Számos
vizsgálati eredmény alátámasztja, hogy fordított arányosság van a vér
szelénszintje és különböző rosszindulatú daganatok, például a tüdő-, a
vastag- és végbél-, a prosztata- és a bőrrák okozta halálozás között.
Legújabb laboratóriumi vizsgálatok pedig a szelén lehetséges kedvező hatását
mutatják az emlőrák kezelésében.
A szelént 1817-ben fedezte fel Jacob Berzelius, és Szelénéről, a hold
görög istennőjéről nevezte el. Sokáig toxikus vegyületnek tartották, és
jelenleg is széles körben használják az iparban: többek között
félvezetők, fénymásolók, rozsdamentes acél készítéséhez. A század
közepén állatkísérletek segítségével azonban bebizonyosodott, hogy
nélkülözhetetlen nyomelem. A szervezetben ugyan csekély mennyiségben, csak nyomokban fordul elő, de
ez az ásványi anyag alapvetően fontos a növekedéshez, a
termékenységhez, a máj működéséhez, a haj és a bőr karbantartásához,
valamint a látáshoz. Újabb adatok szerint a sejtek működéséhez
nélkülözhetetlen aktív formájú pajzsmirigyhormon kialakulásához is
szükséges. Jóformán a test minden sejtje tartalmazza, de legnagyobb
mennyiségben a vesében, a májban, a lépben, a hasnyálmirigyben és a
herékben halmozódik fel. Az immunrendszer egészséges működéséhez is szükséges, mivel a
szervezet a segítségével harcol a kórokozókkal és a ráksejtekkel
szemben, ugyanakkor az ellenálló képességet is serkenti. Ezt a hatását a
szájherpeszt és az övsömört okozó vírusokkal szemben is érezteti, de
egyes megfigyelések szerint a hepatitisz vírusok kártékony tevékenységét
is gátolja. A HIV-vírus (az AIDS-et okozó vírus) elleni hatékonyságát
jelenleg kutatják.
Hatékonyan alkalmazható még szürke hályog és sárgafolt-degeneráció
megelőzésében. E-vitaminnal kombinálva gyulladáscsökkentő, a
reumás ízületi gyulladás, a pikkelysömör, a bőrfarkas és az ekcéma
tüneteinek enyhítésére is képes.
A szelén forrásai
A táplálék szeléntartalma attól függ, hogy a talajban, ahol a növény
termett, illetve ahol az állat legelt mennyi volt a szelén. A termőtalaj
szeléntartalma hazánkban sajnos igen alacsony, és sokak szerint ez is
szerepet játszhat abban, hogy Magyarországon olyan magas az infarktus
okozta halálozások száma. Legnagyobb mennyiségben nálunk a diófélékben, a rákokban, halakban, állati belsőségekben, szárnyasok húsában és a vörös
húsokban található. Jó
forrásai még a tejtermékek - elsősorban a vaj! A citrusfélék, hagyma,
paradicsom, brokkoli, sörélesztő, lencse, búzacsíra, búzakorpa és a
teljes kiőrlésű gabonafélék. Talán pont ezekből az alapvető
élelmiszerekből fogyasztunk a legkevesebbet, mi magyarok.
A szelén és az egészséges vércukorszint
A szelénium a legújabb kutatások szerint az inzulin hatását utánozza.
Az utóbbi években elvégzett laboratóriumi vizsgálatok azt mutatják,
hogy a szelénium több folyamatban is az inzulinhoz hasonlóan működik,
például serkenti a sejtek glukózfelvételét, szabályoz számos
anyagcsere-folyamatot, pl. a glukózbontást és -újraképződést, valamint a
zsírsavszintézist. Azt is kimutatták a szeléniumról, hogy erős
antioxidánsként csökkenti a cukorbetegséggel kapcsolatos oxidatív
stresszt, ezáltal késlelteti a cukorbetegség szövődményeinek
kialakulását, így az idegkárosodást, a szürkehályog kialakulását és a
retinopátiát, mely vaksághoz vezet.
Szelénforrás: Magvak!!!
A szelénhiány az izületekben
A szelén hiánya növeli az artritisz előfordulását. Klinikai
vizsgálatok eredményei alapján a szelénnek erős szabadgyök-ellenes
hatása van, ezáltal késleltetheti az artritiszes folyamatok romlását. Szelénhiány
esetén a szívből és az izmokból hiányoznak az antioxidánsok. Ennek
eredményeként kardiomiopátia és izomgyengeség léphet fel. Valamint
általános fáradtság, szokatlan gyengeség, letargia, a nemi vágy
csökkenése (A terhesség alatti nagyfokú szelénhiány szívfejlődési
rendellenességekhez vagy hirtelen csecsemőhalálhoz vezethet. A súlyos
szelénhiány ritka, tünetei: visszamaradott növekedés és nemi fejlődés,
csökkent nemző- és fogamzóképesség.) következhet be.
A szelén ajánlott napi adagja férfiaknak 70 µg, nőknek 55 µg.
Dr. Madarasi Pál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése