Magyarország: épül a nyomoralapú társadalom modellje?

Bár úgy tűnt, megszűnik a Tárki által a rendszerváltás óta minden második évben megjelentett Társadalmi Riport, mégis sikerült kiadni a legfrissebb részt, a Társadalmi Riport 2014-et. Az 1990 óta folyamatosan végzett kutatásokra a kormány már a 2012-ben sem adott forrásokat, de egy német alapítvány segítségével még sikerült folytatni a sorozatot. Végül magánadományok segítségével készült el a 2014-es riport.

Ez már önmagában is vérlázító, annak tudatában pedig különösen, hogy mennyire értelmetlenül és korrupt módon költi el a kormány adóforintjainkat. A tényekre alapozott politikacsinálás visszaszorítása és a független társadalomtudományi kutatások megfojtásának szándéka is jól mutatja a hazai viszonyokat.

A kutatások alapján az derül ki, hogy komoly egzisztenciális válság van kibontakozóban Magyarországon. Egyre jobban marad le Magyarország régiós versenytársaitól jövedelemszintben és szegénységi arányban. A társadalom szerkezete pedig egy fenék nehéz piramishoz kezd hasonlítani. A szakképzetlenek aránya nő, miközben a felső középosztály egyre szűkül.

A magyar háztartások jövedelme és fogyasztása nemzetközi összehasonlításban

Elég beszédes grafikon az alábbi. Látható, hogy a visegrádi országokhoz képest hátrább csúsztunk a vizsgált időszakban, és relatív pozíciónk sem változott Ausztriához képest. 2003-ban a háztartások egy főre jutó bruttó jövedelmének tekintetében Szlovákia és Lengyelország még mögöttünk állt: a leglátványosabban fejlődő szlovákok 2007-ben előztek le minket, a lengyelek két évvel később.

2003-ban a magyar jövedelemszint 1500 euróval volt magasabb a szlováknál, 2012-ben 1900 euróval alacsonyabb annál. Ez a mutató 2003-ban  osztrákénak 51, 2012-ben pedig 52 százaléka volt, így érdemben az osztrák jövedelemszinthez sem közeledtünk.

Szegénység alakulása nemzetközi összehasonlításban

A következő grafikon a szegénység alakulásával foglalkozik. A magyar mutató 2005 és 2008 között csökkent, majd jelentős növekedésnek indult: magasan "vezet" a visegrádi országokhoz képest. 2013-ban Csehországban a szegénységi mutató 14,6 százalék volt, ami 18,9 százalékponttal alacsonyabb a magyarénál.

Szembetűnő, hogy a visegrádi országok közül csak Magyarországon emelkedett a szegények aránya, a többi ország képes volt gátat szabni a szegénység növekedésének, sőt sikerült csökkenteni a szegények számát (legnagyobb mértékben a lengyeleknél (19,5), majd a szlovákoknál (12,2) és végül a cseheknél 5 százalékponttal).

Szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel veszélyeztetett háztartás jelentése:  3 elemű komplex indikátor. Tartalma:

Jövedelmi szegénység: érintettek a szegénységi küszöb alatt élnek

Súlyos anyagi depriváció: 4 tétel hiányzik egy kilencelemű listáról amely az anyagi javakat és lehetőségeket méri.

Alacsony munkaintenzitású háztartás: ott élő munkaképes korú felnőttek munkával töltött ideje kevesebb mint egyötöde a lehetséges munkával töltött időnek.

Sőt, a kép még ennél is borúsabb. Bár 2005 és 2008 között csökkent a veszélyeztetett háztartások száma, 2009 óta viszont nálunk a legtöbb a szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel veszélyeztetett háztartás az egész Európai Unióban. A régióban minden ország mérsékelte ennek a csoportnak az arányát, miközben Magyarországon nőtt a veszélyeztettek aránya.

Vásárlóerő és a váratlan kiadások

Ide kívánkozik egy korábbi blogunkból egy másik ábra is. Vásárlóerőben és a váratlan kiadásokra jutó források tekintetében sem állunk túl jól. Az Eurostat alapján a legrosszabb adattal rendelkezünk a váratlan kiadásokkal kapcsolatban:  a teljes népesség több mint 74 százaléka nem rendelkezik megtakarítással (az uniós átlag 40 százalék).

A vásárlóerő pedig a visegrádi négyek közül szintúgy az utolsó. A most csatlakozott Horvátországgal egy szinten található. Az uniós vásárlóerő átlagának mindössze a felét teszi ki a magyar adat.

Bővülő középosztály helyett szétszakadó társadalom

Jól mutatja a társadalom szétszakadását a magyar társadalom osztályszerkezetét ábrázoló egyre inkább fenék nehézzé váló piramis. A kormányzat által korábban hangoztatott cél, az alulról nyitott, széles középosztály helyett polarizációt figyelhetünk meg a társadalom felső és alsóbb rétegei között.

A válság óta a szegénységben élők száma folyamatosan emelkedett Magyarországon, 2010-2014 között pedig tovább romlott a helyzet. Ez egyszerűen azzal magyarázható, hogy az Orbán-kormány gazdaságpolitikája egyáltalán nem kedvezett a szegénységben élőknek, sőt, az adóátalakítások és a megszorítások inkább őket érintették negatívan, mint a felső tizedet.

Közfoglaltoztatás

Nem titok, hogy a közmunkaprogram leginkább az alacsony iskolai végzettségűeknek jelenthet mentőövet, a közmunkások ötven százaléka ebből a körből kerül ki. Sokatmondó adat, hogy a közfoglalkoztatás utáni fél évben az esetek kilencven százalékában nem tud a volt közfoglalkoztatott visszailleszkedni az elsődleges munkaerőpiacra.

A közmunka egyértelműen nem jelent megoldást a leginkább sérülékeny alsóbb társadalmi osztályok számára, hiszen a fizetésük még a létminimum összegét sem éri el. Fenntartása ráadásul közpénzből történik, így tulajdonképpen még mindig a többi munkavállaló tartja el az adójából a közmunkásokat, akiknek foglalkoztatását relatív drágán oldja meg az állam.

A 2014-es Társadalmi Riportról alább látható egy közel félórás összefoglaló videó, a kötet tanulmányai pedig letölthetőek a Tárki honlapjáról.

TényTár