Összehasonlító adatok Kínáról és az Egyesült Államokról
A nyugati fősodrású médiában gyakori Kína és az USA összehasonlítása, gazdasági, ipari, kereskedelmi, és egyéb szempontokból. Az ilyen összehasonlítások sokszor Kína gazdasági összeomlását vetítek előre. Ha ez így volna, igen meglepő lenne, hiszen sok látható eredmény nem feltétlenül Kínát hozza ki vesztesnek, amikor nyilvánvaló jóléti mutatókat hasonlítunk össze. Kína az utóbbi évtizedekben bámulatos fejlődésen ment keresztül.
Kína 1980-ban szegény ország volt, az átlagember életszínvonalát olyan országokéval lehetett összehasonlítani, mint Haiti. A mai Kína viszont a futurisztikusan fejlett városok országa, kiváló infrastruktúrával, magas szintű szolgáltatásokkal, a jóléti mutatók ma már magasak, és folyamatosan emelkednek. Kína gyors fejlődésére nincs történelmi példa.
Vásárlőerő paritása (GDP-ppp) alapján Kína a világranglista első helyére került, maga mögé utasítva az Egyesült Államokat. 2024-ben 37,07 billió dollárt ért el, szemben az amerikaiak 29,17 billiós eredményével. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) előrejelzése szerint 2023-2028 között a világgazdaság növekedése Kínán múlik majd 22,6 százalékban, Indián 12,9 százalékban, az USA pedig a harmadik helyre szorul 11,3 százalékos részesedésével.
Az USA infrastruktúrája roskadozik, hidak dőlnek össze, az utak rossz minőségűek, a városok központját hajléktalanok sátortáborai lepik el. A Los Angeles-i erdőtűz ellen az alulfinanszírozott tűzoltóság szinte tehetetlen volt. Miközben az USA-ban még mindig nem épült gyorsvasút hálózat, Kínában a 2008-ban 108 kilométernyi gyorsvasút hálózat 2023-ra 42 ezer kilométernyire bővült. Jellemző még, hogy a vasúti szerencsétlenségek számát tekintve az USA a fejlett világot jóval megelőzi, s Indiával áll egy szinten. Különös jelenség: a tojás jobb esetben csak nagyon drága, sok helyütt viszont hiánycikké lett.
Chas Freeman, egykori amerikai diplomata szerint, ma hidegháború dúl az USA és Kína között. A korábbi hidegháborúban, ami a Szovjetunió és az USA között folyt, a fegyverkezési verseny gazdasági terhei végül térdre kényszerítették a Szovjetuniót. A mai hidegháborúban viszont a fegyverkezési verseny valószínűleg az USA-t kényszeríti majd térdre, Kína védelmi kiadásai, a fentiek ellenére, nagyságrendekkel elmaradnak az amerikaiakétól.
Kínában engedték, hogy az ingatlan-lufi, legutóbb pedig a tech-lufi kidurranjon. Ebből Nyugaton gazdasági katasztrófára következtetnek, holott csak arról van szó, hogy egy két túlárazott szektorból átcsoportosítják az erőforrásokat a stratégiailag fontosabb helyekre.
A fentiek fényében érdemes tovább elemezni, mennyire valósághűek a Kínáról írt cikkek, és az azokban gyakran használt fogalmak.
Mítosz 1: a kínai fogyasztók keveset fogyasztanak
Itt érdemes azzal kezdeni, hogy a kínai fogyasztók kiadásai között, általában, nem szerepelnek olyan tételek, mint a lakbér, az egészségügyi ellátás, vagy az oktatás. Kínában az emberek 90 százalékának van saját lakása, az egészségügy és az oktatás (posztgraduális egyetemi szintig) ingyenesek. Kínában évente 5 millió ember szerez diplomát természettudományokból, vagy műszaki tudományokból, az USA-ban nyolcszázezren. Az USA-ban mindezekért fizetni kell. Kínában a várható élettartam 78,6 év, az USA-ban 77,5, viszont Kínában az egészségügyi költségek a GDP 7 százalékát teszik ki, míg az USA-ban 18 százalékát. A Federal Reserve szerint az amerikaiak 40 százalékának gondot okozna, ha hirtelen 400 dollárt kellene valamilyen előre nem látható okból fizetni, hiszen nem rendelkezik annyi megtakarított pénzzel. (Kínában nem létezik ezzel az adattal összehasonlítható statisztika.)
A kínai fogyasztók sok mindenben megelőzik az amerikaiakat, vagy más nyugati országbelieket. Álljon itt néhány adat:
- Kínában 2023-ban 13 millió lakás talált új tulajdonosra, míg az USA-ban 4 millió;
- Kínában vásárolják a világon eladott luxuscikkek 30 százalékát, még olyan években is, amikor a gazdaság gyengélkedik;
- A kínaiak utaznak a legtöbbet, 200 millió kínai utazik külföldre vakációzni;
- Kína megelőzi az USA-t a napi egy főre eső kalória- és proteinfogyasztásban;
- Kína a világon előállított villanyáram 1/3-adát használja.
Kínában nagyobb gondot jelent, hogy sok gyári munkahely üres, mert az egyetemet végzett fiatalok nem akarnak gyárakban dolgozni. A statisztikai hivatalok 30 millió üres munkahelyről írnak, viszont Kína rendelkezik a legmagasabb szinten robotosított iparral, amely még tovább fog növekedni.
Az USA gazdaságát ma jórészt a szolgáltatások képezik, jóval több a bankár, az ügyvéd, a könyvelő, a konzulens, a biztosítási ügynök, a PR specialista, a bróker, az informatikus, az ingatlanügynök, és az egészségügyi dolgozó, mint Kínában. Az amerikai fogyasztók jóval több szolgáltatást vesznek igénybe, és ilyen értelemben az USA fogyasztása megelőzi a kínait. Kína többet termel, és több ipari terméket vásárol.
Mítosz 2: a kínai túlkapacitás
Igazából ennek a kifejezésnek a bevezetése csendes beismerése annak a ténynek, hogy a Nyugat nem képes versenyezni Kínával. A „túlkapacitásra” épülő érvelések gyakran azt is Kína szemére hányják, hogy sok vállalat állami tulajdonban van. De miért lenne jobb, ha magánkézben volnának? Az amerikai dogma szerint az állami tulajdonban lévő vállalatok nem versenyképesek. Kína, azáltal, hogy sok állami tulajdonban lévő vállalata nagyon sikeres, rácáfolta erre az állításra. Igazából nem döntő tényező, hogy egy vállalat, vagy iparág, állami vagy magánkézben van, fontosabb, hogy részt vegyen a piaci versenyben. És ma már sok szektorban jellemző, hogy annak ellenére, hogy Kínában sok nagyvállalat állami tulajdonban van, sokkal versenyképesebb, és sokkal többet innovál és fejleszt, mint amerikai társai. Az egyik ilyen iparág az elektromos autóké: az USA-nak egy nagy cége van ebben a szektorban, a Tesla, míg Kínában van a BYD, a Cherry, a Great Wall, a Nio, a Xpeng, a Huawei, a Xiaomi. A mobiltelefonágazatban is hasonló a helyzet, az USA-nak egy ilyen cége van, az Apple, míg Kínának több (Huawei, Xiaomi, Honor, Vivo, Oppo, stb.). Az online kereskedelemben is több kínai nagyvállalat működik, mint amerikai. A kínai állami vállalatok ugyanúgy ki vannak téve a verseny hatásainak, mint a magánkézben lévő amerikaiak, rá vannak kényszerítve az innovációra, a fejlesztésre, a költségek csökkentésére. Ez a magyarázata Kína „túlkapacitásának”.
A versenyt igazán nem az hátráltatja, ha egy cég állami tulajdonú, hanem inkább az, ha egy adott piacon monopolhelyzetben van. Az USA hadiipari komplexum magánkézben és monopolhelyzetben van, az állami támogatásokat mindenképpen megkapják. Ennek egyik jellegzetes következménye, hogy az USA nem tudta fegyverrel és lőszerrel ellátni Ukrajnát az Oroszország elleni háborúban, annak ellenére, hogy az USA hadiipari költségei sokszorosan felülmúlják Oroszországét. Az USA hadiipara nem versenyképes, a Pentagon rendszeresen nem megy át a pénzügyi átvilágításokon, de azért soha, senkit sem vonnak felelősségre.
Mítosz 3: USA valódi GDP-je > Kína valódi GDP-je
Nagy port kavart az utóbbi években, hogy Kínában kidurrant az ingatlan-lufi és a tech-lufi. Igazából ez egy irányított folyamat volt a kínai vezetés részéről, melynek célja az, hogy egy túlárazott szektorból az erőforrásokat átcsoportosítsák olyan helyekre, amelyek stratégiailag fontosabbak.
A GDP esetében, ha vásárlóerő paritás alapon számoljuk, az IMF és a Világbank szerint is magasabb a kínai GDP. Emellett, ha nominális GDP-t nézünk, akkor is vannak olyan anomáliák amelyek az összehasonlítások végkövetkeztetéseit semmissé teszik. A következő tényezőknek a Statista, US Bureau of Economic Analysis, valamint a China National Bureau of Statistics dokumentumaiban lehet utánanézni:
- Helyettesítések (imputations): a kifejezés az olyan dolgokra utal, amelyeket a GDP-be beleszámolnak, annak ellenére, hogy nem írnak le valós gazdasági tranzakciókat. Az USA-ban pl. háztulajdonosok esetében a GDP-ben megjelenik egy szám, hogy az adott tulajdonosnak mennyit kellene fizetnie, ha a saját házát vagy lakását bérelnie kellene. Hasonló eset a munkáltató által fizetett egészségügyi biztosítás. Minden eme szolgáltatásban részesülő munkavállaló esetében a GDP-ben megjelenik egy szám, hogy mennyit kellene fizetnie, ha saját magának kellene fedeznie az egészségügyi biztosítást. Az USA GDP-ben a helyettesítések értéke 4 billió dollár. A kínai GDP-ben nincs ilyen tétel, mert Kínában a fogalom (helyettesítés vagy értelmezett gazdasági tranzakció) ismeretlen.
- Építőipar: Az USÁ-ban az építőipar a GDP 4 százalékát teszi ki (1,1 billió dollárt), míg Kínában a GDP 7 százalékát. De a valóságban Kína kb. annyi betont használt fel a legutóbbi három évben, mint az USA egy egész évszázad alatt. Kína vasérc vagy acél importja sok nagyságrenddel meghaladja az USÁ-ét. Ha összehasonlítjuk, hogy Kínában és az USA-ban mi minden épült az utóbbi években (hidak, vasutak, felhőkarcolók, repülőterek, stb.), akkor a fenti számok egyből nevetségessé válnak.
- Szolgáltatások: Az olyan szolgáltatások, mint az ügyvédi, a könyvelői, az adóügyi, biztosítási, marketing, stb., az USA gazdaságának 13 százalékát adják (3.5 billió dollár), míg a kínaiénak csak 3 százalékát. Az USÁ-ban 1,33 millió ügyvéd van, Kínában csak hatszázötvenezer. Az USÁ-ban 1,65 millió könyvelő tevékenykedik, míg Kínában csak háromszázezer. Washington városban 20 ezer lobbista dolgozik, Kínában ilyen mesterség nem létezik. Az ilyen munkahelyeken az USA-ban nagyon magas a fizetés, így a GDP-ben is nagy súllyal esik latba. Az amerikaiak nagyon sokat pereskednek, sok biztosítási szerződés kötődik, sok auditálás történik, a kongresszus fertályán pedig állandó a lobbizás. Kína esetében a GDP 38 százaléka származik ipari termelésből, 55 százaléka pedig szolgáltatásokból. Az USAban az ipari termelés a GDP 11 százalékát teszi ki, a szolgáltatások pedig a 88 százalékát adják.
A nyugati országokban a GDP számítás esetében sokszor folyamodnak kreatív módszerekhez. A Financial Times példaként említi, hogy az Egyesült Királyság 2014-en úgy döntött, a prostitúciót és az illegális kábítószer fogyasztást is beszámítja a GDP-be. Az idetartozó GDP számokat becslések alapján számolták. A kreatíc eljárás következtében a GDP 5 százalékkal megugrott, az akkori brit kormány pedig ezt arra használta ki, hogy a nemzeti adósságkorlátot megemelje.
Összeállította: HB
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése