Ma már minden a világ dolgaiban és eseményeiben tájékozott ember számára
nyilvánvaló, hogy a gazdasági és pénzügyi rendszer elérkezett végső
összeomlásának határára. A világ és annak fejlődése egy olyan ponthoz
érkezett, amikor a kialakult helyzeten a régi gondolkodással nem lehet
változtatni és azt, ami elromlott csak új gondolatokkal és új megoldások
alkalmazásával lehet valami újra cserélni. Eközben a politika törekvése
arra, hogy a régi jelszavak hangoztatásától, ill. a régi módon történő
cselekvéstől várja el az új megjelenését, már csak egy szép álomnak
tekinthető és egyre kevesebben vannak, akik hisznek benne.
Napjaink
súlyos gazdasági válsága és annak közeljövőben várható még súlyosabb
következményei ezért olyan lépések megtételét várják el, melyek képesek a
kisebb és nagyobb közösségeket és annak tagjait is megvédeni. Jelen
javaslatban ezért egy olyan új pénzhelyettesítő bevezetésére teszünk
javaslatot, mely éppen a jelen helyzetben megkívánt gazdaságélénkítő,
munkahelyteremtő hatással bír, és nagymértékben hozzájárulhat egy régió
vagy megye gazdasági függetlenségéhez. Írásunkban részletesen kifejtjük,
hogy miként tudja egy pénzhelyettesítő ezeket a hatásokat elérni és azt
is, hogy mi is az oka annak, hogy minden pozitív hatása ellenére, nem
terjedt el nagyobb mértékben a Földön. Amennyiben számuk vagy
jelentőségük túl nagy lesz, akkor ezzel némileg keresztezhetik az ország
nemzeti bankjának érdekeit, mert csökkenthetik a nemzeti bank bizonyos
kiváltságait és bevételeit, ill. a növekvő regionális függetlenség által
bizonyos – egyébként helytelen – politikai érdekeket is.
Az
általunk bevezetni javasolt közösségi pénz, a közgazdasági
pénzhelyettesítők közé tartozik és egy-egy gazdaságilag nehéz helyzetben
lévő vagy elmaradott térség gazdaságának élénkítésének lehetőségét
teremti meg. Fontos eleme a közösségi pénz előnyeinek, hogy az
önkormányzatok és a települési közösségek bővebb és olcsóbb
pénzforrásokhoz jutnak. Előfordulhat, hogy a térség önkormányzatai a
pénzhelyettesítő kibocsátásával kamatmentes hitelhez is (seigniorage)
jutnak. Még azt a kijelentést is megkockáztatjuk, hogy ma már alapvetően
kormányzati érdek a helyi közösségi pénzek széleskörű bevezetése, mert
ezek révén az önkormányzatok finanszírozása megoldható, ill. eladósodása
jelentős mértékben csökkenthető lenne.
A gazdasági fellendülést
jelentős mértékben erősíti és a belső forgalom további növekedését
okozhatja az, ha az önkormányzat a helyi pénzhelyettesítő számára
együttműködő közösséget hoz létre. Ebben az esetben a közösség tagjai
között a szolgáltatásokkal kapcsolatos tranzakciók ÁFA- és adómentesek,
mégpedig a 2007. évi CXXVII. ÁFA törvény 2011. január 1-től érvényes
módosítása alapján. Ez már önmagában is jelentős mértékben megnöveli a
régióban a pénzhelyettesítőre való igényt, hiszen a kedvező árak miatt a
lakosság részéről nagy kereslet lesz várható a helyi
pénzhelyettesítővel történő fizetésre és annak alkalmazására.
Fentiek alapján úgy érezzük, hogy egy térség számára a közösségi pénz és
a C3 elszámolási rendszer bevezetése számos előnyt biztosít és szinte
az egyetlen kitörési lehetőséget teremti meg a jelen nehéz és
pénzszűkében élő közösségei számára. Ugyanis a legjobb vidékfejlesztési
vagy gazdaságfejlesztési projekt sem ér semmit, ha nincs pénz hozzá, ha
az elképzelések és gondolatok megvalósításához nincsen fedezet. A
javaslatban szereplő közösségi pénz és a C3 rendszer képes egy térség
átfogó és intenzív fejlődéséhez szükséges, ma még hiányzó likviditást
megteremetni. Ennek érdekében fontos feladat, hogy a térség közössége
alapítson egy közösségi bankot, vagy egy pénzintézetet, majd ezen
keresztül bocsásson ki egy helyi közösségi pénzt és a lehető legnagyobb
körben indítsák be a C3 klíring rendszert.
A jelenlegi gazdasági, pénzügyi helyzet
Napjainkban, amikor már mindenki számára nyilvánvalóak és láthatóak
azok a mély és lényegi ellentmondások, melyek a gazdasági rendszerben
feszülnek és a közelgő válság szele már nem csak az Eurót, hanem magát
az Európai Uniót is megcsapta, a közösség érdekeinek védelme az egyik
legfontosabb feladat. Védekezni kell a várható problémák és veszélyek
ellen. Ráadásul az ezredforduló egy új precedenst is teremtett a
gazdasági visszaesésben és a munkanélküliség soha nem látott
növekedésében, valamint abban, ahogyan a termelés növekedését az emberek
egyre romló életkörülményei kísérik. Közben a környezeti és a
társadalmi leépülés mértéke is példa nélküli. A problémák megoldásában a
központi hatalom eszközei sorra kudarcot vallottak és az egész világot
megrázó újabb válság jelei már láthatóak. Sem törvényekkel, sem pedig a
hatalom más eszközeivel nem lehet már megállítani ezeket a folyamatokat,
vagyis nem lehet a siker reményében szembeszállni ezekkel a
jelenségekkel.
A szakemberek számára ma már teljesen nyilvánvaló,
hogy amit a központi hatalom elrontott, azt csak a helyi közösségek
szintjén lehet megoldani és ezért a legésszerűbb ott tenni valamit.
Egyértelműen megmutatkozik, hogy jelen pillanatban a problémákra csak a
regionális vagy megyei szinten hozott intézkedések tudnak megoldást
adni. Javaslatunkban ezért azt igyekszünk bemutatni, hogy a közösségi
pénzek – már régóta és bizonyíthatóan – képesek megoldást adni ezekre a
problémákra, és azt, hogy hatékonyan és egyszerűen tudják kezelni azt,
amit eddig a központi hatalom eszközeivel nem lehetett megoldani.
A
védekezésnek többféle módja is lehet, de alapja minden esetben az, hogy
ha képesek vagyunk-e megkérdőjelezni a régi berögződéseket. Mert ha
igen, akkor létrehozhatunk egy olyan új rendszert, melyben a régi és az
új, a globális és a helyi egymással harmóniában van. Azt a rendszert,
ami ezt a harmóniát biztosítani képes duális pénzrendszernek nevezik és
ebben a nemzeti pénz mellett egy regionális (megyei, térségi)
pénzhelyettesítő eszköz, így egy közösségi pénz is fontos szerepet
játszik. Ez nem egy csodaszer, de jelen pillanatban a leghatékonyabb
védekezés korunk fenn már felsorolt lényegi problémái: a recesszió, a
munkanélküliség, a közösség széthullása és a környezet romlása ellen. A
nemzetközi tapasztalatok alapján kijelenthetjük, hogy a duális
pénzrendszerek által létrehozott harmóniából olyan gazdasági mozgató
erők fakadnak, melyek az azt bevezető térség gazdasági fellendülését
hozzák. Egyben ezt tekinthetjük a legjobb védekezésnek a gazdasági és
pénzügyi rendszer összeomlásából keletkező veszélyekkel szemben.
Fontos leszögezni, hogy a duális pénzrendszerek alkalmazása és közösségi
pénzek bevezetése és ezek jelen időszakban tapasztalható népszerűsége
nem csak egy pillanatnyi divat, amely majd eltűnik, ha a világgazdaság
újra erőre kap, hanem ennél egy sokkal komolyabb és összetettebb dolog.
Mert ma már a szakemberek és a rendszerekkel kapcsolatba került minden
ember számára egyértelmű, hogy a duális pénzrendszer és a közösségi pénz
bevezetése közvetlenül kihat az emberi viselkedési formákat befolyásoló
három alaptényezőre – az erkölcsi érzékre és értékekre, a közösségi
kényszerítő mechanizmusokra és a gazdasági érdekre – és ezért nem csak
gazdasági területen hoz változást és fellendülést, hanem kihat a
közösség működésére is. A helyi közösségi péntek hálózata ráadásul
mentőöv lehet a globális pénzrendszerek felborulása esetén. Ezért a
jelen javaslatban ismertetett megoldás, képes bármilyen térségében a
lehető legnagyobb és legszélesebb körű hatást létrehozni.
A nemzeti pénz napjainkban
Ahhoz, hogy megértsük a pénzhelyettesítő eszközök, így a közösségi pénz
fogalmát és működését, ill. azt, hogy hogyan fejti ki az előzőekben
ismertetett hatásokat, először röviden foglalkozni kell a (nemzeti) pénz
kérdésével is. Ez ugyanis bármennyire is központi szerepet játszik
életünkben, mégis igen keveset tudunk róla. Sőt még a piaci (és
virtuális piaci) pénz egyértelmű definíciója, megnevezése is rendkívül
nehéz, ezért leggyakrabban a pénz funkciói felől közelítik meg a
kérdést. Ma a pénznek négy funkcióját különböztetjük meg, és ezeket a
pénz technikai funkcióinak nevezhetjük. Van azonban a pénzfunkcióknak
egy másik csoportja is, amikor a pénz gazdasági szabályozó funkciókat is
betölt. E funkciókat közgazdasági funkcióknak nevezhetjük.
Egyébként e technikai funkciók felsorolása egyben a pénz definíciója is,
mert pénzről akkor beszélhetünk, ha ezeket a funkciókat, vagy ezek egy
részét ellátja.
Értékmérő és fizetési eszköz — A pénz két alapvető
funkciója, hogy egyrészt értékmérőként funkciónál, azaz a
leghatékonyabban segít az embernek abban, hogy az áruforgalomban a
különböző termékek és szolgáltatások cserélni tudjanak. Másrészt a pénz
fizetési eszközként is szolgál, mert ez az az eszköz, amely a fizetés
megtörténtekor gazdát cserél. A pénz segítségével kifejezhetjük
mindennek az értékét és lehetőségünk nyílik az értékek közötti
összehasonlításra is.
Értékőrzés — A pénz az alapfunkciókon
túlmenően, lehetővé teszi azt is, hogy tulajdonosa a nála lévő pénzt
felhalmozva megtakarításokat hozzon létre. A pénz, mint az értékmegőrzés
eszköze, vagyis mint felhalmozási eszköz, a vagyontartás egyik formája
lehet.
A spekuláció eszköze — Ez a piaci pénznek egy viszonylag új
funkciója, ami a múlt század második felében lett általános és uralkodó,
hiszen az ezredfordulón a pénzmozgás 95 százaléka már csak spekuláció
volt, és alig 5 százaléka mögött volt tényleges áruforgalom vagy
szolgáltatás. Ez a folyamat, ami az egyensúly felborulásához és a
gazdasági és pénzügyi válsághoz vezetett 1972 augusztusában indult el,
amikor Nixon elnök megszüntette az arany fedezetet a dollár mögött és
ezzel megteremtette azt a lebegő pénzrendszert, amely azóta is él.
Az évek során annyira megszoktuk, hogy ma már ezeket tekintjük
természetesnek, miközben elfelejtettünk egy lényeges dolgot: azt, hogy
valójában a pénznek csak a két alapvető funkcióját kell ellátnia ahhoz,
hogy a pénzrendszer egészségesen működjön és hatékony legyen! Ahhoz
ugyanis, hogy egy pénzrendszer hatékony legyen és szerepét a gazdaságban
betöltse, elegendő lenne, ha a pénz két fő funkcióját, az értékmérő
ill. fizetőeszköz szerepét betölti. Ebből következik, hogy az a
pénzrendszer, amely elriasztaná vagy visszatartaná az embereket a
pénzben való értek őrzéstől és a spekulatív felhasználásától, melyben
ezáltal csak az alapvető funkciókat látná el a pénz, képes lenne egy
egészségesen működő gazdasági rendszer megvalósítására és ezáltal a
gazdasági aktivitás gerjesztésére és további munkahelyek teremtésére.
Hogyan lehet egy pénzrendszerben az értékőrzési és spekulatív
funkciókat kiküszöbölni? A tapasztalatok alapján viszonylag egyszerűen.
Amennyiben egy olyan mechanizmust építünk be ebbe a pénzrendszerbe,
melyben a pénz öregszik, vagyis értéke az idő múlásával egy
meghatározott rendszer szerint csökken, akkor a kívánt célt már el is
értük. Ez az úgynevezett öregedő pénz, melynek többféle változatát
ismerjük, egy változata például az angolszász irodalomban leirt `bélyeg
utalvány’ vagy `bélyeg pénz’, amit a német szakirodalomban
`freigeld’-nek, azaz szabad pénznek neveznek.
Az öregedő vagy
értékvesztő pénz koncepcióját egy argentin üzletember Silvio Gesell
dolgozta ki mintegy 100 évvel ezelőtt. Gesell alapgondolata az volt,
hogy a pénz, mint csereeszköz közszolgálati szerepet tölt be, ezért
annak mindig áramolnia kell. Így aki a pénzt visszatartja, ahelyett,
hogy kamatot kapna, ebben a rendszerben kamatot kell fizessen. Ezen
kamat vagy díj beszedésének szokásos módja a pecsételés, ami a mai modem
időkben, a számítógépek, és az elektronikus bankkártyák korában ennél
sokkal könnyebben és egyszerűbben is kivitelezhető lenne.
(Hogyan
működik az öregedő pénz? Nézzünk erre egy példát: valakinek, aki 100.-
Ft-ot keres, a fizetés pillanatában 110.- Ft értekben adunk pénzt, azaz
vásárlóerőt, ami össze van kapcsolva azzal a feltétellel, hogy ez az
érték csak a fizetés napján érvényes, mert holnap pénze már csak 109.-
Ft-ot ér, holnap után már csak 108.- Ft-ot. Végül a 10. napon ér éppen
100.- Ft-ot. Persze ha ezen idő alatt sem költi el a pénzét, akkor a 20.
napon pénze már csak 90.- Ft-ot fog érni és így tovább. A nemzetközi
tapasztalatok alapján önmagában ez a struktúra ösztönzi a csere- és
fizetőeszköz funkció szétválasztását az értékőrző funkciótól, mert az
emberek azonnal elköltik a pénzt, s akiknél vásároltak, akik ezt a pénzt
így megkapják, ők is ugyanezt teszik majd.)
A pénzhelyettesítő eszközök
Apénznek a technikai funkciói mellett van egy másik funkciója is, amit a
közgazdaságtan a pénz gazdasági szabályozó funkcióiból vezet le és
közgazdasági funkcióknak nevez. E gondolatmenet alapján a
pénzhelyettesítőket is kétfelé bonthatjuk: a technikai
pénzhelyettesítőkre és a közgazdasági pénzhelyettesítőkre.
A
technikai pénzhelyettesítők a pénz hagyományos forgalmi eszköz
funkcióját kívánják javítani, és a többi technikai funkció ellátására
nem vállalkoznak. A technikai pénzhelyettesítők általában úgy jönnek
létre, hogy a pénz helyettesítőnek megfelelő pénzösszeget a
pénzhelyettesítő kibocsátója a kibocsátáskormegkapja, és a
pénzhelyettesítőnek megfelelő nemzeti pénz vagy bankjegy valahol
letétben van. Amíg a pénzhelyettesítő forgalomban van, a kibocsátó az
összeget befektetheti, a pénz így bekerül a pénzügyi közvetítő
rendszerbe. Miután az áru vagy szolgáltatás vásárlója fizetett, az eladó
minden tranzakció után a pénzhelyettesítőt készpénzre (általában
bankszámlapénzre) válthatja vagy váltja. Egyes fajtájuknál arra is
lehetőség van, hogy a pénzhelyettesítő birtokosa a pénzhelyettesítőt
visszaváltsa készpénzre. Hitelt ebben a technikai pénzhelyettesítőben
általában nem nyújtanak, egyedüli kivétel a hitelkártya. A technikai
pénzhelyettesítők közgazdaságilag inkább semlegesek, leszámítva azt a
hatást, hogy általuk nincs pénzkiáramlás a régióból vagy a térségből. A
legismertebb technikai pénzhelyettesítők, melyeket rendszeresen
használunk a pontgyűjtő kártyák, étkezési utalványok, üdülési csekkek,
az egészségkártya, a mobiltelefonnal történő fizetés, a parkolás fizetés
mobillal, stb.
A közgazdasági pénzhelyettesítők hatása már más és
ezekkel a pénz gazdasági szabályozó funkcióját kívánják kibocsátói
javítani és elsősorban egy-egy térségben, vagy régióban szándékoznak
serkenteni a gazdasági aktivitást. Ennek egyes fajtái hitelteremtéssel
jönnek létre, mások növelik a pénz forgási sebességét. Duális
pénzrendszerben a használatuk a nemzeti pénzzel párhuzamosan történik,
miközben az értékmérő funkciót a hagyományos pénz látja el. A
pénzteremtésre a pénzhelyettesítők – nevükből fakadóan is – általában
nem alkalmasak, mert nem teremtik a pénzt, csak helyettesítik azt.
Kivételt képez ez alól az, amikor a pénzhelyettesítőt hitelkártya
rendszerrel kombináljuk, mert ha hitelkártyával vásárolunk,
hitelkeretünkterhére pénzt teremtünk. A közgazdasági pénzhelyettesítők
egyes fajtái is hitelteremtésseljönnek létre, tehát a pénzteremtéshez
hasonlóan tudják növelni a gazdasági aktivitást.
Közösségi pénz és hatásai
A közösségi pénz tehát egy pénzhelyettesítő eszköz, bevezetésének
legfontosabb ismérve, hogy a közösség által kerül kibocsátásra és így a
pénz a közösség tulajdona, vagyis a kibocsátás minden haszna a
közösségé. Fontos továbbá az is, hogy a közösségi pénz közgazdasági
pénzhelyettesítő eszköz, és kizárólag a pénz két alapvető technikai
funkcióját látja el, vagyis csak általános értékmérő és csereeszköz.
Ezzel elriasztja a felhalmozást és a spekulációt, aminek legegyszerűbb
módja az előzőekben már részletesen bemutatott „értékvesztő” vagy
negatív kamatozású közösségi pénzt.
Egy közösségi pénz, szemben a
nemzeti pénzzel, nem létezhet bizalom nélkül. Mert míg a nemzeti pénzt a
törvény garantálja, és elfogadását kötelezően előírja, addig a
közösségi pénz sikerének kulcsa a bizalom. Bizalom a szomszédunkban, az
egész közösségben, és persze a közösség vezetőiben. Amennyiben ez a
bizalom él a közösségben, akkor a közösség valamennyi tagja közösségi a
közösségi pénz motivált terjesztőjévé válik. Ha a bizalom hiányos vagy
gyenge, akkor a kezdeményezés elhal, ahogyan azt számos jelenleg is
működő hasonló rendszer szervezői tapasztalhatták. Amikor az idő
múlásával a terjesztési kedv és a motiváltság erősen csökkenni kezd,
akkor a bizalom gyengülése van a háttérben. Ha ezt nem sikerül
kijavítani, akkor a kezdeményezés egyszerűen elhal. Ebben az esetben a
bizalom hiánya miatt a rendszer több tagja nem érdekelt abban, hogy
aktívan részt vegyen a rendszer életében és újabb és még több resztvevőt
szervezzen be. Ezekben az esetekben a közösség tagjai csak használják
és megtartják a közösségi pénzt mindaddig, amíg az hasznukra van, de
semmi többet nem tesznek. Ezzel szemben, ha a bizalom élő és erős, akkor
minden résztvevő érdekelté válik abban, hogy meggyőzze a többieket, a
családtagokat, a péket, a hentest, hogy fogadják el ők is a közösségi
pénzt, mert az a közösség és így az egyének javára van. Ekkor az
elfogadó és használó helyek száma megsokszorozódik és a közösségi pénz
forgása megnő, pozitív hatásait jól ki tudja fejteni.
A közösségi
pénz létrehozását két hatása miatt javasoljuk: egyrészt a
gazdaságélénkítő és munkahelyteremtő, másrészt a közösségformáló hatása
miatt. A közösségi pénz ugyanis mindkettő javításának és erősítésének az
egyik leghatékonyabb eszköze.
A gazdaságélénkítő és a munkahely
teremtő hatás a közösségi szinten aktivizálódó gazdasági folyamatok
által jön létre. Így van ez még akkor is, ha ezen folyamatok – különösen
a kezdetekben – spontán módon zajlanak. A tudatosság ugyan növelhető a
résztvevők képzésével és a helyi szabályozás eszközeivel, mégis sokkal
sikeresebbek azok a folyamatok, melyekben a résztvevők motivációját
növelik és használják a fenntartható gazdasági folyamatokat
ösztönzésére.
A közösségi pénz gazdaság élénkítő hatása elsősorban
abban mutatkozik meg, hogy az emberek igyekeznek először ezeket kiadni,
(még értékvesztés nélkül is) és csak ha már elfogyott a
pénzhelyettesítőjük, akkor nyúlnak a nemzeti pénzükhöz. Ebből
következik, hogy a közösségi pénzek jóval többször cserélnek gazdát, és
ezáltal jóval gyorsabban forognak, mint a nemzeti pénz. A közösségi
pénzek megnövekedett körforgási sebességével arányosan növekszik a helyi
vásárlóerő és ez közvetlenül vezet a helyi gazdaság fellendüléséhez és
megerősödéséhez. Mivel a közösségi pénz, mint helyi pénzhelyettesítő
eszköz nem hagyja el a megyét vagy a térséget – hiszen máshol nem
fizetőeszköz – ezért általa nincs pénzkiáramlás a kisebb-nagyobb
térségből, ami a régióbeli gazdaság erősödéséhez és a térség gazdasági
függetlenségének növekedéséhez vezet.
Az eddig tapasztalatok szerint
a pénzhelyettesítőknek a nagy gazdasági válságok alatt, illetve után
volt reneszánszuk. A válságok alatt ugyanis az áruk és szolgáltatások
iránti potenciális kereslet fennáll, sőt többnyire még a kínálat is
jelen van, a csere azonban pénz hiányában nem tud létrejönni. Klasszikus
gazdasági válságok alatt, mint amilyen éppen most van a világban, és
aminél jóval nagyobb fenyeget minket, a pénz mennyisége és forgási
sebessége csökken, a bankok óvatossága és tartalékképzése miatt.
A
közösségépítő hatás abban mutatkozik meg, hogy a közösségi pénz
bevezetése és használata közben a közösség tagjai a korábbi helyzettel
szemben sokkal gyakrabban kerülnek kapcsolatba egymással, és ez a
szorosabb emberi kapcsolat segít felismerni az egymástól való kölcsönös
függést és kötődést. Ez a tapasztalatok szerint mindig és mindenhol
erősíti a közösségi szellemet, és egy ilyen emberi találkozásokra épülő
helyzet automatikusan megalapozza azt is, hogy a közösség tagjai sokkal
jobban azonosulnak a közös célokkal. A közösségépítő hatások közé
tartozik az is, hogy a helyi polgárokat a szeretet-központú viselkedésre
ösztönzi, sőt az embereket fokozatosan leszoktatja a felesleges
fogyasztásokról vagy presztízs-vásárlásokról. A közösségi pénz új
értékrend születését pártolja, amely egyébként szintén elősegíti az
önellátást, az öngondoskodást és a közösségen belüli kölcsönös figyelmet
és egymás támogatását.
Annak ellenére, hogy a negatív
kamatozású pénzek esetében a pénz felhalmozása rossz ötlet, mégis néhány
eddig ismert közösségi pénzben előfordult felhalmozás. Érdekes módon
ezt gyakran még sikerként könyvelik el, aminek az oka az, hogy ez a
viselkedés azt jelzi, hogy az adott közösségi pénz közelebb áll az
“igazi, normális” pénzhez. De valahányszor valaki elkezd felhalmozni,
megfosztja a többieket az előnyöktől és hamarosan belátja, hogy ez egy
kerülendő viselkedés, ami szintén közösség építő hatású. Az alapvető
strukturális változás egy közösségi pénzrendszerben a mai rendszerekkel
szemben tehát az emberek megtakarításának és befektetésének
(spekulációjának) módjában és a közösségi célokkal való azonosulásában
lenne, mivel ez a koncepció jelentős mértékben visszatartaná az
embereket attól, hogy a pénzt, mint megtakarítási és spekulációs eszközt
használják és segít az egymásrautaltság felismerésében.
Kockázatok, ellenérzések
A szakma a közgazdasági pénzhelyettesítők kockázataként értékeli azt,
hogy nem megfelelő szervezés és a bizalom hiánya esetén az elfogadói kör
szétesik, és a pénzhelyettesítőt nem lehet többé árura vagy
szolgáltatása cserélni. Törvényi előírásokkal azonban nem szabályozzák
ezeket a kezdeményezéseket, mivel ezek a pénzhelyettesítők általában
önszerveződéssel jönneklétre, és a tagok szolidaritásán alapulnak.
Persze ezek alól is van kivétel, így pl. a jelen anyagban is bemutatott
svájci WIR-Bank által működtetett pénzhelyettesítő, amelyet ma hatvan
ezren használnak.
A szakma vélekedése szerint a közgazdasági
pénzhelyettesítők nem könnyítik, hanem inkább nehezítik a pénzforgalmat,
azzal, hogy a hagyományos készpénz és számlapénz mellett használják
őket, és ez többletadminisztrációval jár. Ugyancsak ellene szól, hogy a
pénzhelyettesítő használata csökkenti a készpénzhasználatot, tehát
csökkenti a jegybanki készpénzkibocsátás után járó nyereségét, amit
hivatalosan seigniorage-nak neveznek. Mivel ez a jegybanki nyereség a
költségvetésbe kerül, ezért a pénzhelyettesítők használata közvetlenül
kihat a költségvetés bevételeire is. A helyi közösségi pénz bevezetése
viszont fellendíti a helyi gazdaságot és növeli annak adóbefizetéseit
is. Általában az tapasztalható, hogy valóban felelős politikusok és
bankárok nem gördítenek akadályokat a pénzhelyettesítők használata elé,
mert belátják, a közösségi pénz birokosa és elfogadója számára
jelentkező előny olyan gazdasági-társadalmi haszon, ami jóval nagyobb,
mint az előbb említett esetleges költségvetési hátrány.
A
pénzhelyettesítőknek van egy másik és a politika számára minden előnyét
elfedő „hátránya” is. Ez abban mutatkozik meg, hogy egy
pénzhelyettesítőt használó régió, vagy közösség gazdaságilag független
lesz, és ez bizonyos döntéshozatali, vagy politikai függetlenséget is
jelent. Erre a jelenségre először 1932-ben figyelt fel a politika az
USA- ban. Ekkor egy amerikai professzor, Irving Fisher, aki a Yale
Egyetem tanáraként a pénz forgalmi egyenletének megalkotója, a wörgli
példa nyomán hasonló rendszerek bevezetését szorgalmazta az USA-ban.
Hatására igen gyorsan 400 amerikai város be is vezetett helyi pénzeket,
melyek igen sikeresek voltak. Sőt, maga Roosevelt elnök és tanácsadói is
jónak tartották az ötletet,
Emellett egy mozgalom is indult,
mely egy országos szintű kibocsátást szorgalmazott és a politikusok 1933
februárjában helyi pénz törvénytervezeteket terjesztettek be a szenátus
és a Képviselő ház elé. Ezalatt Irvin Fisher megkereste Achesont, az
akkori pénzügyminisztert, kérve a támogatását az ötlethez, aki kikérte
egy harvardi professzor véleményét. A professzor szavai döntően
befolyásolták a helyi pénzek sorsát a világban, ugyanis azt mondta: az
ötlet működőképes, de nagyon erős decentralizált döntéshozói
mechanizmussal járna. Erre már Acheson úgy érezte, hogy erről ki kellene
kérni az elnök véleményét is és Roosevelt elnök végül megtiltotta
mindenfele `helyi pénz’ használatát és helyette meghirdette a gazdaság
rendbe tételére hivatott New Deal-t, mely leginkább hatalmas központi
irányítású projekteken alapuló terv volt. De a gazdaságot ez nem tudta
rendbe tenni, valójában a II. világháború volt az amerikai felemelkedés
igazi oka.
Ez a folyamat Európában is lezajlott. Szinte az amerikai
eseményekkel egy időben jelent meg Németországban a „wara” nevű helyi
pénz és ennek a pénzhelyettesítőnek a kezdeti regionális elterjedése
után egész Németországban elterjedt, oly annyira, hogy 1931-ben már 2000
vállalat bocsátott ki hasonló utalványt. De 1931 novemberében, a Nemet
Központi Bank betiltotta, a pénzkibocsátás kizárólagos jogara
hivatkozva. Érdekes lenne feltenni a kérdést, hogy mi történt volna, ha a
hatalom érdekei miatt nem állítja le a „wara” terjedését és hagyja az
embereknek, hogy segítsenek magukon. Soha sem fogjuk biztosan tudni,
hogy Hitler hatalomra jut-e és a II. Világháború kitört volna, ha a
német népet engedik, hogy megoldja a saját problémáit a gyökerektől
elindulva, elérve a teljes foglalkoztatást és az emberi méltóságot saját
közösségén belül.
A folyamat pontosan ezzel a forgatókönyvvel
megismétlődött Ausztriában is, ahol a Wörgl-i csoda nyomán több mint 200
másik közösség döntött úgy, hogy követik a példát. De a központi bank
közbeszólt és leállította a kezdeményezéseket. A fellebbezések sora
eljutott egészen a legfelsőbb bíróságig, de ott elutasították azt.
Természetesen számos más helyi közösségi pénz modellt bemutathatnánk,
mert szinte mindegyiknek a története ma már azt igazolja, hogy a helyi
közösségi pénzek bevezetése és virágzása nem ütközik semmilyen jogi,
pénzügyi, gazdasági vagy politikai akadályba.
Bernard Lietaer javaslata egy új elszámolási rendszerre a C3
A következőkben egy olyan javaslatot ismertetünk, melyet Bernard
Lietaer, a neves banki szakember vezetésével a holland STRO nevű civil
szervezet dolgozott a kis- és középvállalkozásokat világszerte sújtó
probléma kezelésére. A modellt azért vettük be a javaslatunkba, mert a
javasolt megoldás hatása és működése tulajdonképpen olyan, mint egy
helyi pénz. Lehetővé teszi, hogy egy-egy C3 rendszerben az egymást
személyesen is jól ismerő és folyamatos üzleti kapcsolatban lévő kis- és
középvállalkozások csoportosuljanak. Ez Magyarországon annál is inkább
reális, mert a Nemzeti Bank egy felmérése alapján a magyar kis- és
középvállalkozások számláik közel 50 %-át olyan partnerek felé bocsátják
ki, akik egy 45-50 km-es köröm belül találhatóak. A maradék számláknak
is közel a fele a regionális határokon belüli megrendelők felé kerül
kibocsátásra. Így a C3-nak nevezett megoldás Magyarországon teljesen
célszerű és időszerű. Időszerű, mert a hazai vállalkozások egyik
legnagyobb problémáját, a körbe tartozást és a pénzhiányt hivatott
kezelni.
Az üzleti modell lényege, hogy a kis és középvállalkozók
többsége számára megoldhatatlan cashflow problémát okoz, hogy a nagy
cégekkel 90+ napos fizetési határidővel kényszerülnek szerződni,
(ráadásul pénzüket ritkán kapják meg a megállapodott határidőre),
miközben a saját beszállítóiknak -30 napos, vagy azonnali határidővel
kell fizetni. A C3-nak nevezett modell tulajdonképpen egy üzleti klíring
hálózat, amelyben a kibocsájtott, de még kifizetetlen számlával
rendelkező tagok választhatnak, hogy elfogadnak egy olyan klíring
egységet, melynek fedezete a követelés, és akkor ezzel az egységgel
fizethetnek a saját beszállítóknak is – akik szintén tagjai ennek a
rendszernek – vagy némi veszteséggel, fizetési engedményezési hitelt
kapnak a rendszertől a nemzeti valutában. Ezt a modellt már több
országban, így számos Dél-Amerikai országban sikeresen kipróbáltak.
Ezen túlmenően a C3 elszámolás rendszer szinte mindazokat az előnyöket
is biztosítja a közösség számára, melyeket a közösségi pénzek! Ezeket az
előző részekben már bemutatattuk. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy
működtetése által a kis- és középvállalkozások sokkal könnyebben és
olcsóbban jutnak rövidtávú hitelhez, és pénzellátottságuk sokkal
kedvezőbb lesz. Így a mai cashflow problémák nem akadályozzák többé a
vállalkozásokat kiépített kapacitásainak működtetésében. Ennek hatására
javul a gazdaság teljesítménye és csökken a munkanélküliség a C3
rendszerek körzeteiben.
A C3 tranzakció
Az elszámolási
tranzakcióhoz kellenek a cégek, akik egymással kapcsolatban vannak és
kell legalább egy biztosító társaság, aki a számlákra biztosítást köt.
A folyamat a következő 6 lépésben történik:
A részvevő A cégnek van egy 90 napos, vagy azon túli kinnlevősége és
fedezetbiztosítási szerződést köt erre a kintlévőség értékére. Ennek a
biztosításnak a fedezete többnyire a kibocsájtott számla engedményezése,
ritkábban a cég vagyona.
Az A cég egy folyószámlát nyit a
rendszerben és a biztosított követelést – költség és kamatmentesen –
beváltja klíringegységre, amivel szabadon rendelkezik. Így lehetősége
van arra is, hogy a rendszerben szintén részt vevő B beszállítójának
azonnal és teljes egészében „ klíring egységben” kifizesse a
tartozásait.
A B cég, akinek szintén kell egy folyószámla a
klíringben történő fizetés befogadására, amint a jóváírás megérkezett
két lehetőség között választhat: vagy nemzeti valutát kér a rendszertől a
klíring egység ellenében, ebben az esetben megfizeti a 90 napos hitelre
eső kamat és kezelési költséghányadot, vagy továbbadja az egységet a
saját beszállítójának, akit nevezzünk C-nek.
A C cég szintén nyit egy folyószámlát a klíring befogadására és választhat két lehetőség között., és így tovább.
Bármelyik cég, A vagy B vagy C bármikor, amikor pozitív számlaegyenlege
van kamatmentesen használhatja a klíring egységet fizetésre bárkinek,
aki a rendszerben tag, függetlenül attól, hogy milyen határidős a
számla, amellyel fedezte a folyószámla követelését.
A fizetési
határidő lejártával a hálózat a megkapja a számla ellenértékét. Abban az
esetben, ha a követelés behajthatatlan, akkor az A cég fedezetbiztosító
társasága fizet. Bárki bármikor kifizetheti korábban is a kintlévőség
ellenértékét, de kamatot nem kérhet érte.
A rendszer jellemzői és előnyei:
A kis- és középvállalkozások a szerződésekben kikötött 90 nap vagy
ennél hosszabb fizetési határidők előtt hozzájuthatnak a pénzükhöz, azaz
nem kell hitelezniük a nagyoknak.
Így az alvállalkozóik azonnal
hozzájuthatnak a pénzükhöz, függetlenül a fővállalkozói szerződésben
szereplő fizetési határidőtől. A kisvállalkozói hálózat likvid
pénzellátása rendkívül alacsony költséggel megvalósítható.
Van hozzá
egy kidolgozott és bevált nyitott forráskódú szoftver, amit bárki
szabadon használhat a saját C3 rendszeréhez, ami a kisvállalkozások
számára is könnyen megfizethető és elérhető pénzügyi adminisztrációt
tesz elérhetővé..
Maga a rendszer teljesen legális, más országokban nem kell hozzá semmiféle állami engedély.
Biztonságos, mert csak 100%-ban biztosított és számítógépesen kezelt számlákat engednek be a rendszerbe.
Az államnak többszörösen is jó ez a rendszer, egyrészt mert rendkívül
olcsó eszközökkel tudja a körbe-tartozásból fakadó adófizetési
problémákat kezelni, ha elfogadja a klíring egységet adófizetésre is,
másrészt pedig azért, mert a rendszer működése által jelentősen csökken a
munkanélküliség, nő a gazdaság teljesítő képessége. Uruguayban pl. az
állam is elfogadja C3 egységet adófizetésre.
Továbbá mivel a
rendszer csak számlás, azaz a számítógépes rendszerben is nyomon
követhető forgalmat kezel, ezzel hatékonyan küzd a fekete és szürke
gazdaság ellen, ami az állami érdekekkel messzemenőkig azonosul.
;
Mindenkinek azonos biztosítási feltételeket kell elfogadni, és
kompatibilis informatikai eszközöket kell használni, melynek
eredményeképp a helyi gazdaság tud erősödni, kizárva a távolabbi
beszállítók konkurenciáját, akik nem részei a helyi rendszernek.
Ma a
bankok csak nagy cégek finanszírozására hajlandók és a kis- és
középvállalkozásokat nem éri meg számukra kezelni. A C3 rendszer ezt a
nagy cégnek nyújtott hitelt továbbítja a kis- és középvállalkozások
felé.
További lehetőség a rendszerben, hogy az egész C3 hálózat
együtt lép fel szerződéses partnerként a bankkal kapcsolatban, így a
bank nem egyenként tárgyal a kisvállalkozókkal. Ez a bank számára is
érdekessé teszi az ügyletet és a siker esélye növekszik.
A
biztosítási feltételek is sokkal egyszerűbben kezelhetők, mintha minden
kisvállalkozás hitelkérelmét egyedileg kellene vizsgálnia a banknak. A
kockázatok az egész rendszerre eloszlanak, az egész rendszer stabilitása
jelentősen növekszik.
Befejezés és javaslat
Írásunkkal azt igyekeztünk bebizonyítani, hogy egy adott térségben
érdemes és célszerű bevezetni a helyi közösségi pénzt, amely
tulajdonságaiban más, mint egy globális és/vagy nemzeti pénz, sőt eltér
az általánosságban ismert helyi piaci pénztől is, amely elsősorban nem a
közösségek érdekét szolgálja.
Javaslatunk egyaránt kiterjed a
következő fontosabb elemekre: az önkormányzatok hozzanak létre egy
közösségi bankot (vagy hitelintézetet), és vezessenek be egy térségi
helyi közösségi pénzt, úgy, hogy a közösségi pénzintézet révén az
önkormányzatok legyenek a pénzkibocsájtók, és a régió településein
jöjjön létre a közösségi pénzt használók együttműködő közössége.
Ugyanakkor javasoljuk a Bernard Lietaer féle C3 elszámolási rendszer
bevezetésének megfontolását is, hiszen ez azonnal ható és jól látható
eredményeket hoz a térség gazdasági élénkülésében és gazdasági
fejlődésében.
2011. július
Nemzetközi példák
Napjainkban az 5.000-et is meghaladja a világban azoknak a helyi pénz
kezdeményezéseknek a száma, melyek valamilyen pénzhelyettesítő eszközt
használnak. Ezek közül néhány jellemző és tanulságos esetet mutatunk be a
következőkben, mely segíthet a hatások és a lehetőségek felmérésében.
Németországban 1930-ban egy Hebecker nevű úr, aki egy kis bajor
városkában a csőddel küszködő szénbánya tulajdonosa volt, azért, hogy
fizetni tudjon a munkásainak, szénnel fizetett Reichsmark helyett.
Elismervényt bocsátott ki amit wara-nak hívott amely szénre volt
váltható. Ennek a hátoldalán kis négyzetek voltak, pecsétek számára és
az elismervény csak akkor maradt érvényes, ha az adott hónap pecsétjét
időben beütöttek. Ezt a negatív kamatot akkor a tárolási költségekkel
indokoltak. A munkások az élelmiszerért és helyi szolgáltatásokért ezzel
a wara-val fizettek. A helyi kereskedőknek nem volt sok választásuk,
mint elfogadni a wara-t és meggyőzni az ő szállítóikat is, hogy ők is
fogadja el azt. A megoldás igen sikeres volt és lassan kiterjedt szinte
egész Németországra, mindaddig, amíg a hatalom közbe nem szólt.
Ausztriában 1932-ben Unterguggenberger úr volt Wörgl városka
polgármestere és elhatározta, hogy tesz valamit a korra jellemző 35 %-os
munkanélküliség ellen. Meggyőzte a városházát, hogy 14.000 schilling
értékben utalványokat bocsássanak ki, amelynek fedezete egy ugyanekkora
bankbetét a helyi bankban. Két év múlva Wörgl városa volt az első, amely
megvalósította a teljes foglalkoztatottságot, és a kísérlet első éve
alatt a munkanélküliség a városban 25%-kal csökkent, miközben
Ausztriában 14%-kal növekedett. Ennek nyomán általános lett a
vízellátás, az egész várost újra aszfaltozták, a legtöbb ház felújítva,
átfestve, az adókat határidő előtt befizettek, a város körüli erdőket
újraültették.
Fontos, hogy a fenti eredmények nem abból származtak,
hogy a város különböző projekteket indított be, hanem abból, hogy a
szereplők azon igyekeztek, hogy a pénzt továbbadjak, ne pedig halmozzák.
A Wörgl-i pénz forgási sebessége átlagosan a 14-szerese volt az akkori
nemzeti valutának, a Schillingnek. Más szóval ugyanaz a pénzösszeg
14-szer annyi munkát teremtett, aminek meg is volt a hatása. A sikeres
modellt persze mások is be kívánták vezetni, de a hatalom végül is
közbeszólt és megakadályozta azt.
Brazíliában Curitiba városában
1973-ban Jaime Lerner lett a polgármester, és azonnal a szemétgyűjtés
súlyos problémájával kellett szembenéznie. Az 500.000 ember nagyobb
része nyomor negyedekben élt, amely annyira túlzsúfolt volt, hogy a
szemetes autó nem tudott bejutni. Az összegyűlt szemét vonzotta az
egereket, patkányokat, amely aztán magával hozta riasztó mértékben a
betegségeket. A megszokott módszer az lett volna, hogy egy jóléti
programot indítanak, amely megoldja a problémákat. De Lerner mást tett,
mivel kevés gazdag ember volt Curitibaban, és a szükséges pénzeszközök
sem álltak rendelkezésre.
Kitalálta, hogy tömegközlekedésre
jogosító jegyet ad az embereknek a szétválogatott, és a falvak körül
levő konténerekhez elszállított szemétért és a szerves hulladékért,
melyet a gazdák használtak trágyázáshoz, élelmiszerre beváltható
utalványokat ad. A program igen látványos eredményeket ért el, a
falvakat gyerekek tisztították meg, akik hamar megtanulták, hogyan kell
szétválogatni a szemetet. Az emberek ki tudtak menni a falvakból a
tömegközlekedéssel a központba, ahol munkát tudtak találni. A
megnövekedett üzemanyag fogyasztás fedezhető volt a szétválogatott
szemét újrahasznosításának bevételéből, melyért fém, papír és üveg
iparban működő vállalatok fizettek. De összességében nem növekedett
sokkal az üzemanyag felhasználás, mert a szemét összegyűjtését nem
kukásautók végezték, azoknak csak a lakosság által összegyűjtött és
szétválogatott szemetet kellett elszállítani. Így a szemétszállításnál
üzemanyag megtakarítás történt. S akkor még nem is említjük az elért
előnyöket, melyek a javuló tisztaságból eredő, csökkenő betegség,
illetve a hatékonyabb munkaerő piacból ered.
Curitiba ma egy
tiszta, jól prosperáló, önellátó, az egyetlen ma ismert brazil város,
amely nem kér pénzt az államtól. Elsőrangú tömegközlekedése van, s a
polgármester nagy népszerűségnek örvend, nemrég választották újra. S a
legfontosabb, hogy erős közösségi szellem és önérzet jelent meg,
amelynek azelőtt semmilyen jelét nem láthattuk. Amit minden politikusnak
észre kellene vennie: a szociális támogató programjaik
helyettesíthetőek találékonysággal és képzelőerővel, ha a vezető
megfelelő. S az ilyen politikus sikeres és újra megválasztják.
Kanadában 1983-ban jöttek létre az első LETS (Local Exchange Trading
System) rendszerek, amelyek elsősorban az angolszász világban terjedtek
el. Az Egyesült Királyságban több mint450 csoport alakult. A legnagyobb
létszámú csoport Ausztráliában, Sidney közelében működik, 1800 tagja
van.
A LETS tagjai általában szolgáltatásokat cserélnek egymással:
gyermekfelügyelés, takarítás, korrepetálás, kisebb házi javítások.
Előfordul, például hogy a rendszerbe egy bevásárló-központ vagy áruházak
is bekapcsolódnak és a pénzhelyettesítőket néhány százalékban
elfogadják. Ez voltaképpen árengedmény, ami forgalomnövelő, és egyúttal a
kereskedők a közösség összetartásához is hozzájárulnak.
A WIR Bank,
egy 1934-ben Zürichben Wirtschaftsring – Genossenschaft néven alakult
szövetkezet ezen a téren a legjelentősebb kezdeményezés. Tagjai
magánszemélyek, kis- és középvállalkozások. Az általa a múlt század
elején létrehozott a WIR (CHW) nevet viselő pénzhelyettesítő csak
számlapénz formájában létezik és még ma is forgalomban van. A
szövetkezet kezdetben két módon bocsátott ki pénzhelyettesítőt: egyrészt
a szövetkezet tagjai svájci frankot fizettek be és 5%-kal több
pénzhelyettesítőt kaptak, ill. a szövetkezet kamatmentes
pénzhelyettesítő hitelt nyújtott. Ez a pénzhelyettesítő-teremtési
módszer jelenleg is létezik és iskolapéldája a duális pénzrendszernek,
melyben a nemzeti pénz és a helyi pénz szépen megfér egymás mellett. Sőt
számos szakértő véleménye szerint ez az egyik titka a svájci gazdaság
erejének és stabilitásának is.
A pénzhelyettesítővel a szövetkezet
tagjai egymásnak fizetnek, és ez által a bank tevékenysége ösztönzőleg
hat a svájci kis- és középvállalatok egymás közötti forgalmára. A
forgalom nagyobb részét CHF-ben számolják el, csak annyi WIR-t fogadnak
el egymástól, amennyit tovább tudnak adni. Ez a módszer biztosítja, hogy
a WIR nem inflálódik gyorsabban, mint a CHF. A WIR forgási sebessége
jelentősen meghaladja a CHF-ét.
Banki tevékenysége mellett tagjai
számára rendszeresen szervez továbbképzéseket, összejöveteleket, melyek
ösztönzik a tagok egymás közti üzleti kapcsolatait.
http://hunnio.com/news.php?readmore=734
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése