyett elfogadni a számukra
felajánlott tartalékvalutát, például SDR-ok formájában, a hatalom által
meghatározott értéken?
Németország
például egyre erélyesebben követeli, hogy a Francia Nemzeti Bank a
nála tárolt teljes mennyiséget, azaz 374 tonna aranyat szállítson
vissza, a New York-i Fed-től pedig 300 tonnát kérnek vissza az
(elvileg) ott tárolt 1500 tonnából.
Hol van Németország aranya
című, igen alapos és érdekfeszítő cikkében Vernon Silver leírja, hogy
amikor Németország központi bankjának elnöke, Hjalmar Schacht a 20-as
években meglátogatta a New York Fed hivatalát, hogy szemrevételezze
országa aranykészletét (akkoriban ez még lehetséges volt), a Fed
munkatársai hosszú várakoztatás után a következő üzenettel tértek vissza
hozzá és a vele együtt várakozó Benjamin Stronghoz, aki a Fed elnöke
volt akkoriban:
„Mr. Strong, nem találjuk a Reichsbank aranyát.”
Schacht nagylelkűen közölte velük, hogy „Semmi
gond. Én hiszek Önöknek, amikor azt mondják, hogy az arany megvan, és
ha esetleg nem is találják, az Önök személye garancia, hogy szükség
esetén pótolják.”
A
németek türelme azóta elfogyott. Amikor 2013-ban Németország, több évig
tartó tárgyalások után, a tervezett 300 tonnából 5 tonnát végre
hazahozhatott aranykészletéből, az aranyrudak egy részét újra kellett
önteni, tehát az eredeti jelölések, amelyek segítségével azonosítani
lehetett volna, hogy valóban az eredeti német aranyat küldik-e haza,
megsemmisültek. A hivatalos magyarázat szerint erre azért volt szükség,
mert az eredeti rudak nem feleltek meg a londoni szabványnak (London
good delivery). Ennek a magyarázatnak már csak azért sincs értelme, mert
a Fed elvileg 120 000 aranyrúd közül válogathatott (ennyi német
aranyat tárolnak), tehát miért választott olyan rudakat is a
Németországba való hazaszállításhoz, amik nem feleltek meg a hivatalos
szabványnak? (Blomberg)
Sokan úgy gondolják, hogy a Fed azért húzza az időt, hogy beszerezze a hiányzó aranyat.
A CNBC cikke szerint
egyes központi bankok spekulánsoknak és aranybánya tulajdonosoknak
adják hitelbe a náluk tárolt aranyat, akik ebből finanszírozzák a
bányáikat, tulajdonképpen kockázatmentesen, hiszen a kölcsönvett aranyat
az újonnan kibányászott aranyból is vissza tudják fizetni, függetlenül
attól, hogy mi történik közben az arany árfolyamával. Ez igen
nyereséges vállalkozás a központi bankok számára, hiszen az arany
különben csak tétlenül porosodna széfjeikben.
A CNBC azért hozzátette, hogy tudomásuk szerint a Bundesbank és a Fed nem folytat ilyen üzleteket. ( )
A
nagyágyuk persze mindig először távoznak a játékból. Amennyiben további
országok csatlakoznak a hazaszállítási lázhoz előbb utóbb mások is
gyanút fognak.
Vajon így hal meg a dollár?
Forrás: shtfplan.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése