Chuck Hagel védelmi miniszter szerdán bejelentette, hogy az amerikai hadseregnek konfrontálódnia kell a terroristákkal és a modern orosz hadsereggel. Ide jutott a helyzet, kész tényként kezelik az Oroszország elleni háborút.
A konfliktus elmérgesedésének az adta az utolsó löketet, hogy februárban atlantista puccs zajlott le Kijevben, röviddel azt követően pedig szabadságharc kezdődött Ukrajna délkeleti régióiban. A puccsal hatalomra jutott kijevi kormány törvényen kívül helyezte az ukránon kívül minden nyelv használatát, és az Egyesült Államokból, Svájcból, más nyugati országokból frissen hazautazott milliárdosokat nevezett ki az orosz többségű megyék kormányzójaként. Az Igor Kolomojszkij és Szergej Taruta féle alakok kormányzóként kinevezése spontán tüntetéseket váltott ki, amit a helyi rendőri erők nem is akadályoztak meg, mert ők sem fogadták el a nyugati milliárdosok kinevezését. A tömeg elfoglalta a kormányépületeket, a bíróságokat, nagyon hamar függetlenítette magát Ukrajna orosz többségű régiója, mivel Kijevben kormány közeli pozíciókat osztogattak az oroszellenes fajgyűlöletre nevelt Jobb Szektor tagjainak. Mindez a nyelvtörvény eltörlésével kiverte a biztosítékot, a délkeleti megyék lakossága nem ismerte el legitim kormányként a puccsal hatalomra jutott kijevi juntát.
A függetlenedő régiók népszavazásokat tartottak a függetlenség demokratikus megalapozásaként, ahol nagyjából az orosz lakosság arányával megegyező arányban, vagyis abszolút többséggel megszavazták az Ukrajnától elszakadást. A Krím-félsziget az Oroszországi Föderációhoz csatlakozott, míg a Luganszki és Donyecki Népi Köztársaság átmenetileg független országnak nyilvánította magát, azzal az elképzeléssel, hogy egy nagyobb államalakulatként, Újoroszországként föderációs államot alapítanak.
Az atlantista hatalomátvétel célja azonban az lett volna, hogy Ukrajna egésze nyugati fennhatóság alá kerüljön, hogy a NATO közvetlen az orosz határ mentén vonhassa össze a csapásmérő erőt. Így a nyugati országok nem ismerték el se a Krím-félszigetet Oroszország részeként, se a Donyecki és Népi Köztársaságot független országként. Oroszország viszont már hivatalos diplomáciai csatornákon is kénytelen volt figyelmeztetéseket megfogalmazni, miszerint a NATO további terjeszkedését az ország területi egységére nézve veszélyként értékeli és annak megfelelően ad reakciókat.
A NATO 1999 és 2004 közt terjeszkedett ki egészen az orosz határig, azzal, hogy végül Lengyelország és a balti államok is beléptek a katonai szövetségbe. A NATO tagállamok összes katonai kiadása éves szinten 1 billió dollár (ebből 600 milliárd az Egyesült Államok saját katonai kiadása). Ehhez képest Oroszország éves szinten 68 milliárd dollárnak megfelelő összeget költ a védelmi iparra. Most pedig az amerikai védelmi miniszter olyat talált mondani, hogy "a hadsereggel szemben támasztott követelmények a jövőben csak egyre nőnek, és még összetettebbé válnak. A terroristák beszivárgását kezelni kell, de a revizionista Oroszországot is kezelnünk kell, ami a NATO határán modern és hatékony hadsereggel rendelkezik."
Szeptemberben Barack Obama szintén a terroristákkal egy lapon emlegette a modern Oroszországot, és kijelentette, hogy a világra három veszély leselkedik, az Iszlám Állam, az ebola vírus és az "orosz agresszió". Orosz katonai szakértők számításai szerint a NATO két éven belül nyílt katonai offenzívát kezd Oroszország ellen.


http://www.hidfo.net/2014/10/16/az-amerikaiak-harom-dolgot-akarnak-kezelni