Márciustól beindul a honi magyarság megfelező ritkítóakciója!
Márciustól
megszűnik a méltányossági ápolási díj: az, aki ezek után otthon ápolja
valamelyik családtagját, és alanyi juttatásra nem jogosult, nemhogy
egy fillér támogatást nem kap, de az ápolással töltött évek sem
számítanak majd bele a szolgálati időbe a nyugdíj meghatározásánál, és
még a saját egészségbiztosítását is fizetnie kell. Mivel a változás
többféle betegségcsoportban viszonylag kevés embert érint, és az
igények is az önkormányzatoknál jelentkeztek, a kormánynak nem kell
hangos ellenállással számolnia.
Ági
édesapja enyhe demenciában szenved. Az állapota nem súlyos, de már
folyamatos felügyeletet igényel. Ha jó napja van, akkor egyedül
felöltözik, és megmelegíti magának az ételt, de ez egyik percről a
másikra változik. Egyszer csak elfelejti elzárni a gázt, elindul
otthonról papucsban és egy szál alsónadrágban télvíz idején. Ráadásul
cukorbeteg, a vércukrát naponta négyszer kell ellenőrizni és ez alapján
beadni neki az inzulinját. Ezt ő már egyedül nem képes megcsinálni.
„A
betegsége kezdetén elég volt időnként rátelefonálni, cetliket kirakni a
lakásba – meséli Ági. – Ma már, ha rosszabb napja van, hiába cseng a
telefon, nem tudja, mit is kéne vele csinálni. Egy darabig saját
zsebből fizettünk ápolót, aki napi két órát volt vele, amíg én
dolgoztam. Aztán ez kevés lett, viszont ennél többet nem tudtunk
finanszírozni, így végül úgy döntöttünk a férjemmel, hogy én feladom a
munkám és ápolom, amíg bírom.” Ági tehát 50 évesen otthagyta
munkahelyét és 24 órás készenlétben ápolja édesapját. „Mivel apu tud
mozogni, egyelőre szobatiszta, az alanyi ápolási díjra nem vagyunk
jogosultak, így az önkormányzattól kértünk méltányossági ápolási díjat,
amit megkaptunk. Ennek összege valamivel több, mint 23 ezer forint, nem
sok, de legalább ez az időszak is beszámít szolgálati időként a
nyugdíjba, illetve az egészségbiztosításom is rendben van így.”
Márciustól
azonban az önkormányzatok által adható méltányossági ápolási díj
megszűnik, így Ági egy fillért sem kap majd azért, mert hozzátartozóját
ápolja. Sőt, mivel ezzel együtt az egészségbiztosításuk is megszűnik,
köteles lesz egészségügyi szolgáltatási díjat fizetni, amelynek
jelenlegi összege 6810 forint havonta. „Ezt eddig sem a pénzért
csinálta az ember, de azért valami segítséget jelentett. Nekem fontos,
hogy ebben az időszakban együtt lehessek az apámmal, ami a jobb napokon
nagyon jó, de egyre kevesebb ilyen nap van. Amíg bírom fizikailag,
addig csinálom, még akkor is, ha nekem kell érte fizetnem” – mondja
Ági.
A méltányossági megszűnésével a tb is elveszik
Magyarországon
nagyjából 10 ezer lehet azoknak a száma, akik méltányossági ápolási
díjat kaptak az önkormányzatuktól. A szociális törvény szerint alanyi
jogon az jogosult ápolási díjra, aki súlyosan fogyatékost – tekintet
nélkül az életkorra – vagy tartósan beteg gyermeket ápol. Fogyatékosnak
a jelenlegi szabályok szerint a különböző érzékszervi fogyatékosok, a
mozgáskorlátozottak, autisták, értelmi fogyatékosok számítanak. Ezen
felül az állapottól függően számít valaki súlyosan fogyatékosnak,
illetve szintén ebbe a kategóriába tartoznak az olyan
kromoszóma-betegségben szenvedők, akik önálló életvitelre képtelenek.
Ugyanakkor
számos beteg, illetve betegség nem tartozik ebbe a kategóriába, akkor
sem, ha a beteg önálló életvitelre nem alkalmas. Ilyenek lehetnek
például egyes pszichiátriai betegek, enyhébb fokú demenciában
szenvedők, de akár egy végstádiumban szenvedő rákos beteg is. Bár az
ápolási díjat sokan hajlamosak szociális kérdésként kezelni, itt mégis
arról van szó, hogy a hozzátartozók kvázi állami feladatot vállalnak
át, hiszen a súlyos beteg hozzátartozójukat 24 órában gondozzák. Az
ápolást végző maximum négy órában dolgozhat mellette, vagyis az ápolás a
„főfoglalkozása”. Az alanyi jogon járó ápolási díj összege 29 500
forint havonta, illetve fokozott ápolást igénylőknél emelt összeg jár,
ami jelenleg 44 250 forint.
Vagyis
hiába vállalja valaki, hogy súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg
rokonát főállásban ápolja és így nem az amúgy is zsúfolt
intézményrendszert terheli, még a minimálbér összegét sem kapja meg
havonta. Csak a példa kedvéért: ha ugyanez az ember magánzóként
vállalna napi 8 órában házi ápolást, havonta minimum150 ezer forintot
keresne. Még rosszabb helyzetben vannak, akik alanyi jogon nem
kaphattak ápolási díjat. Ők eddig a helyi önkormányzattól kérhettek
méltányossági ápolási díjat, amelynek összege 23 600 forint volt. Mivel
a méltányossági ápolási díj eddig is csak adható volt, így az
önkormányzatok hatáskörébe tartozott, hogy adott településen kaphat-e
valaki méltányossági ápolási díjat, és ha igen, kicsoda.
A szociális segély is elveszhet
Éva
édesanyját ápolja már évek óta, mint elmondta, náluk az önkormányzat
nem adott senkinek méltányossági ápolási díjat, helyette rendszeres
szociális segélyben részesültek. „Ennek összege egyébként magasabb
volt, mint az ápolási díj, viszont így az ápolással töltött évek nem
számítanak szolgálati időnek.” A rendszeres szociális segélyt eddig az
állam adta, márciustól ez kikerül a kötelező ellátások közül, ezt
követően az önkormányzatok döntenek arról, hogy a rászorulók kapnak-e
szociális segélyt, aminek a neve is megváltozik, így a jövőben aktív
korúak ellátása vagy rendkívüli települési támogatás néven kérhetnek
segítséget a rászorulók. Mivel a feladathoz pluszforrás nem jár, így
várhatóan a szegényebb önkormányzatok nem tudják majd a rászorultak
támogatását megoldani.
„Február
végéig kapjuk a szociális segélyt – mondja Éva. – Hogy utána mi lesz,
fogalmam nincs, de lehet, hogy ezt már anyu nem is éli meg, mert most
már nagyon beteg. Nekem lassan 10 évem ment rá az ápolásra, amit nem
bánok, de közel 50 évesen amúgy is nehéz lenne újra munkát találnom.
Felénk alig van álláslehetőség, az emberek többsége munkanélküli,
közmunkára jár, illetve idénymunkában dolgozik. Remélem, egy kapa majd
jut nekem is.”
Mivel a
méltányossági ápolási díj adhatóságát minden önkormányzat maga
szabályozhatta, nincsenek pontos adatok, hogy pontosan hányan és kik
vették igénybe ezt a támogatást. Az egyetlen adat, amit találtunk, azt
mutatja, hogy 2012-ben 10 ezer érintettet számoltak. Azt viszont
végképp nem tudni, hogy milyen betegségcsoportokat érinthet ez a
változás nagy számban. Több betegszervezetet is megkerestünk, de pontos
adatai senkinek sem voltak. Azon azért meglepődtünk, hogy érdekvédelmi
szervezetként volt köztük olyan, amely most hallott először a
méltányossági ápolási díj létezéséről, illetve megszüntetéséről. Azt
gyaníthatjuk, hogy leginkább bizonyos pszichiátriai betegségben
szenvedők családjai lehetnek azok, akik rosszul járnak, rájuk ugyanis
nem vonatkozik a fogyatékos törvény: így például akkor sem kaphatnak
fogyatékossági támogatást, ha az állapotuk miatt önálló életvitelre
alkalmatlanok.
Szintén
nagyobb számban lehetnek érintettek az olyan közvetlen családtagok,
ahol idős demens beteg van, aki más krónikus betegséggel – magas
vérnyomás, cukorbetegség – is küzd. Mivel az egyes települési
önkormányzatoknál viszonylag kis számban vannak ilyen emberek, az állam
gyakorlatilag lemondott a velük kapcsolatos felelősségéről. Ahogy egy
általunk megkérdezett háziorvos elmondta, nagyon úgy néz ki, ahogy ezt a
rendszer eddig is nagyjából egyéni szociális problémaként kezelte,
miközben mindenki tisztában volt vele, hogy mekkora igazságtalanságról
van szó, most még így fog történni.
A házi segítségnyújtás igénybevételét is nehezítették
Durván
megemelte az Emmi a házi segítségnyújtásra való jogosultság
rászorultsági küszöbét a vonatkozó pontszámítás átkalibrálásával,
számolt be róla az Index egy hete. A múlt szerdai Magyar Közlönyben
kihirdetett változás szerint a jövőben nagyon sokan eleshetnek attól a
lehetőségtől, hogy az otthonukba kijárjon valaki, aki segít a
mindennapokban boldogulni, például gyógyszert adagolni, bevásárolni
vagy mosakodni. A változás a leendő rászorultakat érinti, a meglévő
jogosultságok érvényben maradnak: 2013-ban 131 791 ember részesült
Magyarországon házi segítségnyújtásban, ami a 65 évesnél idősebb
korosztály nagyjából 10 százaléka.
(Molnár Barbara)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése