Ez egy régóta tartó sorozat olyan apró dolgokról, amelyek megragadták a szememet vagy az elmémet, és amelyek relevánsnak, meglepőnek, szórakoztatónak vagy mindháromnak tűnnek. Alkalmanként az itt megjelenő tételek hosszabb írások formájában is visszatérhetnek. Többnyire nem.

1. A vietnámi háború végén a béketárgyalások hónapokig késlekedtek a tárgyalófeleknek szánt asztalok körüli viták miatt. E megbocsáthatatlan késedelmek következtében további 2000 ember halt meg.

2. Egy barátom mesélte, hogy két tizenéves lánya ragaszkodott hozzá, hogy 17 mérföldre elvigye őket a legközelebbi városi újrahasznosító üzembe, hogy ott biztonságosan elhelyezhessenek összesen hat darab AA elemet - ahogyan azt az elolvasott használati utasítás szerint tették. Természetesen volt még egy 17 mérföldes út, hogy hazaérjenek.

3. Az Egyesült Királyság éghajlatvédelmi minisztere az elmúlt hét hónapban 30 országba repült. (Persze nem szigetelt.) A globális felmelegedés ipara a képmutatásra épül.

4. Az Egyesült Királyságban a kormány szabadságolási programja (amelynek keretében az egyének otthon maradtak, és szokásos jövedelmük nagy részét az adófizetőktől kapták) azt jelenti, hogy emberek milliói, akik hamarosan munkanélkülivé válnak, soha többé nem akarnak majd dolgozni.

5. Az a versenyfutás, hogy mindenki egyetemi diplomát kapjon, azt jelenti, hogy a munkaadóknak szinte lehetetlen választaniuk az állásjelöltek között. Egyes tanácsadó cégek olyan szoftvert használnak, amely a potenciális munkavállalókat teljesítményük alapján értékeli. Az okos pályázók tudják ezt, és önéletrajzukat Nobel-díjakkal és olimpiai érmekkel töltik meg - de ezt olyan szövegtípussal teszik, amely az emberi szem számára láthatatlan, és csak a döntést hozó számítógép számára látható.

6. A minap megpróbáltam pénzt betenni egy mobiltelefonba. Azt tapasztaltam, hogy a telefonos szaküzletek már nem vállalják ezt. A bankok sem. És a szupermarketek sem. Az eldobható telefonokat árusító és a telefonok "feloldását" felajánló kereskedők általában szintén nem segíthetnek. A rögzítetlen mobiltelefonok napjai már majdnem véget értek.

7. A kormányok mindenütt (de különösen az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban) túltelítettek a világ leggörbéjének számító bank öregdiákjaival: Goldman Sachs.

8. Néhány évvel ezelőtt azt jósoltam, hogy nemsokára megszűnik a női profi sport. Napról napra közelebb kerülünk ehhez. A férfiból nővé transzszexuálisok nőként léphetnek majd be a profi sportba, és soha többé nem fog egyetlen született nő sem nyerni semmilyen versenyt.

9. Amikor a tekintélyt nem lehet megkérdőjelezni, az eredmény a totalitarizmus.

10. Amikor 2011-ben megjelent a `Aki azt mondja, hogy a vakcinák biztonságosak és hatékonyak` című könyvem, több mint 600 recenziós példányt küldtünk ki. Nem hiszem, hogy egyetlen recenzió sem jelent meg. Néhány újság és magazin annyira megrémült a könyvtől, hogy valójában visszaküldték a recenziós példányokat. Az oltásokkal kapcsolatos igazság elhallgatása már régóta folyik.

11. Ahhoz, hogy megértsük, mi történik a médiával, elengedhetetlen, hogy ismerjük Marshall McLuhan és Vance Packard munkásságát.

12. Az angol nyelv nagy műveit (például a Canterbury meséket, a Beowulfot és a Sir Garwain és a zöld lovagot) ma már elhallgatják a tanintézetekben.

13. A negatív szalagcímeket az emberek gyakran pozitív szalagcímként olvassák. Tehát, ha egy főcím így szól: `Bill Gates nem földönkívüli' sokan úgy fogják olvasni a főcímet, hogy Bill Gates egy földönkívüli.

14. A címsor köré tett idézőjelek erősítik a címszót. Tehát a "Tony Blair egy pszichopata" erősebb, mint a "Tony Blair egy pszichopata".

15. A kérdőjelek erősítik az állítást az olvasók számára. Tehát a `Klaus Schwab őrült-e?' erősebb, mint a `Klaus Schwab őrült?'.

16. Az olvasók rendszeresen panaszkodnak, hogy a 100 személy közül, akiket a `A 100 legnagyobb angol férfi és angol nő' című könyvembe beválogattam, néhányan politikailag inkorrektek voltak. A 100 személyt a hatásuk miatt választottam ki - nem pedig azért, hogy mennyire voltak kedvesek a szomszédokkal.

17. Az Egyesült Királyság elég jól szerepelt a tokiói olimpián. De akkor is jól kellett volna teljesítenünk. Sokkal többet költöttünk, mint sok más versenyző ország. A brit adófizetők 345 millió fontot költöttek az olimpiai sportolók népére. És ezek az emberek elvileg amatőrök! Sok sportoló és edzőjük jól megél ezekből a "látszatsportokból", de alig vagy egyáltalán nem tesznek valódi erőfeszítéseket arra, hogy a pénzt arra fordítsák, hogy a nem hivatásos sportolókat a sportolásra vagy a fittebbé válásra ösztönözzék. És aztán, ha megteszik, amiért fizetik őket, és érmet nyernek, ezek a profik gyakran kapnak gongot a királynőtől. Az én problémám az, hogy miközben Nagy-Britannia túlköltekezik az olimpiai sportokra, drámaian keveset költünk az egészségügyre. Nagy-Britannia a fejlett világ egyik legrosszabb egészségi állapotú országa. A rákos betegeknek hónapokat kell várniuk a diagnózisra, majd még több hónapot kell várniuk a kezelésre. Kevesebbet kellene költenünk az olimpiára, és többet kellene fordítanunk azokra, akiknek valóban segítségre és támogatásra van szükségük.

18. Azoknak az újságíróknak és műsorvezetőknek, akik tudják, hogy hazugságokat terjesztenek a covid-19-ről - de továbbra is ezt teszik, és védik a csalásokat -, soha nem szabad megbocsátani. Azoknak, akik nem tudják, hogy hazugságokat terjesztenek, be kell csukni a szemüket, és a fülüket meg kell tömni valutapénzzel.

19. Öt évvel ezelőtt a fizetéseknek mindössze 7%-a volt érintésmentes. Tavaly az összes érintésmentes fizetés aránya elérte a 12%-ot. Mindez a készpénz halálához vezet, és a készpénz halála egyenesen a szabadság halálához vezet. Mindenki, aki érintésmentes fizetési kártyát használ, elárulja a többieket.

20. 1978 óta az átlagos munkavállalók bére 11,9%-kal emelkedett. Ugyanezen időszak alatt a cégfőnökök bére 1000 %-kal emelkedett. Miért tűrik a munkavállalók ezt a felháborító egyenlőtlenséget? A legfelháborítóbb egyenlőtlenség nem a férfiak és nők között, hanem a főnökök és a munkavállalók között van.