התעודה הקדומה ביותר מגלות בבל: נכתבה 15 שנים בלבד לאחר חורבן הבית הראשון, כשנבוכנצר השני עוד ישב על כס המלכות בבבל. כתובה בכתב יתדות באכדית, ומתארת מחלוקת סביב תשלום של שעורים בין אנשי היישוב היהודי: טוב-שלם בן אחאב, עזריהו בן יהוכול ואחי-לומר בן בלסו. התעודה נכתבה ב"עיר היהודים, כ' בניסן, שנת 33 לנבוכדנצר מלך בבל". כלומר, בשנת 572 לפנה"ס (צילם: ארדון בר חמא, באדיבות אוסף סינדי ודוד סופר)

Először mutatják be a nagyközönségnek a rejtélyes módon, de feltehetően Irakban előkerült 2500 éves akkád ékírásos táblácskákat. Ezek alapján megelevenedik a babiloni fogságba hurcolt zsidók élete, a deportáltak nevet kapnak, kiderült, hogy volt köztük, akit Netanjahunak hívtak, mint a mostani izraeli kormányfőt.
A babiloni folyóknál címmel nyitotta meg kapuit a zsidók Bibliában megírt babiloni fogságának legkorábbi tárgyi emlékeit bemutató kiállítás. Ezen látható első alkalommal az Irakban megtalált, mintegy száz, tenyérnyi, akkád ékírásos agyagtáblácska. A kiállítást szervező szakemberek már legalább tíz éve tudtak a Londonban élő izraeli műgyűjtő, David Szofer magántulajdonában lévő kincsek létezéséről, de azok jelentőségét csak mintegy három éve ismerték fel, miután a múzeum kutatói a tárlat előkészítésekor megismerkedhettek a gyűjteménnyel.
Az agyagtáblák a mai Irak területéről származnak, de ma sem tudni, hogy ki és mikor találta meg ezeket, illetve milyen úton módon kerültek végül is Szofer gyűjteményébe. A lényeg azonban, hogy Szofer kölcsönadta a táblákat a múzeumnak, így azokat most tudományos elemzésekkel együtt láthatják az érdeklődők.


"הלוחות האלה יצרו ענפי משפחה שלמים של גולי יהודה בבבל, למשל, אנשים שעד לגילוי הארכיון לא ידענו דבר עליהם או על המקום שבו הם חיו" (צילום: אבי נועם)

A legkorábbi „irat” tizenöt évvel Jeruzsálem első szentélyének elpusztítása után, még a hódító II. Nabú-kudurri-uszur uralmának idején, Kr. e. 572-ben készült, és tanításért járó pénzek kifizetése körüli vitáról szól a korabeli zsidó közösségben.
Az agyagtáblákba vésett szerződésekből, hagyatéki felsorolásokból, adózási iratokból kiderül, hogy a Mezopotámiába hurcolt, vagy a katonákkal önként távozó zsidók több száz évvel száműzetésük kezdete után is héber dátumokat használtak, generációkon át megtartották jellegzetes héber neveiket is.
A Júdeában és Mezopotámiában egykor élt zsidók jelenlétének ókori tárgyi bizonyítékaiból kiderül, hogy a zsidók a királytól művelésre alkalmas földet kaptak, amiért bérleti díjat és adót kellett fizetniük, de nekik egyikhez sem fünlett a foguk. Az agyagtáblák egy része olyan számla, amelyen akkád nyelven rögzítik a befizetett ellenértékeket, a tenyérnyi nagyságú agyagdarabokon vannak korabeli „törlések”, javítások is.
A zsidó vallásról, a lerombolt jeruzsálemi szentélyről nem esik szó a napi üzleti ügyek közt, ám családi kötelékeket rögzítenek, olykor számos egymást követő nemzedéket egészen II. Kürosz perzsa király idejéig, aki megengedte a zsidóknak, hogy hazatérjenek őseik földjére és Jeruzsálemben ismét felépítsék a szentélyt. Az iratok alapján a száműzetésben élő zsidók évszázadokon át harmóniában éltek a többi kisebbséggel.
Noha a világ múzeumaiban mintegy nyolcezer akkád nyelvű agyagtáblát őriznek, a Biblia szerinti babiloni fogságban élő zsidó közösségről szóló korabeli írásokról eddig nem tudtak(?). A kiállítás kurátora, Filip Vukosavovic; hogy a lelet jelentősége a múlt század közepén talált világhírű kumráni tekercsekkel vetekszik.
„Először sikerült ismeretekhez jutni a babiloni talmud bölcseinek őseiről, a táblákon említett emberek életéről" - mondta Vukosavovic.


Hírfigyelő Szolgálat