Régen indult ilyen vidáman a napom. Majdnem a nyakamba öntöttem a reggeli kávémat, amikor végigolvastam ártunk és ormányunk zseniális tervét a korrupcióellenes stratégiáról. Pazar!
nincs
Nálunk pediglen nincs korrupció. Ha volt is, már régen ellopta a kormány. Akkor meg minek neki stratégia? Egy okát tudom elképzelni: jó sok pénzt lehet belezúdítani fölül, aztán patyolat tisztán zsebre tenni alul. Így meg duplán zseniális a dolog. Mert ki is gondolná normális ésszel, hogy nálunk még a korrupció elleni stratégia is korrupt lehet? Hát mindenki, aki ebben az országban él. Csúcs!
Remélem, indul nemzeti konzultáció is ebben az ügyben. Megér ez is egy szűk milliárdocskát, legalább ebből az összegből is jól jár valaki. Bár a kormány az állami vállalatoknál és szerveknél mérné fel a korrupciót, szerintem arra nincs szükség. Kérdezzék meg az első embert az utcán, meg fogja mondani, hogy korrupt-e például az önkormányzat, a NAV, vagy bármelyik állami (ivar)szerv.
Kérdés persze az, mihez képest korrupt valaki, vagy valami? Egy Einstein nevű zsidótól tudhatja még a kedves szélsőjobbos polgár is, hogy minden viszonylagos. Ha egy jogrendszerbe eleve bele van építve a korrupció, akkor az onnantól nem is jogszerűtlen. Akkor lehet hivatkozni a törvényekre, vagy a zalaptörvényre – hát oda van beleírva, hogy lehet!
Jóhogy bele van írva, te egysejtű! Ti írtátok bele, hogy lophassatok! Ha holnap az jut a vezérlő fejedelem eszébe, hogy beletákolja a gránitszilárdságúba, vagy jogszabályba iktassa, miszerint az a paralamenti képviselő, akinek minimum 3 éve igazoltan bajusza van, pofátlanul tud ordítozni, időnként az ülésterem legmagasabb pontján trónol, László a keresztneve, a vezetékneve K-val kezdődik és R-el végződik, jogszerűen és bármikor karikás ostorral ütlegelheti az ellenzéki pártok tagjait – akkor az onnantól kezdve szabályos és jogos.
Ha ugyanez a vezérlő fejedelem azt iktatja törvénybe, hogy a kormánynak bármikor jogában áll elvenni az emberek pénzét, belátása szerint költeni/ellopni a közpént, saját célra felhasználni a közvagyont, megvonni a szociális támogatásokat és ezzel halálra itélni embereket, joga van megszabni: mikortól kötelező a gyereket óvodába adni, mit kell tanulni az iskolákban, közben a tankönyveket, de még az iskolai menzára szánt alapanagokat is a saját slapajai szállíthatják be – akkor az onnantól törvényes.
Ha holnaptól a kormány azt találja törvénybe betonozni, hogy az egész országra kiható, minden szempontból fontos beruházást titkosít és senkinek semmi köze hozzá, kivel, miért, milyen összeg erejéig mit végeztet el, miközben fizetni azoknak kell, akik elől titkosították a történetet – akkor onnantól az törvényes.
Ha holnaptól a kormánynak joga van minden intézmény élére a saját embereit tenni – óvodától az egyetemekig, hivataloktól a minisztériumokig – akkor az a törvény.
Ha holnaptól a nagyvezér önkezűleg irányítja a jogalkotást, a bíróságokat, ügyészséget, rendőrséget, akkor az lesz a jogszerű.
Ha holnaptól a kormány úgy dönt, hogy minden sportágat ő óhajt irányítani, pártkatonákat tol a szakágak élére és azok lophatnak bátran a közösből – hiszen azért kerültek oda – akkor az a törvény.
Ha holnaptól a vezérlő fejedelem dönti el, melyik pályázaton melyik cég fog nyerni, aztán a beruházást ötszörösen túlárazzák, a beruházási költségek kétharmadát szétdobják egymás között, a hülye polgár meg finanszírozza az egészet – akkor az törvényes.
Na, mindezek nem “holnaptól” vannak, hanem már tegnapelőttől. Bele van alaptákolva a rendszerbe a korrupció, de pont ezért az már nem nevezhető korrupciónak, hiszen törvényes. Kész, pont.
Ami meg úgy van, hogy jogilag nincs is, azt mi a francnak vizsgálni?
Nem igaz?
(kím)