Noha a liberális médiumok elsöprő többsége csordultig telve
gyűlölettel továbbra is a nácifasisztarasszista mantrákat és bizonyos
kisebbségiek félelmeit emlegeti a Jobbik tapolcai sikere kapcsán, éppen
itt az ideje, hogy egyszer és mindenkorra jelezzük: ennek a
kommunikációs hadjáratnak sem értelme, sem súlya, sem mozgósító ereje
nincsen. A győzedelmeskedő jelölt, Rig Lajos tetoválásainak górcső alá
vétele, avagy az SS jelmondatát karjaira varázsoló liberálisok huhogása
éppúgy nem érdekelte az átlagembert, mint az, hogy köpködött-e valaki a
Duna-parton, vagy simán csak antiszemita és cigányellenes.
A többség, amely bizalmat szavazott most a nemzeti ellenzéknek, első alkalommal tette határozottan nyilvánvalóvá: az 1990-es szabad választásoknak hazudott csillagváltás, a magyarság számára totális kudarcot jelent. A Jobbik jelöltje, a mentő, a közért és az emberekért tevékenykedő egészségügyi alkalmazott pedig jelképe egy olyan emberi vágynak, amely az átkos negyven év alatt talán még töretlenül megvolt és meg is maradt a magyar társadalomban. Kivetítve: a magyar többség gondoskodó államot, fejlett és központilag finanszírozott egészségügyet, megfelelő szakellátást akar és mellette azt is óhajtja, hogy ne nyíljon ki olyan szinten a társadalmi olló, mint a befektető és kufárpolitika hazai lecsapódásaként bolsevikokból lett tőkéseknél és a semmiből előremászott újgazdagoknál látszik a legszemléletesebben.
A magyar társadalom vágya egyértelműen tükröződött a tapolcai választás eredményében, hiszen még a nagy mágus, Orbán Viktor személyes kampányfellépése sem tudta ellensúlyozni azt a többségi igényt, amely piramis építőkockaként rakódott egymásra az elmúlt 25 év sorozatos csalódásai és arcul csapásai során. Nagyon jól közelítette meg a Jobbik elnöke, Vona Gábor és Novák Előd alelnök is a kérdést, hogy az elsikkasztott rendszerváltásra hívta fel a figyelmet, hiszen hírportálunk is számos alkalommal jelezte, hogy a gondok valójában itt kezdődtek.
Az átlagember nem filozófiai és politikai mélységekben gondolkodik, egyértelmű kérdésekre egyértelmű válaszokat vár, és az egyértelmű dolgokat egyből képes felfogni, magának megmagyarázni. Az elsikkasztott rendszerváltás minden sara és gondja lecsapódott a rendszerváltó pártok teljes elutasításában, a választó egyszerre mondott nemet a számtalan köpönyegváltáson átment Fideszre és MSZP-re, illetve azokra az ultraliberális multiimádó csökevényekre, amelyek a legjobban jelképezik Magyarország korábbi függésénél is szörnyűbb és a többség számára problematikusabb csillagváltotta helyzetet. Arról már sokszor beszéltünk, hogy 1994-ben az átlagember visszahozta a hatalomba az MSZP-t, gondolván, hogy ez a rendszerváltás előtti időszak pártja még mindig, nem pedig a befektetők és privatizátorok elszánt támogatója, aztán a Fidesz Polgári Magyarország ígéretével pár évig tudott varázsolni ugyan, de mára nyilvánvalóvá lett: nem erre van igény.
A magyar többség rendre, biztonságra, emberségre, fejlett szociális hálóra vágyik, és még az is ragaszkodik ezekhez a sarokpontokhoz, aki 1990 után látta meg a napvilágot. Mert a családból magával hozta azokat az instrukciókat, azokat a modelleket, amelyek az évek távlatából nem a diktatórikus berendezkedést, hanem a közgondolkodást, a rendet, a valós közbiztonságot jelenítették meg az emberek számára. Visszaütöttek azok a társadalmi abszurdumok is, amelyek baloldalinak nevezett politikai formációknál úgy csapódtak el, mint a globális tőkés világrend leghűségesebb szolgáinál, és egyre inkább előjött az az igény is, hogy a magyar ember történelmi ismeretanyag birtokában végre el szeretné foglalni az őt megillető helyet Európa közepén fekvő országában. Mindezt pedig úgy, hogy érzi a legfontosabbat, a biztonságot.
Teljesen kontraproduktívnak bizonyult az elmúlt időszakra jellemző nácirasszistafasisztázás, a Jobbik patás ördögként való lefestése - ez mostanság senkit sem érdekel. Mint ahogyan az sem, hogy egyes körúton belüli értelmiségi körök, liberális páholyok és egyebek antiszemitizmussal, cigányellenességgel vádolják. A magyar ember nem zsidó- és cigányellenes, csupán ősi igazságérzetétől hajtva egyenlőséget szeretne. Nevezetesen most azt, hogy sem a zsidó, sem a cigány ne lehessen egyenlőbb az egyenlőnél, a társadalom legyen úgy felosztva, hogy a nemzetért, az országért tevékenykedő emberek az egyik oldalon származásra, vallásra és ideológiára való tekintet nélkül, a rombolók, a jogtalan előnyöket követelők, a magukat felsőbbrendűnek gondolók a másik oldalon.
A Jobbik nem antiszemita és nem cigányellenes párt, és ezt ösztönösen is megérezték a választók, hanem ebben a folyamatban is pontosan a demokrácia alaptézisét tette magáévá, amelynek lényege az egyenlőség. A magyar ember nem szereti a kivételezettséget, nem szereti a felülről való irányítást, a kötelező szenvedéskultuszt és azt, ha meghatározzák neki, hogy kit kell szeretnie, kit kell gyűlölnie, kit kell elfogadnia és kit kell elvetnie.
Ha a kampányelemeket nézzük, pontosan ezeket a gondolatokat támasztja alá ez a megközelítés, hogy a Jobbik nyomatékosította: nem akarnak sárdobálásba kezdeni, gyűlöletkampányt folytatni, az országért, az emberekért való aggódás és tevékenység a mindenek előtti mozgatórugó. S ezt fogta meg a többséget. A rendre, biztonságra és egyenlőségre vágyó többséget, amely számára már 25 év távlatából is teljesen üresek, semmitmondóak és kiégettek a liberális bélyegek.
Ha a Jobbik tartalmi radikalizmusát nézzük, az csak ebben az összekuszálódott világban minősíthető radikálisnak, hiszen valójában alapvető és emberi, csak a sok szenny, mocsok, kettős mérce és világirányítás-hatás mellett a normális, hétköznapian elvárhatót jelenti. A párt egy élhető országot akar azok számára, akik szintén úgy gondolják, hogy ez a járható út, de nem kíván közösködni a fellazítókkal, az ártókkal és az idegenérdek-képviselőkkel. Nagyon úgy néz ki, hogy ez lesz a járható út a magyar többség számára.
Koldus Kálmán
Kapcsolódó:
Fidesz szóvivő: "A Jobbik jelöltje, Rig Lajos egy vállalhatatlan náci"
Súlyos válságot és államcsődöt okozhatna a Jobbik programja
Csökkent a romák szegénysége - ez már megint milyen általánosítás?
A Bloomberg szerint az élet menete Magyarország fő véleményvezére
Amerika norvégjai a magyarok: 3,9 millió dollárt költött eddig a kormány amerikai alapítványa civilek támogatására
Hatalmas ráfizetés az EU - Pavics Lázár közgazdász elemzése KSH adatok alapján
A többség, amely bizalmat szavazott most a nemzeti ellenzéknek, első alkalommal tette határozottan nyilvánvalóvá: az 1990-es szabad választásoknak hazudott csillagváltás, a magyarság számára totális kudarcot jelent. A Jobbik jelöltje, a mentő, a közért és az emberekért tevékenykedő egészségügyi alkalmazott pedig jelképe egy olyan emberi vágynak, amely az átkos negyven év alatt talán még töretlenül megvolt és meg is maradt a magyar társadalomban. Kivetítve: a magyar többség gondoskodó államot, fejlett és központilag finanszírozott egészségügyet, megfelelő szakellátást akar és mellette azt is óhajtja, hogy ne nyíljon ki olyan szinten a társadalmi olló, mint a befektető és kufárpolitika hazai lecsapódásaként bolsevikokból lett tőkéseknél és a semmiből előremászott újgazdagoknál látszik a legszemléletesebben.
A magyar társadalom vágya egyértelműen tükröződött a tapolcai választás eredményében, hiszen még a nagy mágus, Orbán Viktor személyes kampányfellépése sem tudta ellensúlyozni azt a többségi igényt, amely piramis építőkockaként rakódott egymásra az elmúlt 25 év sorozatos csalódásai és arcul csapásai során. Nagyon jól közelítette meg a Jobbik elnöke, Vona Gábor és Novák Előd alelnök is a kérdést, hogy az elsikkasztott rendszerváltásra hívta fel a figyelmet, hiszen hírportálunk is számos alkalommal jelezte, hogy a gondok valójában itt kezdődtek.
Az átlagember nem filozófiai és politikai mélységekben gondolkodik, egyértelmű kérdésekre egyértelmű válaszokat vár, és az egyértelmű dolgokat egyből képes felfogni, magának megmagyarázni. Az elsikkasztott rendszerváltás minden sara és gondja lecsapódott a rendszerváltó pártok teljes elutasításában, a választó egyszerre mondott nemet a számtalan köpönyegváltáson átment Fideszre és MSZP-re, illetve azokra az ultraliberális multiimádó csökevényekre, amelyek a legjobban jelképezik Magyarország korábbi függésénél is szörnyűbb és a többség számára problematikusabb csillagváltotta helyzetet. Arról már sokszor beszéltünk, hogy 1994-ben az átlagember visszahozta a hatalomba az MSZP-t, gondolván, hogy ez a rendszerváltás előtti időszak pártja még mindig, nem pedig a befektetők és privatizátorok elszánt támogatója, aztán a Fidesz Polgári Magyarország ígéretével pár évig tudott varázsolni ugyan, de mára nyilvánvalóvá lett: nem erre van igény.
A magyar többség rendre, biztonságra, emberségre, fejlett szociális hálóra vágyik, és még az is ragaszkodik ezekhez a sarokpontokhoz, aki 1990 után látta meg a napvilágot. Mert a családból magával hozta azokat az instrukciókat, azokat a modelleket, amelyek az évek távlatából nem a diktatórikus berendezkedést, hanem a közgondolkodást, a rendet, a valós közbiztonságot jelenítették meg az emberek számára. Visszaütöttek azok a társadalmi abszurdumok is, amelyek baloldalinak nevezett politikai formációknál úgy csapódtak el, mint a globális tőkés világrend leghűségesebb szolgáinál, és egyre inkább előjött az az igény is, hogy a magyar ember történelmi ismeretanyag birtokában végre el szeretné foglalni az őt megillető helyet Európa közepén fekvő országában. Mindezt pedig úgy, hogy érzi a legfontosabbat, a biztonságot.
Teljesen kontraproduktívnak bizonyult az elmúlt időszakra jellemző nácirasszistafasisztázás, a Jobbik patás ördögként való lefestése - ez mostanság senkit sem érdekel. Mint ahogyan az sem, hogy egyes körúton belüli értelmiségi körök, liberális páholyok és egyebek antiszemitizmussal, cigányellenességgel vádolják. A magyar ember nem zsidó- és cigányellenes, csupán ősi igazságérzetétől hajtva egyenlőséget szeretne. Nevezetesen most azt, hogy sem a zsidó, sem a cigány ne lehessen egyenlőbb az egyenlőnél, a társadalom legyen úgy felosztva, hogy a nemzetért, az országért tevékenykedő emberek az egyik oldalon származásra, vallásra és ideológiára való tekintet nélkül, a rombolók, a jogtalan előnyöket követelők, a magukat felsőbbrendűnek gondolók a másik oldalon.
A Jobbik nem antiszemita és nem cigányellenes párt, és ezt ösztönösen is megérezték a választók, hanem ebben a folyamatban is pontosan a demokrácia alaptézisét tette magáévá, amelynek lényege az egyenlőség. A magyar ember nem szereti a kivételezettséget, nem szereti a felülről való irányítást, a kötelező szenvedéskultuszt és azt, ha meghatározzák neki, hogy kit kell szeretnie, kit kell gyűlölnie, kit kell elfogadnia és kit kell elvetnie.
Ha a kampányelemeket nézzük, pontosan ezeket a gondolatokat támasztja alá ez a megközelítés, hogy a Jobbik nyomatékosította: nem akarnak sárdobálásba kezdeni, gyűlöletkampányt folytatni, az országért, az emberekért való aggódás és tevékenység a mindenek előtti mozgatórugó. S ezt fogta meg a többséget. A rendre, biztonságra és egyenlőségre vágyó többséget, amely számára már 25 év távlatából is teljesen üresek, semmitmondóak és kiégettek a liberális bélyegek.
Ha a Jobbik tartalmi radikalizmusát nézzük, az csak ebben az összekuszálódott világban minősíthető radikálisnak, hiszen valójában alapvető és emberi, csak a sok szenny, mocsok, kettős mérce és világirányítás-hatás mellett a normális, hétköznapian elvárhatót jelenti. A párt egy élhető országot akar azok számára, akik szintén úgy gondolják, hogy ez a járható út, de nem kíván közösködni a fellazítókkal, az ártókkal és az idegenérdek-képviselőkkel. Nagyon úgy néz ki, hogy ez lesz a járható út a magyar többség számára.
Koldus Kálmán
Kapcsolódó:
Fidesz szóvivő: "A Jobbik jelöltje, Rig Lajos egy vállalhatatlan náci"
Súlyos válságot és államcsődöt okozhatna a Jobbik programja
Csökkent a romák szegénysége - ez már megint milyen általánosítás?
A Bloomberg szerint az élet menete Magyarország fő véleményvezére
Amerika norvégjai a magyarok: 3,9 millió dollárt költött eddig a kormány amerikai alapítványa civilek támogatására
Hatalmas ráfizetés az EU - Pavics Lázár közgazdász elemzése KSH adatok alapján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése