Új típusú antiszemitizmusról kezdődött vita Németországban az izraeli-palesztin konfliktussal kapcsolatban - az öreg kontinensen is jelenségként végigsöprő szabad vélemény-nyílvánításról. Úgy tűnik, Európa nem marad ki...
Németországban sokan új
típusú, "újgenerációs" antiszemitizmus megjelenését látják a Gázai
övezetben indított izraeli hadművelet miatt szervezett tüntetéseken
tapasztalható zsidóellenes megnyilvánulásokban. Mások - főleg
történészek - szerint viszont nem lehet új jelenségről és az
antiszemitizmus lavinaszerű terjedéséről beszélni, csak arról, hogy a
német közvélemény igen érzékeny, ami szerintük indokolt és helyes.
Németországban széles körben bírálták a hatóságokat, amiért eltűrték
az utóbbi hetek Izrael-ellenes tüntetéssorozatának első hullámában
megjelent antiszemita plakátokat és rigmusokat. Az iráni eredetű
al-Kudsz (arabul: Jeruzsálem) napjára időzített második hullám előtt
viszont a rendőrség külön felhívta a demonstrációk szervezőinek
figyelmét arra, hogy azonnal közbelépnek, ha meghallanak erőszakot
dicsőítő, és/vagy zsidóellenes rigmusokat, meglátnak ilyen tartalmú
feliratokkal ellátott transzparenseket, vagy zászlók, bábuk, egyéb
tárgyak égetését tapasztalják.
Aki a törvényeket megsértve "beleköt a zsidóságba, az a német jogállammal találja szemben magát" - nyilatkozott Heiko Maas igazságügyi miniszter, nyomatékosítva a rendőrségi figyelmeztetéseket. A július végén tartott tüntetéseken így jóval kevesebb antiszemita megnyilvánulás fordult elő, és nem történt nagyobb rendbontás, de akkor már nagyban zajlott a diskurzus az új típusú antiszemitizmusról a lapokban, rádiókban, televíziókban és internetes fórumokon.
Az egyik fő álláspontot a legvilágosabban talán Joachim Gauck államfő fogalmazta meg, aki abból a tényből indult ki, hogy az Izrael-ellenes tüntetéseken jellemzően török, arab, vagy iráni bevándorló családból származó fiatalok vesznek részt. A "külföldi társadalmakból importált, új antiszemitizmus éppen úgy tűrhetetlen, min a hazai, őshonos antiszemitizmus" - emelte ki egy nyilatkozatában a német szövetségi elnök.
A Die Welt című lap pedig egy kommentárjában annak tulajdonította az "újgenerációs" zsidóellenesség megjelenését, hogy a németországi muzulmán vallású közösség egy része nem fogadja el, hogy az államot illeti meg az erőszak monopóliuma, és nem fogadja el a plurális társadalom játékszabályait sem. A "következmények drasztikusak", hiszen azt látni, hogy "felheccelt Hamász-pártiak uszító lózungokat üvöltenek és vadásznak az övéktől eltérő véleményt valló emberekre", az Izraellel szembeni kritika pedig "nyakig merül az antiszemitizmusban" - írta a Die Welt.
A konzervatív lap tulajdonosa, a Springer vezető kiadványánál, a Bildnél belső konfliktust is okozott ennek a gondolatmenetnek a továbbvitele. A Bild vasárnapi száma, a külön szerkesztőséggel működő Bild am Sonntag főszerkesztő-helyettese egy kommentárban úgy vélekedett, hogy a muzulmán vallás hátráltatja a társadalmi integrációt. Ezt a megjegyzést a két újság közös honlapján még aznap visszautasította a Bild főszerkesztője, hangsúlyozva, hogy nem lehet általánosító módon megítélni a muzulmán vallást, és "átléphetetlen választóvonalat kell húzni az muzulmán vallás és az iszlamista ideológia közé".
A diskurzusban kibontakozó másik fő álláspont szerint az utóbbi hetekben tapasztalható németországi antiszemita megnyilvánulások mind visszavezethetők a régen ismert zsidóellenes előítéletekre, ezért nem lehet új jelenségről, újfajta antiszemitizmusról beszélni.
A főleg történészektől, társadalomtudósoktól hallható és olvasható gondolatmenetben rendre előkerülnek az utóbbi évek felmérései is, amelyek szerint a német lakosság 15-20 százalékára jellemző a legalább csekély mértékben zsidóellenes világkép. Ez nemzetközi összehasonlításban nem kiemelkedő, hosszabb időtávot tekintve pedig csökkenő tendenciát mutat a zsidóellenes beállítottságúak aránya - mutatnak rá a szakértők, hozzátéve, hogy az antiszemitizmus terjedése helyett inkább fokozott érzékenység tapasztalható a közéletben, a politikában és a nyilvánosságban, ami történelmi okokkal magyarázható, nagyon indokolt, és helyes, hogy így van.
Aki a törvényeket megsértve "beleköt a zsidóságba, az a német jogállammal találja szemben magát" - nyilatkozott Heiko Maas igazságügyi miniszter, nyomatékosítva a rendőrségi figyelmeztetéseket. A július végén tartott tüntetéseken így jóval kevesebb antiszemita megnyilvánulás fordult elő, és nem történt nagyobb rendbontás, de akkor már nagyban zajlott a diskurzus az új típusú antiszemitizmusról a lapokban, rádiókban, televíziókban és internetes fórumokon.
Az egyik fő álláspontot a legvilágosabban talán Joachim Gauck államfő fogalmazta meg, aki abból a tényből indult ki, hogy az Izrael-ellenes tüntetéseken jellemzően török, arab, vagy iráni bevándorló családból származó fiatalok vesznek részt. A "külföldi társadalmakból importált, új antiszemitizmus éppen úgy tűrhetetlen, min a hazai, őshonos antiszemitizmus" - emelte ki egy nyilatkozatában a német szövetségi elnök.
A Die Welt című lap pedig egy kommentárjában annak tulajdonította az "újgenerációs" zsidóellenesség megjelenését, hogy a németországi muzulmán vallású közösség egy része nem fogadja el, hogy az államot illeti meg az erőszak monopóliuma, és nem fogadja el a plurális társadalom játékszabályait sem. A "következmények drasztikusak", hiszen azt látni, hogy "felheccelt Hamász-pártiak uszító lózungokat üvöltenek és vadásznak az övéktől eltérő véleményt valló emberekre", az Izraellel szembeni kritika pedig "nyakig merül az antiszemitizmusban" - írta a Die Welt.
A konzervatív lap tulajdonosa, a Springer vezető kiadványánál, a Bildnél belső konfliktust is okozott ennek a gondolatmenetnek a továbbvitele. A Bild vasárnapi száma, a külön szerkesztőséggel működő Bild am Sonntag főszerkesztő-helyettese egy kommentárban úgy vélekedett, hogy a muzulmán vallás hátráltatja a társadalmi integrációt. Ezt a megjegyzést a két újság közös honlapján még aznap visszautasította a Bild főszerkesztője, hangsúlyozva, hogy nem lehet általánosító módon megítélni a muzulmán vallást, és "átléphetetlen választóvonalat kell húzni az muzulmán vallás és az iszlamista ideológia közé".
A diskurzusban kibontakozó másik fő álláspont szerint az utóbbi hetekben tapasztalható németországi antiszemita megnyilvánulások mind visszavezethetők a régen ismert zsidóellenes előítéletekre, ezért nem lehet új jelenségről, újfajta antiszemitizmusról beszélni.
A főleg történészektől, társadalomtudósoktól hallható és olvasható gondolatmenetben rendre előkerülnek az utóbbi évek felmérései is, amelyek szerint a német lakosság 15-20 százalékára jellemző a legalább csekély mértékben zsidóellenes világkép. Ez nemzetközi összehasonlításban nem kiemelkedő, hosszabb időtávot tekintve pedig csökkenő tendenciát mutat a zsidóellenes beállítottságúak aránya - mutatnak rá a szakértők, hozzátéve, hogy az antiszemitizmus terjedése helyett inkább fokozott érzékenység tapasztalható a közéletben, a politikában és a nyilvánosságban, ami történelmi okokkal magyarázható, nagyon indokolt, és helyes, hogy így van.
Hírfigyelő Szolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése