A cím máris magyarázatra szorul: A Válasz.hu riportja nem az egykori „magyar csodafegyverről” szól. Sőt: a régészettudomány és a professzionális íjkészítők által adott kép a honfoglalók harceszközéről szürkébb, mint azt mondjuk a Kurultáj vagy más rendezvények alapján gondolnánk. Vajon mi köze van a hagyományőrző boltokban kapható íjaknak a IX-X. századi magyar íjhoz? Újraalkotható-e őseink fegyvere? Bencsik Péter hagyományőrzőt, az első, kizárólag régészeti leletanyagra építő tudományos célú íjrekonstrukció készítőjét a mesterség bemutatására kérte a portál.

A 2000-es évek második felére az íjászat, de különösen az „ősi magyar íjászat” iránt érdeklődők egyre népesebb tábora hangsúlyos társadalmi mozgalommá szerveződött: a Kurultájon („magyar törzsi gyűlés”), az ópusztaszeri nyílzápornál vagy a Magyarok Országos Gyűlésén sok-sok ezer ember jelenik meg évente, nem ritkán íjjal a kézben. Egyre több és több háztartásban van ma már jelen sporteszközként, vagy egyszerű szabadidős, rekreációs eszközként (a szellemi elmélyülés eszköze is lehet, bár valóban nem ez a leggyakoribb. Erről bővebben. - szerk.) a honfoglalás kori magyar íj kereskedelmi forgalomban kapható valamely változata.
De vajon mit tudunk, mit is tudhatunk valójában a korai magyarok íjáról? – tették fel a kérdést Bíró Ádám régész (MTA BTK Régészeti Intézet) és Bencsik Péter íjkészítő mester az Akadémia tavaly áprilisi nagyszabású őstörténeti konferenciáján, ahová – hosszú várakozás és sok vita után, végre – a tudósok mellett hagyományőrzőket, „gyakorló régészeket”, rekonstruktőröket is meghívtak. Ahogy előadásszövegükben olvasható, az MTA-n is elismerték, hogy a tudomány nem sietett tisztázni sok félreértést és tévedést, ami az őstörténeti bulvársajtónak köszönhetően közkézen forgott.
„A nemzeti büszkeséggel erősen telített téma iránti érdeklődés folyamatos növekedése az utóbbi években azonban már elérte azt a kritikus tömeget, amikor egyfajta belső tisztulás és minőségi kiforrás indul meg: egyre gyakrabban találkozni olyan íjászokkal és íjkészítőkkel, akik a régészeti leletanyag megismerésének alapvető fontosságát felismerve igyekeznek minél hitelesebb replikákat készíteni és használni” – írta Bíró Ádám. De vajon mit jelent az, hogy egy íj „tudományos” replika? Hogyan lehet felkutatni, milyen anyagokkal és módszerekkel dolgoztak ezer évvel ezelőtt? A kérdések megválaszolásához meglátogattuk Bencsik Péter íjkészítőt, és arra kértük, hogy mutassa be újraalkotott magyar íját, mely több szempontból az első pontos, leletanyagon alapuló rekonstrukció.