A legújabb, Newportban megrendezendő
NATO-csúcson résztvevő Barack Obama és David Cameron az előzetes
megbeszélések szerint fel fogják szólítani a tagállamokat, hogy mindenki
emelje meg a katonai kiadásait a GDP-jének a 2%-ára legalább. Cameron
szerint eddig túl sok ország kapott ingyen NATO-védőernyőt, miközben
ezek az országok nem fordítottak kellő figyelmet a haderejük
fejlesztésére.
David Cameron
Cameron azt felejti el megemlíteni, hogy
a kelet-európai államok csak ütközőzónának kellettek egy potenciális
nyugat-orosz háborúhoz, és hogy ezen országok - köztük hazánk -
lakosainak a sorsa egy cseppet se érdekli őket. Meglátásuk szerint ezek a
közép- és kelet-európai országok tökéletesek az ágyútöltelék szerepére,
csak úgy, mint ahogy a korabeli Magyarország is súlyos véráldozatok
árán tudta feltartóztatni a török előrenyomulást. Hogy egészen pontosak
legyünk; a nyugati államok - mondhatjuk, hogy a korabeli EU -
tartóztatták fel velünk a törököt. Akkoriban is kényelmes volt, hogy a
magyarok, szerbek, horvátok megharcoltak a nyugat érdekeiért, generációk
haltak meg a csatamezőkön, most ugyanez a nagy terv.
Ebbe jelenleg már be van vonva a
Baltikum és Lengyelország is, a legnagyobb "örömükre". Kiszállni a NATO
körhintából nem tudnak ezek az államok, mert felégették maguk mögött a
hidakat a hibás kommunikációjukkal. Magyarország is jó irányba tart,
hogy hozzáláncolja magát a süllyedő atlantista hajóhoz.
Hogy érzékeltessük, mire is gondolunk. NATO-főtitkár Anders Fogh Rasmussen kifejtette, hogy a "...világ elszigetelte Oroszországot." szemléltessük egy térképen ezt a kijelentést.
A "világ" a NATO és az atlantista
vezetők megfogalmazásában nem egyéb, mint azoknak az országoknak a
sorai, akik az Egyesült Államok pillanatnyi érdekeit maximálisan ki
tudják szolgálni. Amint ez véget ért, az adott ország átkerül a "nem a
világ" kategóriába.
A NATO „walesi játékai”
A csúcs küszöbén Varsó és a
balti fővárosok olyan javaslatokat tettek, amelyek tulajdonképpen
visszatérést jelentenek a „hidegháború” korszakához. Azzal az ürüggyel,
hogy Moszkva állítólag beavatkozik az ukrán válságba, a nevezett
országok javasolják Washingtonnak és Brüsszelnek, hogy Oroszországra
irányítsa át a rakétavédelmi rendszert, amelyet az USA Kelet-Európában
hoz létre. Brüsszel napirendre tűzte az Oroszország és a NATO
együttműködéséről szóló alapszerződés egyoldalú felmondását.
Anders Fogh Rasmussen
NATO-főtitkár egyelőre tartózkodóan viselkedik. Hangsúlyozta, hogy a
Szövetségnek „rugalmasabbá és gyorsabbá” kell válnia, képesnek kell
lennie „ellenállni mindenféle fenyegetésnek”. A tervek szerint ehhez
Newportban egy gyorsan reagáló, 10 ezer főből álló csapatot hoznak
létre. A Financial Times londoni lap szerint a csapat brit, holland,
dán, norvég, balti és kanadai katonákból áll majd.
Az oroszellenes retorika
csúcspontja lett Philip Breedlove a NATO európai erői parancsnokának
nyilatkozata. Az amerikai tábornok a Die Welt német lapnak adott
interjúban fenyegeti Oroszországot, hogy az Észak-atlanti Szerződés 5.
cikke alapján Ukrajna miatt háborút indíthatnak Oroszország ellen. „Ha
külföldi csapatok egy adott állam területére lépnek, és ezt agressziónak
tekintjük, az ötödik cikk alapján katonai választ adhatunk az agresszor
akciójára” - mondta Breedlove tábornok, de nem vette fáradságot
megmagyarázni, hogyan alkalmazhatnak a NATO kollektív védelméről szóló
cikket olyan ország vonatkozásában, amely nem tagja a Szövetségnek.
Brüsszel nem véletlenül erősíteni akarja a NATO katonai összetevőjét –
mondta Konsztantyin Szivkov politikai elemző az Oroszország Hangjának adott interjúban:
Jelenleg
az Észak-atlanti Szövetség, mint a nyugati világ katonai szervezete,
maguk a nyugati elitek megmentése eszközének szolgál. Ezért a NATO
továbbra is úgy fejlődik és erősíti magát, hogy képes legyen
hatékonyabban védeni a Nyugat geopolitikai érdekeit.
A fejlődéshez a NATO-nak egy
ellenségre van szüksége, ennek képében próbálják ma Oroszországot
bemutatni. Azonban nem szabad túlbecsülni a NATO oroszellenes
„vektorát”. Az Egyesült Államok kikristályosodott oroszellenes
szövetsége, amelyhez a balti országok és részben Lengyelország is
tartozik, csak egy eleme a NATO-pasziánsznak. Nem kevésbé befolyásos
azon erők tábora, akik hajlandók együttműködni Oroszországgal. Ide
tartozik Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, több
kelet-európai ország, és bizonyos mértékben Törökország is.
Pjotr Iszkenderov
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése