Hazánkban az 1900-as évek elején csak az emberek 20%-a élt városokban, 80%-uk falulakó volt. Ez az arány a 2000-es évek elejére az ellentétére fordult. Ma a lakosság 80%-a a mintegy kétszáz városban, míg a maradék 20% a nagyjából háromezer községben lakik.
Az ipari forradalom és vele a polgárosodás megindulásával kezdődött a városi életforma felértékelődése. A város fogalmához kapcsolódott a jólét, a vagyoni gyarapodás, a kultúra, a biztonságos élet. A falusi életformához a szegénység, az egyszerűség, a napszámos munka, a robot. A nagyobb község vagy város nem csak kereseti lehetőséget, de társadalmi szintű emelkedést is jelentett. Mai napig érezhető ennek a gondolkodásnak a hatása. Az ipar, a kereskedelem, a kultúra centralizálása sok embert vonzott vidékről a városokba. A gazdasági válság nyomán, a munkahelyek megszűnésével azonban tömegek süllyedtek le, sokszor a hajléktalanságig. A város nem tudja megvédeni az egyént, és a kiszolgáltatottság, az infrastruktúráktól való függés egyre inkább a hétköznapok részévé válik, a kifizetetlen számlákkal együtt. Növekszik a holnaptól való félelem, a jövő kiszámíthatatlanná vált, a depresszió egyre inkább terjed.

Városkép

A városi lét egyik legveszélyesebb hatása a tömeghatás. Az emberek egymásra gyakorolt befolyása nagyon erős, a tömegek viselkedését, ízlését, gondolkodását a reklámok, a média irányítja és mindezt észrevétlenül teszi. Célja a fogyasztás növelése, az újabb és újabb igények felkeltése és kielégítése. Amit sokan követnek, az jónak tűnik, pedig nem biztos iránytű.
Mérlegeljünk!
A városi élet előnyeiként legtöbbet emlegetett érvek:
  • a kényelem: minden közel van, a bevásárlás egyszerűbb, nagyobb az áruválaszték
  • megbízhatóbb egészségügyi szolgáltatások, kórházi ellátás
  • a kultúra, a szórakozási lehetőségek bőséges választéka
  • könnyebb munkavállalás
  • magasabb jövedelem (bár az árak is magasabbak!)
  • a középfokú és felsőoktatás lehetőségei

Hátrányai:
  • szennyezett levegő, piszkos környezet
  • közlekedési dugók, tömeg, stressz
  • zaj, bűnözés
  • magas ingatlanárak
  • magány, az emberi kapcsolatok felszínessége

Még folytathatnánk a felsorolást, de mindenki maga dönti el, hogy számára merre billen a mérleg.
Mit nyerhetünk tehát, ha a vidéket választjuk lakóhelyünkül? Mindenekelőtt új látásmódot. Kitárul számunkra egy új, eddig ismeretlen világ. A természet közelsége, a szemlélődés, a csend, a nyugalom a testi-lelki egészségünk forrásai. A szabad levegőn végzett munka, a kertészkedés, a magunk termelte egészséges táplálékok az egészséges életmódot szolgálják. A környezetbarát szemlélet (pl. a szelektív hulladékgyűjtés, a komposztálás, az esővíz újrahasznosítása) elsajátítása takarékosságra nevel.
Új emberi kapcsolatok lehetősége, jó szomszédság, bekapcsolódás a helyi kisközösségek életébe.
„A jót választanod kell!” – írja György Lajos egy, a zöld gondolkodás szellemi hátterét kutató írásának címeként. A jó választást azonban a megismerés, gondolkodás, kiértékelés, döntés folyamata érlelheti ki.
Milyen lehetőségek közül választhatunk, ha szabadulni akarunk a városi lét fogságából?
Több megoldás is kínálkozik erre a laza kötődéstől a teljes elszakadásig, attól függően, kinek mire van igénye vagy lehetősége.
  • Nyaraló övezet: kétlakiság. Egy városi lakás hétközben és egy nyaraló hétvégi kikapcsolódásra.
  • Kertvárosi, külvárosi övezet, városok peremkerületei: kis társasházak közös kerttel vagy családi ház önálló telekkel.
  • Városok melletti lakóparkok: új és népszerű településforma. Védett környezetben városi komfort.
  • Városokhoz közeli települések: alvófalvak, a városi munkahely és a falusi otthon között megosztott élet.
  • Távolabbi falvak: lehetőség a valóban vidéki életmódra, önellátó gazdálkodásra.
  • Ökofalvak, baráti lakóközösségek: önszerveződő, egymást segítő, munkamegosztással élő csoportok, új utak keresése egy élhetőbb világért.

Az itt felsorolt településformákkal a következő számunkban szeretnénk bővebben foglalkozni, bemutatva jellemző sajátosságaikat, lehetőségeiket. Most az ökofalvak hazai példáit vizsgálnánk meg közelebbről, mint a jövő falujának egyik lehetséges és ígéretes alternatíváját.


Ökofalvak – ÉLETTEREK
kísérleti műhelyek a fenntarthatóbb életmód kialakítására, tanítására
Hazánkban kilenc ökofalut tartanak számon: Galgahévíz, Gyűrűfű, Visnyeszéplak, Máriahalom stb. A Magyar Élőfalu Hálózat fogja össze őket. Internetes honlapjaikon részletes információt adnak életükről, gondjaikról, céljaikról és szívesen megosztják személyesen is tapasztalataikat az érdeklődőkkel.
Közös bennük, hogy azonos értékrenden alapuló önszerveződéssel jöttek létre az ország különböző részein. A faluközösségeket környezettudatos, egészséges életmódot élő és ökogazdálkodást folytató családok alkotják. Önellátóak az élelmiszerek előállításában, házaikat – környezetbarát anyagokkal – maguk építik, majd energiatakarékosan üzemeltetik. Törekszenek az egészséges életmódra, a betegségek megelőzésére, ismerik és használják a gyógynövényeket, a természetes gyógymódokat. Tapasztalataikat megosztják egymással, közösen terveznek, tanulnak, segítenek egymásnak a munkában, a gyereknevelésben. Működésük, fennmaradásuk sarokköve az igazi közösség kialakulása. Ez a legnagyobb nehézségük is egyben, hiszen a mai emberek nem tanultak meg közösségben élni.
Mérlegeljünk!
Összehasonlításul néhány jellemzőjük
Előnyök:
- környezetvédelem,
- jó minőségű táplálékok helyi termesztéssel,
- természetközeli életmód, egészséges környezet;
- hasonló gondolkodású, összetartó, egymást segítő közösség,
- teljesebb élet; több idő jut az igazán fontos dolgokra.

Hátrányok: az infrastruktúra, a társadalmi szolgáltatások hiánya, kevés munkahely, ingázás, bizonyos fokú elszigeteltség, kevésbé „kényelmes” élet.
Bár az ökofalvak többsége már a 90-es években elindult és ma is működnek, mégsem váltak ismertté a nagyobb nyilvánosság számára. Talán majd akkor, ha tudatosul bennünk, hogy milyen globális kihívások elé nézünk, az ökofalvak iránt is megnő az érdeklődés. Hiszen az egész társadalomnak példát mutatnak egy fenntarthatóbb, egészségesebb, emberibb életre. A fogyasztói társadalom egy működő alternatíváját jelentik.
A tudásukból, a tapasztalataikból mindenki meríthet és a saját környezetében alkalmazva ki-ki hozzájárulhat a természet, az élet és ezzel az egész bolygónk védelméhez.

Dr. Madarasi Pál-Várhegyi Kálmán