A Charlie Hebdo elleni támadás idején egy fontos projekt befejezésén
dolgoztam és mivel igen sok cikk jelent már meg az oldalon arról, hogy
miként használja az elit a különböző katasztrófákat és terrorista
eseményeket a világkormány előkészítésére, legyenek azok megrendezettek
vagy sem, valamint, hogy ezek megjelenése egyre gyakoribb lesz és
nemcsak az Egyesült Államokat, de Európát és érinteni fogják,
eltökéltem, hogy figyelmemet a projekt befejezésére összpontosítom.
Bizonyára sokan olvasták vagy hallották a hírekben, hogy még a szaúdi király is az európai célpontok ellen tervezett támadásokra figyelmeztetett, az ISIS pedig kifejezetten francia és amerikai állampolgárok elleni merényletekkel fenyegetett.
Sajnos ezek alapján a párizsi támadás nem mondható meglepőnek és az
sem kétséges, hogy nem ez volt utolsó ilyen eset. A fővonalas hírekben
az eset kapcsán kialakuló „megoldásokat” és a február 18-ra összehívott globális biztonsági csúcsról szóló híreket olvasva azonban ideje volt tollat ragadni és rámutatni a geopolitikát átható elmebajra.
A politikai elit által használt nyelvezetet figyelembe véve a
globális biztonsági csúcs mögött sokkal több rejlik az iszlám
terrorizmus elleni harcnál. Félretéve a tényt, hogy az Iszlám Államot az
amerikai kormány hozta létre Szíria destabilizálására, valamint, hogy
Szaúdi-Arábia nyíltan pénzel bizonyos, az Iszlám Államhoz köthető szír
terrorista frakciókat, rá kell jönnünk, hogy eredetétől függetlenül, a
terrorszervezet puszta létezése is ürügyként szolgál a polgári
szabadságjogok felszámolására és a szükségállapothoz hasonló helyzet
megteremtésére az óceán mindkét partján.
A Reuters tudósítását olvasva az embernek nem szükséges túlságosan
megerőltetnie magát, hogy a sorok között megtalálja az üzenetet.
Először is a csúcs nem feltétlenül az „iszlám terrorizmusra”
összpontosít. Magát a kifejezést alig említik. A politikai szószólók
nyelvezetet váltottak és inkább a „szélsőségességre” fektetik a
hangsúlyt, amely jóval kiterjedtebb következményekkel jár majd. Bár a
hatalom a „terrorista” címkét is igen szabadon függeszti fel
ellenségeire, a „szélsőséges” kifejezés sokkal szélesebb fedezéket
biztosít a kormányok számára a politikai ellenfelekkel szemben.
Terroristának általában azt nevezik, aki félelmet próbál teremteni a
lakosság körében egy viszonylag nagyobb kaliberű támadás
kezdeményezésével vagy legalábbis annak kitervelésével. A „szélsőséges”
címkét ugyanakkor szinte bárkire ráragaszthatják, aki az aktuális
hatalommal ellentétes véleményen áll vagy olyan kezdeményezéseket
támogat, ami ellentétben áll a fővonalas gondolkozással. Az amerikai
főügyész se a „terrorizmus” se a „dzsihádista” szavakat nem használta a
csúcs bejelentésekor:
„Valamennyi szövetségesünket szeretnénk összehívni, hogy megbeszéljük, miként ellensúlyozhatjuk a világban jelenlévő erőszakos szélsőségességet…”
A „hivatalos” szóhasználatban az „erőszak” egyaránt jelenthet
elképzeléseket és tetteket. A lényeg, hogy a megfogalmazásban
történt változás nem véletlen, célja pedig, hogy a lakosság minél több
célcsoportot tekintsen ellenségének és ne csupán a radikális iszlámra
összpontosítson. A terrorizmus remek ürügyet szolgáltat a hatalom
számára, hogy bárki és mindenki ellen hadat üzenhessen. Ne feledjük, a
fővonalas média, a nemzetbiztonság és számos rendőrállami intézmény az
alkotmányvédőket is előszeretettel nevezi „szélsőségesnek”. Vajon
elképzelhetetlen, hogy hamarosan a szabadságban hívőket is
bűnrészességgel vádolják?
A hurok pedig szorul. Az EU egy Utas-nyilvántartási adatállomány
létrehozását tárgyalja, ami nem egyéb, mint egy központi adatbázis,
amiben minden uniós állampolgár benne van. Azt gondolod, hogy a
repüléstilalmi listák aggasztóak? Mit szólnál, ha a tilalom az
internetes hozzászólásaid, Facebook üzeneteid vagy blog bejegyzéseid
alapján kerülne meghatározásra, mégpedig társadalmilag teljesen
elfogadott intézkedésként? Mit szólnál, ha minden úti célod rögzítésre
kerülne, majd a rendelkezésre álló adatok alapján egy dohos szobában ülő
bürokrata (vagy esetleg egy algoritmus) döntené el, hogy gyanús vagy-e
vagy sem? A jelek szerint a francia illetékeseknek tetszik az elképzelés
és látva a vezetők által hangoztatott „politikai egységet”, tartani
lehet attól, hogy a biztonsági csúcson elfogadásra kerülő intézkedéseket
sok más ország is importálni fogja.
A Reuters cikkéből:
Bernard Cazeneuve francia belügyminiszter az európai belügyminiszterek találkozóját követően elmondta, hogy a dzsihádista támadások meghiúsítása érdekében szükséges az együttműködés erősítése.
„Valamennyien egyetértünk, hogy bizonyos utazókra, objektív kritériumok alapján és az alapvető szabadságjogok figyelembevételével, de szigorúbb ellenőrzést kell bevezetnünk, persze anélkül, hogy ezzel fennakadást okoznánk a határokon átívelő mozgásban,” mondta.
Elmondta, hogy Európában sürgősen életbe kell léptetni az Utas-nyilvántartási adatállományt (PNR), ami lehetővé tenné az utazókkal kapcsolatos adatok gyors megosztását a tagállamok között.
„Meg vagyunk győződve arról, hogy erre az eszközre szükségünk van annak érdekében, hogy nyomon követhessük azokat, akik terrorista irányító központok felé veszik az irányt, vagy onnan érkeznek,” mondta, hozzátéve, hogy az adatbázis a súlyos bűnözés elleni harcban is jól jöhet.
Sajnos az utazás miatt kell legkevésbé aggódnunk. Az elit elsődleges
célja jelenleg a szólás szabadsága (amit a francia támadás révén a
szólás szabadságára hivatkozva is korlátoznak) és félreérthetetlenül
kijelentették, hogy az Internetet tekintik az egyik elsőszámú
veszélyforrásnak, az egyik legősibb taktikával racionalizálva a
diktatúrát: Szabadság vagy biztonság? Válasszatok!
A francia vezetés szerint bár a szólás szabadsága fontos,
szükségszerű bizonyos „kivételeket” tenni a szélsőséges nézetek
korlátozására:
Cazeneuve szerint szükséges, hogy az Internet továbbra is a szólásszabadság platformja maradhasson, Európának azonban fel kell vennie a harcot a webes visszaélésekkel, hogy azt ne használhassák a gyűlöletbeszéd vagy antiszemita üzenetek terjesztésére, illetve sebezhető fiatalok erőszakos tettekre történő toborzására.
„Szorosabb együttműködésre van szükség az internetes cégek között, hogy megkönnyítsük az ilyen események jelentését és minden olyan tartalom eltávolítását, ami védi vagy támogatja az erőszakot és a gyűlöletet,” mondta.
Ki dönti el, hogy mi számít „a terrorizmus védelmének”? Ki az a
jóságos és bölcs uralkodó, aki eldönti, hogy mit mondhatunk ki és mit
nem? Vajon ez a vezér igazságos lesz vagy inkább a hatalom iránt
kritikus weboldalak támadására használja majd a cenzúrát? Milyen
következményekkel járna egy ilyen jogi precedens?
Vajon mennyi idő alatt jutnánk el addig, hogy az olyan weboldalak,
mint amit éppen olvasol, felkerüljenek a „szélsőségesek” listájára?
Mennyi idő alatt válna a szabadság védelme gyűlöletbeszéddé?
Látva, hogy néhány nappal a szólás szabadsága mellett szervezett felvonulás után 54 embert tartóztattak le a Charlie Hebdo elleni merénylet szempontjából „sértő megnyilvánulás” miatt, valószínűleg nem sokáig.
A Fehérház már most is arra figyelmeztet, hogy a terroristák alvó sejteket aktiváltak az Egyesült Államokban:
„Azt gondolom, hogy ez éberségre ad okot, illetve arra, hogy biztosítsuk a nemzetvédelmi és titkosszolgálati szervek kellő finanszírozását és az együttműködést a többi titkosszolgálattal, legyen az brit, francia vagy német.
A franciák pedig jók ebben, ahogy a brittek és a németek is. Tehát aktívabbak lehetünk azokon a területeken, amelyek segítenek a terroristák megtalálásában és annak nyomon követésében, hogy kikkel kommunikálnak.” (CNN)
Úgy érti, hogy a legújabb események és az általuk generált, mára
állandósultnak tűnő félelem eredményeként nincs szükség megindokolni a megfigyelés szükségességét.
Természetesen az is csupán idő kérdése, hogy a válaszlépések között
mikor jelenik meg a katonaság bevetése, ahogyan az Franciaországban már
megtörtént. Egyetlen erőszakos támadás 10 000 francia katona és 5000
különlegesen felfegyverzett rendőr bevetését eredményezte francia
földön.
Néhány napja sok millió francia menetelt szolidaritásból, de milyen megoldás
mellett? Még többet akarnak abból a kormányból, amelyik a problémát
előidézte? Még több központosított hatalmat akarnak? A biztonsági erők
globalizációját? Most, hogy megásták a sírjukat, valószínűleg bele is
kell feküdniük…
Forrás: alt-market.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése