Bár
az emberek többsége szereti az év első napját pihenéssel tölteni, a
történelem során nem egyszer előfordult, hogy a katonáknak csatába
kellett vonulniuk ezen a napon. Válogatásunkban öt olyan csatát
mutatunk be, amelyek január 1-jén vívtak meg vagy akkor kezdődtek.
Cikádor, 1441. január 1.
Az I. Ulászló és Erzsébet királyné, I. Albert özvegye közötti harcok során Ulászló seregének vezérei, Hunyadi János szörényi és Újlaki Miklós macsói bán Bátaszék mellett, Cikádornál ütköztek meg az Erzsébet hadait vezető Garai Lászlóval. Hunyadi és Újlaki győzelme nyomán Ulászló hatalma Dél-Magyarországon is megszilárdult. A győzelem után Hunyadi és Újlaki elnyerték az erdélyi vajdai méltóságot.
Eperjes, 1492. január 1.
Az eperjesi csatában, 1492. január 1-jén Szapolyai István, Magyarország Corvin János herceg utáni második leggazdagabb főura, szepesi gróf és a „fekete Haugwitz”, a „király cseh hadseregének kapitánya”, a fekete sereg névadója, döntő győzelmet arattak a trónkövetelő János Albert lengyel herceg, jövendő lengyel király, II. Ulászló magyar király testvére felett, amivel véglegesen eldőlt a trónharc II. Ulászló javára a két éve halott Mátyás király trónjáért. Szapolyai István hatalma megkérdőjelezhetetlenné vált, 1492 márciusában – a bátyja, Szapolyai Imre halála utáni öt év üresedés után – ő lett a nádor. Frigyes német-római császár ratifikálta a II. Ulászló által már 1491. december 6-án és Miksa római király által december 20-án Innsbruckban már aláírt pozsonyi békét. Frigyes császár 1492. január 14-én saját székhelyén, Linzben tette rá kézjegyét. Miksa és Ulászló is a török elleni harc szükségességével indokolták a békekötést, elhallgatva, hogy valójában kétfrontos háborút vívtak, Miksa a francia király, Ulászló pedig öccse, János Albert herceg, későbbi lengyel király ellen. A megerősítő okmányokat a felek 1492. január 20-án Hainburgban cserélték ki.
Eperjes, 1849. január 1.
Az 1848–49-es szabadságharc téli hadjárata során is hadszíntérré vált Eperjes. A magyar hadügyminiszter, Mészáros Lázár utasította Ung és Bereg vármegye nemzetőrségét, hogy január 1-jén támadják meg Eperjest, majd a város bevétele után északról támadják meg Kassát. A magyar sereg zöme ugyanekkor dél felől indult Kassa elfoglalására. Franz von Schlik altábornagy, a császári csapatok odavezényelt csoportosításának parancsnoka eközben Windisch-Grätz hercegtől azt az utasítást kapta, hogy vonuljon Pest irányába, de úgy döntött, hogy a parancs végrehajtása előtt felderíti Miskolc környékét, nehogy a magyar csapatok oldalba támadják. A két fősereg Szikszónál találkozott. A rövid ideig tartó ütközet során Schlik szemből támadott, Mészáros, aki a felső-tiszai hadtest parancsnokságát maga vette át visszavonult. Schlik nem üldözte a magyar csapatokat, mert közben értesült az Eperjest fenyegető támadásról és seregével visszatért Kassára. Mészáros december 30-án megindult Kassa felé, és január 3-án értesült arról, hogy kétirányú támadási terve kudarcot vallott, mert az Eperjesnél a magyar nemzetőröket visszaverték. Így a magyar csapatok január 4-én a várostól délre felfejlődtek a támadáshoz, Schlik csaknem teljes haderejével álltak szemben.
Buda, 1849. január 1.
Mivel az év utolsó napjaiban Windisch-Grätz seregével egészen Buda közeléig tört előre, a magyar főváros menthetetlen helyzetbe került. Ekkor megkezdődött a főváros kiürítése, amely január 5-ig sikeresen befejeződött. A kormány és az országgyűlés Debrecenbe települt.
Első Konrad hadművelet, 1945. január 1.
Az ostromlott Budapest felszabadítására a IV. SS-páncéloshadtest 1945. január 1-jén este 19 óra 30 perckor indította meg támadását. A páncélosok mindenhol áttörve a szovjet védelmet, a Vértes átjárói felé nyomultak előre, hogy elérjék Bicskét, a budapesti irány kulcsát. A szovjet front és hadsereg-parancsnokság magához térve az első megrázkódtatásból, lázas sietséggel kezdte meg csapatai átcsoportosítását a veszélyeztetett irányba. Tollbuhin marsall, a 3. Ukrán Hadseregcsoport parancsnoka tudta, ha Bicske a németek kezére kerül, és a német páncélosok kijutnak a Vértesből, akkor akár huszonnégy óra alatt elérhetik Budapestet. Ezért aztán Zaharov hadseregtábornok, a térségben lévő 4. gárdahadsereg parancsnoka, a támadás elreteszelésére bevetette valamennyi tartalékát, az 5. gárda-lovashadtestet, a 7. gépesítetthadtestet, a 2. gárda-gépesítetthadtestet, végül a 18. harckocsihadtestet is. A fokozatosan megszilárduló szovjet védelem ellenére a Wiking SS-páncéloshadosztály Germánia és Westland ezredének sikerült Bicskéig előretörniük. A Totenkopf SS-páncéloshadosztály ezalatt a balszárnyon Zsámbékig jutott. A német 711. gyaloghadosztály január 6-án pedig felszabadította Esztergomot. Itt azonban a bevetett szovjet erők hatására a front január 7-én megmerevedett. Ezzel párhuzamosan, a szovjet csapatok éppen január 1-jén kezdték meg Pest ostromát, miután a német–magyar csapatok karácsony és szilveszter között vonultak vissza az úgynevezett pesti hídfőt védő Attila-vonalból.
Az I. Ulászló és Erzsébet királyné, I. Albert özvegye közötti harcok során Ulászló seregének vezérei, Hunyadi János szörényi és Újlaki Miklós macsói bán Bátaszék mellett, Cikádornál ütköztek meg az Erzsébet hadait vezető Garai Lászlóval. Hunyadi és Újlaki győzelme nyomán Ulászló hatalma Dél-Magyarországon is megszilárdult. A győzelem után Hunyadi és Újlaki elnyerték az erdélyi vajdai méltóságot.
Eperjes, 1492. január 1.
Az eperjesi csatában, 1492. január 1-jén Szapolyai István, Magyarország Corvin János herceg utáni második leggazdagabb főura, szepesi gróf és a „fekete Haugwitz”, a „király cseh hadseregének kapitánya”, a fekete sereg névadója, döntő győzelmet arattak a trónkövetelő János Albert lengyel herceg, jövendő lengyel király, II. Ulászló magyar király testvére felett, amivel véglegesen eldőlt a trónharc II. Ulászló javára a két éve halott Mátyás király trónjáért. Szapolyai István hatalma megkérdőjelezhetetlenné vált, 1492 márciusában – a bátyja, Szapolyai Imre halála utáni öt év üresedés után – ő lett a nádor. Frigyes német-római császár ratifikálta a II. Ulászló által már 1491. december 6-án és Miksa római király által december 20-án Innsbruckban már aláírt pozsonyi békét. Frigyes császár 1492. január 14-én saját székhelyén, Linzben tette rá kézjegyét. Miksa és Ulászló is a török elleni harc szükségességével indokolták a békekötést, elhallgatva, hogy valójában kétfrontos háborút vívtak, Miksa a francia király, Ulászló pedig öccse, János Albert herceg, későbbi lengyel király ellen. A megerősítő okmányokat a felek 1492. január 20-án Hainburgban cserélték ki.
Eperjes, 1849. január 1.
Az 1848–49-es szabadságharc téli hadjárata során is hadszíntérré vált Eperjes. A magyar hadügyminiszter, Mészáros Lázár utasította Ung és Bereg vármegye nemzetőrségét, hogy január 1-jén támadják meg Eperjest, majd a város bevétele után északról támadják meg Kassát. A magyar sereg zöme ugyanekkor dél felől indult Kassa elfoglalására. Franz von Schlik altábornagy, a császári csapatok odavezényelt csoportosításának parancsnoka eközben Windisch-Grätz hercegtől azt az utasítást kapta, hogy vonuljon Pest irányába, de úgy döntött, hogy a parancs végrehajtása előtt felderíti Miskolc környékét, nehogy a magyar csapatok oldalba támadják. A két fősereg Szikszónál találkozott. A rövid ideig tartó ütközet során Schlik szemből támadott, Mészáros, aki a felső-tiszai hadtest parancsnokságát maga vette át visszavonult. Schlik nem üldözte a magyar csapatokat, mert közben értesült az Eperjest fenyegető támadásról és seregével visszatért Kassára. Mészáros december 30-án megindult Kassa felé, és január 3-án értesült arról, hogy kétirányú támadási terve kudarcot vallott, mert az Eperjesnél a magyar nemzetőröket visszaverték. Így a magyar csapatok január 4-én a várostól délre felfejlődtek a támadáshoz, Schlik csaknem teljes haderejével álltak szemben.
Buda, 1849. január 1.
Mivel az év utolsó napjaiban Windisch-Grätz seregével egészen Buda közeléig tört előre, a magyar főváros menthetetlen helyzetbe került. Ekkor megkezdődött a főváros kiürítése, amely január 5-ig sikeresen befejeződött. A kormány és az országgyűlés Debrecenbe települt.
Első Konrad hadművelet, 1945. január 1.
Az ostromlott Budapest felszabadítására a IV. SS-páncéloshadtest 1945. január 1-jén este 19 óra 30 perckor indította meg támadását. A páncélosok mindenhol áttörve a szovjet védelmet, a Vértes átjárói felé nyomultak előre, hogy elérjék Bicskét, a budapesti irány kulcsát. A szovjet front és hadsereg-parancsnokság magához térve az első megrázkódtatásból, lázas sietséggel kezdte meg csapatai átcsoportosítását a veszélyeztetett irányba. Tollbuhin marsall, a 3. Ukrán Hadseregcsoport parancsnoka tudta, ha Bicske a németek kezére kerül, és a német páncélosok kijutnak a Vértesből, akkor akár huszonnégy óra alatt elérhetik Budapestet. Ezért aztán Zaharov hadseregtábornok, a térségben lévő 4. gárdahadsereg parancsnoka, a támadás elreteszelésére bevetette valamennyi tartalékát, az 5. gárda-lovashadtestet, a 7. gépesítetthadtestet, a 2. gárda-gépesítetthadtestet, végül a 18. harckocsihadtestet is. A fokozatosan megszilárduló szovjet védelem ellenére a Wiking SS-páncéloshadosztály Germánia és Westland ezredének sikerült Bicskéig előretörniük. A Totenkopf SS-páncéloshadosztály ezalatt a balszárnyon Zsámbékig jutott. A német 711. gyaloghadosztály január 6-án pedig felszabadította Esztergomot. Itt azonban a bevetett szovjet erők hatására a front január 7-én megmerevedett. Ezzel párhuzamosan, a szovjet csapatok éppen január 1-jén kezdték meg Pest ostromát, miután a német–magyar csapatok karácsony és szilveszter között vonultak vissza az úgynevezett pesti hídfőt védő Attila-vonalból.
http://jovonk.info/2015/01/02/januar-1-jen-vivtak-meg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése